Globális jelenségek

Én a globális felmelegedés helyett inkább az elhúzódott napfoltminimum miatt elõállt nyugatiáramlás-hajlam csökkenést, majd a nemrégiben felerõsödött naptevékenység következtében kompenzatórikusan túlerõsödött ny-dny-i légmozgásokat teszem közvetlenül felelõssé az arktikus jég anomáliáiért.
A naptevékenységi minimum környékén a zonális áramlás elerõtlenedése oda vezetett, hogy az északatlanti tengeráramlat meleg vizei a Baffin-öböl környékén olvasztották a jeget - most a feléledt nyugati szélrendszer újra északkelet felé tereli a tengeráramlást, s a meleg víz gátolja a jégképzõdést Eurázsia északnyugati partjainál, így a Kara-tengeren.
Egyébként az arktikus tengeri jég a múltban is nagyon szeszélyesen viselkedett. Valamely angol, vagy holland kapitány az újkor elején olyan magas északi szélességet ért el vitorlás hajóval, melyet aztán pár évszázadig megközelíteni sem sikerült. A késõbbi sarkkutatók is rendszeresen megemlékeztek a jégmezõk kiterjedésének hirtelen változásairól.
Félreértés ne essen, eszemben sincs kétségbe vonni a légköri széndioxid-koncentráció és a globális átlaghõmérséklet közötti összefüggést. Csupán azt a szimplifikáló, populáris szemléletet ostorozom, miszerint: globális felmelegedés -elolvadó sarki jégsapkák.

Link bár a szomorú küzdõ jegesmedve-fotó nem hiányzik, az analízis-képek attól még igazak.

Egy érdekes jelenség, ami az éghajlatváltozásra is utalhat.
Nem tudom, mikor fordult már elõ, ha volt is hasonló, hogy a Kara-tenger február végén nincs befagyva! Ráadásul nem épphogy, hanem magyarországnyi területen.
Megdöbbentõ, még akkor is, ha az északi hemiszféra más területein behozza az itteni elmaradást, pl: az Ohotszki-tengeren

Érdekes elõadások:

Link

Február 6-tól hosszabb idõ után újra 30 közelébe került a napfoltok száma, ilyen kevés talán a nyár elején volt utoljára több napig. Link

Az (eddig) enyhe tél jó apropót szolgáltat arra, hogy elgondolkozzunk azokon a tényezõkön, melyek a mi téli idõjárásunkra hatással vannak/lehetnek. Ezzel kapcsolatban elsõ és legfeltûnõbb, hogy a hideg idõtartama és a hõmérséklet szempontjából sokéves relációban nagyon nagy a szórás: ahogy egy bizonyos agrometeorológiai szakkönyv írja, nálunk a tél néha csak néhány hétre korlátozódik, máskor meg zord, és hónapokig tart. Vajon miért olyan ingatagok azok a fizikai alapok, amelyeken az igazi, hideg közép-európai tél áll?
Amit az alábbiakban kifejtek, szigorúan csak hipotézis, bár úgy tûnik, elég jól korrelál a tényekkel.
Elsõsorban feltételezem, hogy a hemiszférikus tél, és fõleg a mi telünk milyensége közvetlenül nem függ össze a sarki jégmennyiséggel, illetve a szorosan vett arktikus hidegbázis nagyságával. Az kétségtelen, hogy a minket elérõ nagyon alacsony hõmérsékletû légtömegek végsõ soron hideg anticiklonokból származnak, melyek a kisugárzás öngerjesztõ fokozódása révén jönnek létre magas szélességeken. Az ilyen anticiklonok kialakulására az Antarktiszon, és részben az Arktiszon is, egész évben adott egy lényeges feltétel: a hó és jégborítás. Azonban az északi hemiszférán, éppen annak köszönhetõen, hogy itt a szubarktikus régióban szárazföldek gyûrûje található, a hófedett terület -mely alkalmas az ilyen anticiklonok generálására- télen hatalmasan megnövekszik déli irányban: a sarki hidegsapka mintegy "toldalékot" kap. A mi téli idõjárásunk ezen kiterjeszkedésen, annak mértékén áll vagy bukik, különös tekintettel Eurázsia szubarktikus régiójára.
Azt már régen észrevették, hogy a zord telek megjelenése összefüggésben van a napfoltciklussal, mert ezek rendszerint a naptevékenységi minimum környékén jelentkeznek. Feltehetõ, hogy ilyen idõszakban a szubarktikus alacsony nyomású övbe "bepumpált" meleg levegõ mennyisége kisebb, amellett a sarkvidéken gyengébb a ciklontevékenység, ami a kisugárzásnak kedvez. A probléma az, hogy hogy a mi blockingos-hideg ill. zonális-enyhe teleink megjelenése nem illeszkedik a 10 éves napfoltciklushoz: a megfigyelés szerint itt inkább 3-5 éves ciklusokkal számolhatunk. Az érdekes az, hogy a típusosan 2 zord télbõl álló blokk végeztével gyakran minden átmenet nélkül jön egy zonális, enyhe -és fordítva: enyhe tél/telek után hirtelen nagyon hideg jöhet a következõ évben. Elõfordul ugyan, hogy közbeiktatódik 1-2 átlagos tél, de a gyakori éles váltás nagyon feltûnõ. Úgy tûnik, a rendszernek két stabil állapota van, azonban ezek mindegyike gyorsan felszámolja kiindulási kondícióit, ilyenkor egycsapásra átbillen a "mérleghinta".
Nézzük, hogyan mûködik ez a hipotetikus "mérleghinta". Induljunk ki abból az állapotból, mikor Eurázsia északi részén csak csökevényesen alakulnak ki téli hideg anticiklonok. Ekkor a nedves, enyhe atlanti légáramlás mélyen, akadálytalanul behatol a szubarktikus szárazföld belsejébe. Itt a hõmérséklet a relatív enyheség mellett is elég alacsony ahhoz, hogy a páradús légtömegek hatására havazzon, mégpedig sokat havazzon. A vastagabb hóréteg jobban elszigeteli a talaj hõjét a fölötte elterülõ légrétegtõl, ezért -ha a nyugatról érkezõ frontok lánca kis idõre is megszakad, és kiderül az ég- "pillanatok alatt" létrejön és megerõsödik a hideg anticiklon, mely ettõl kezdve blokkolja az óceáni levegõ k-ék-i terjeszkedését, gyökeres idõváltozást idéz elõ közvetlen, majd távolabbi környezetében.
Ez az "átbillenés" egy szezonon belül is megtörténhet (ld. Pál fordulása). A nehézség az, hogy a hemiszférikusan zord tél a következõ évben szinte mindig megismétlõdik, holott a hónak nincs "emlékezete", hiszen Eurázsiában nincsenek szárazföldi jégtakarók, a télen leesett hó nyáron maradéktalanul elolvad. Itt lép be egy tényezõ, amellyel eddig nem nagyon foglalkoztunk, ezért külön is szeretném felhívni rá a figyelmet: a tundraöv örök talajfagyáról van szó. Ahol az évi középhõmérséklet rendszeresen 0 fok alatti alatti, ott a talaj bizonyos rétegei állandóan fagyottak. A fagyott talaj a hótakaróhoz hasonlóan elszigeteli az egészen mély talajrétegek hõjét a levegõtõl. A mélybõl feláramló hõnek elõször meg kell olvasztania a fagyott réteg jegét, energiája erre, s nem a levegõ melegítésére fordítódik. A vastag hótakaró hûtõ hatása nyilván kiterjeszti a talajfagy határát dél felé, és ez a változás a hótakaró ingadozásainál sokkal tartósabb. Elképzelésem, hogy a zonalitás vastag hótakaró képzõdésével, a talajfagy térbeli kiterjedésével jár a tundraövben, s a fagyott talajú régió megnövekedett volta a hótakaró elolvadása után, nyáron is fennmarad. A következõ télen a fagyott talaj fölött könnyen képzõdik újra hideg AC, a zord tél megismétlõdik. Az anticiklonális hatás viszont ellene dolgozik a hótakarónak, így az egész jelenségsor a visszájára fordul, a harmadik tél lényegesen enyhébb lesz.
Fentiekbõl következõen az igazán hideg telek akkor állnak elõ, mikor elõbb taglalt "hóciklus" hidegre váltása a napfoltminimum környékén következik be. Ezzel egybevág a tény, hogy nálunk évtizedenként 1-2 hideg tél szokott elõfordulni. Nagyon enyhe telekre mindezeknek az ellenkezõje érvényes. Végezetül megemlítem, hogy az északatlanti ciklontevékenység erõssége természetesen szintén alapvetõ tényezõje a mi téli idõjárásunknak, azonban tudni kell, hogy komoly, és közeli északkeleti hidegfelhalmozódás esetén a peremciklonok gyorsan lefûzõdnek, feltelnek hideg levegõvel, ezért az atlanti hatás enyheség helyett havazást, másodlagosan hidegbetöréseket okoz.

Na, ezek is megnézték a "Holnapután" c. tudományos mesefilmet Link

Már az oldal címe is árulkodó ("paranormal") . A paranormális jelenségeket magyarázó elméletet csak akkor lehet gyártani, ha megtalálják a Higgs-bozont. De még akkor is ember legyen a talpán, aki a Higgs-potenciált fölhasználva bármi magyarázatot tud találni bármi olyanra, ami klasszikus-fizikai közelítéssel leírható (ugyanis ahhoz nem kell Higgs-bozon).

Higgs-bozon nélkül a 100-részecskés szimmetriacsoport, és a belõle felépült relativisztikus részecskefizika bizonyítatlan elmélet, amolyan "sejtés". Ha beigazolódik, akkor is mûködni fognak az eddig bizonyított törvények, legfeljebb rájövünk, hogy az egy bonyolultabb törvény közelítése (mint ahogy pl. a klasszikus termodinamika a kvantum-statisztikus fizika közelítése magas hõmérsékleten, nem relativisztikusan viselkedõ /=kis energiájú/ részecskékbõl álló rendszer esetén).

(
Abban nem vagyok biztos, hogy az északi mágneses pólus Kanadából Szibériába vándorlása nem hatna az idõjárásra, hiszen akkor máshol érkezne a poláris részecske-besugárzás, aminek a melegítõ hatása azért tudtommal kimutatható a troposzférában is. /Ezt inkább Usrin hsz-éhez szántam kiegészítésnek./
Hogy a hivatalos tudomány errõl hallgat, az talán túlzás, a fentihez hasonló gondolatok felmerültek/-nek tudományos körökben is, csak nem sikerült (még?) bizonyítani õket (méréssel sem).
A mágneses pólust nem követi az (általuk "fizikainak" nevezett) forgási pólus, hisz akkor a napjárás változna (már ha szerintük valóban elment a mágneses pólus).
Folytatnám tovább szívesen, mert ha ráérek, szokásom a rossz cikkek esetében megindokolni, hogy miért baromság, amit állítanak. De itt (az elsõ bekezdés végétõl kezdve) olyan dolgokat állít, amely nemcsak az általános iskolában von földrajz- és fizika-buktát maga után, de a józan észnek is ellentmond. Olyan fogalomzavarral, minthogy szerintük a mûholdképeken látszik, hogy hol van a pólus, nem tudok mit kezdeni. Ez a cikk nem tekinthetõ tudományos vitára alkalmasnak sem, el kell felejteni...
)

Bocs a hosszért, ennyit nem érdemelt ez a cikk, csak némi indoklást azért szükségesnek érzek ilyenkor, hogy miért rossz.
A lényeg, hogy egyszerûen hazudik. A cikkíróknak javaslom a fizika, geofizika és a meteorológia tudományának tanulmányozását. (Ja, hogy szándékosan nem ez a céljuk? Akkor nem vitatkozom.)

A mágneses pólusok helyzetének semmi köze az idõjáráshoz és a forgási pólusok helyéhez. Persze akinek kedve tartja, felõlem nyugodtan várhatja a tavaszi világfelfordulást csakúgy, mint a decemberi világvégét.

Bõdületes baromság? akkor ezt is kitárgyaltuk

Bõdületes baromság.

Sziasztok! azt hiszem ebbe a témába tartozik, amit találtam az interneten. a Cikkben arról van szó,"ha igaz, szerintem az."
Az északi pólus anomáliája, melyrõl a tudomány hallgat.
rövid bejegyzés, aztán a többit meg találjátok a weboldalon mert máshol nincs fent a cikk.

Egy figyelemre méltó hír került napvilágra, amely beszámol arról, hogy az északi mágneses pólus nap mint nap egyre inkább Szibéria belsejébe, egyre délebb szélességi körök felé, amely kihat az északi féltekének jelenlegi meleg téli idõjárására is (és amirõl persze a hivatalos tudomány hallgat). Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a mágneses pólus-eltolódást mindig követi (amelyrõl a hivatalos tudomány szintén hallgat, bár tisztában vannak vele) a fizikai tengely, a Föld forgástengelyének az eltolódása is. Amikor a mágneses pólusvándorlás délre tolódása elér egy kritikus pontot, valószínûleg most tavasszal, akkor fog bekövetkezni, szinte pillanatok alatt, néhány órán belül, a fizikai pólus változás is, megindítva a Földön a geológiai átrendezõ folyamatokat.

Link

A holocén elején mindössze pár évtized alatt lezajló +7 fokos átlaghõmérséklet emelkedés elgondolkodtató.

Ez való igaz, ám a mértékek nagyságrendi különbséggel bírnak.
A mértékekkel van a legtöbbször bajom, nem magával a témákkal.
Azonban a cikk második feléig el se jutottam (a fázós kijelentéseknél az ilyenek megállítanak az olvasásban: "egy szakcikk szerzõi", "néhány kutató" ), abban vannak valóban jogos sorok.
Emiatt köszönöm a reagálást, így el jutottam a cikk végéig.

A cikk szerintem nem hisztériakeltõ, hiszen meglepõen korrekt módon megemlíti a bizonytalanságokat és a nagyságrendek különbözõségét. (Az összeesküvés-elméletek annál inkább hisztériában tartják az arra fogékonyakat.)

A földrengések és az idõjárás lehetséges kapcsolata egyébként a kisebb rengések 2010-es miskolci sorozata nyomán elõkerült már nálunk: Link Link

Régóta töprengek rajta, hogy kik, és miért hiszterizálják roppant céltudatosan a társadalmakat, de ez megy minden téren , amit a megaOFF elkerülése érdekében inkább nem fejtek ki. Ezt nem lehet csak az információ széles körben elérhetésének, a média hatásának titulálni!

Meglehetõsen rövid idõszak átlagához képest. Kíváncsi lennék a következõ évek adatainak az összehasonlítására: 1999/2000, 1999/2010, 2000/2011, 2010/2011. Gondolom, érthetõ, hogy miért. Másik kérdés, hogyan számolták az átlagot? Kiegészítõ kérdés, nem biztos, hogy érdemi hatást firtat: Kihulló vulkáni por mennyisége és idõbeni eloszlása az adott idõszakban? A megállapítás, mint bármilyen következtetés, lehet korrekt, vagy tudatos ferdítés is.

Sötétedik Grönland felszíne: Link

Ha már mindenkinek tele van a hócipõje a régebbi világvége riogatásokkal, ki kell találni valami újat. Elkutatgat néhány ember jó pénzért az újonnan bedobott baromságokon. Kb. húsz éve azon a "kutatáson" akadtam ki, amelyik azt bizonygatta, hogy az üvegházhatást jelentõsen befolyásolja a szarvasmarha állomány által a kérõdzés közben kiböfögött metán.

Szinte minden hat mindenre, de általában a hatás következménye nagyságrendekkel a kimutathatósági határ alatt marad.

Érik bennem egy a médiában tapasztalható félremagyarázási kényszerrõl szóló elõadás gondolata...

Szinte fáj leírnom, de: a jégkorszaktól semmi nem véd meg, hiszen jelenleg is benne vagyunk.
Az Antarktisz 3-4 km-es, de még Grönland 2-3 km-es jegének elolvadása is sokszorosan lenne hosszabb idõ, mint az egész emberi történelem. Valószínûleg.

Érdekes ötlet. Jobban belegondolva: a szecsuáni földrengés epicentruma 26 km mélyen volt, ha az átlagos 2,8 g/cm3-es kéregsûrûséggel számolok, akkor a rengésközpontban minden cm2-re 7.28 tonna kõzetanyag nehezedik. Ehhez a tározó vize ~200m-es vízmélységgel számolva további 0.02 tonnát ad hozzá (a gát magassága 156 m Link ), ami a kõzettömeg nyomásának 0,027 ezreléke. Még ha a kõzetporozitást és a tározóból kõzetekbe szivárgó többletvizet is figyelembe vennék, és ennek hatásait, számomra akkor is túlzásnak hatna a tározót okolni a földrengés kipattanásáért. Mindemellett nem vagyok szakértõ
Hirtelenjében egy ilyen linket találtam: Link
"...it is not clear yet how water affects a fault slip, especially at a depth of about 10 km or more ..." azaz: még nem tiszta, hogy okoz a víz vetõdést, fõleg nem 10 km-es vagy nagyobb mélységben.
A másik: a klímajelentések nem geológiai idõskálára készülnek (1-2 évszázad nem tekinthetõ annak), mint ahogy a jégkorszakok változásai is általában hosszabb idejûek, a "tektonikailag instabil területeken" pedig földrengésre bármikor lehet számítani, és pont azért, mert ezen területek instabilak, a kipattanáshoz kis hatás is elegendõ, ennek felderítése viszont imho lehetetlen.
Szerintem a cikk lényege ez: "Ha a felsoroltakat összegezzük, megállapítható, hogy a klímaváltozás és a tektonikai aktivitás közti összefüggés globális méretekben igen csekély."

Azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a cikkben megjelenõ elméletekre vannak olyan példák, amik igazolják õket, pl. Skandinávia emelkedése a jégkor vége óta. Persze ezeket az elméleteket bizonyítani nem lehet, de cáfolni sem sikerült. A hatalmas duzzasztógátak, melyek millió tonnával növelik egy kis területen a kéregre nehezedõ tömeget, ha pont egy törésvonal közelében vannak, valóban megváltoztathatják a feszültségmezõt annyira, hogy az idõben elõrehozzon egy nagyobb földrengést. Ugyanakkor, ha bekövetkezik egy földrengés, nem lehet róla bebizonyítani, hogy azt a plusz tömeg váltotta ki.
Ha van kapcsolat, akkor az rendkívül összetett, közvetett hatások sokasága. Ugyanakkor, ahogy a cikk is utal rá, a korreláció igen kicsi lehet, és az elméletek gyakorlatilag ellenõrizhetetlenek.

Az társadalmakat folyamatosan hisztériában kell tartani.

Földrengetõ klímaváltozás? Link

Jaj...
A legutóbbi néhány interglaciális inkább átlag 15-20ezer év hosszú volt, a legutolsó (a Würm és Riss glaciális között) éppen majd 30ezer év...

Az interglaciális fázisokra oszlik, a legmelegebb idõszakoké 10 ezer év körüli, a köztük húzódó néhány (jórészt egy-két) ezer éves hidegebb fázisok messze nem glaciálisok, a dt a glaciálishoz való távolság alig negyede (a középkor kis-jégkorszaka 2-3-szor kisebb dt-vel bír), a nagyságrendekre érdemes figyelni!

Azaz az interglaciális hideg-fázist egybemossák a glaciálissal, így kell orruknál fogva (félre)vezetni az embereket...

A CO2-re nem is reagálok...

A szén-dioxid-kibocsátás megvéd a jégkorszaktól Link

A driász eljegesedéseket sokak szerint a termohalin cirkuláció leállása okozta, amit egy, a kanadai jégtakaró olvadékvizéból álló tó (Agassiz-tó) kétszeri Atlanti-óceánba (vagy Jeges-tengerbe) áradása okozott, szóval van ismert forgatókönyv az áramlat leállására.
Link
Link
Link

Annyival pontosítanám az õsföldrajzi képet, hogy a Pannon-tó a Földközi-tenger kiszáradásának idejére már a medence viszonylag kis (délkeleti) részére húzódott vissza: Link Ez a tó az akkori, a mainál egyébként is alacsonyabb, a légtömegek számára átjárhatóbb Kárpátoknak nem adhatott különösebben sok csapadékot.

Mondjuk a Kárpát-medencében már nem biztos, de a meder északi oldalán, ha éppen délies szél fújt, mindenképpen nagy csapadékok lehettek, ugyanazon effektus miatt, mint pl. a Himalája délnyugati felén a délkeleti passzát megérkezésekor (vagyis a monszun idõszakban). E csapadék legnagyobb része tényleg az Alpokban eshetett, de az összes hegység a környéken csapadékos volt. A Kárpátok északabbi részei a Pannon-tótól kapták a csapadékot. Ezek a vizek mind abba a medencébe folytak vissza, ahonnan hozta õket a szél, tehát egy többé-kevésbé zárt lokális vízkörforgás alakult ki.

Hát igen, meglehetõsen furcsa a cikk számomra is. Azt mondja, az üvegházhatás a szárazföld fölött túlkompenzálja a Golf leállása miatti hûlést. Valószínûleg a modellben az van határfeltételként, hogy az üvegház-gázok emissziója a szárazföldön történik. A szélrendszerek azonban az üvegházhatásban nagyobb részt szerepet játszó hosszú tartózkodási idejû gázokat (metán, CO2, HCFC-k) eloszlatja a légkörben. A hidegebb vízfelszín alulról hûti a levegõt is, az viszont kérdéses, hogy az üvegházhatás fölülrõl nem melegíti-e a vizet (szerintem nem). A szárazföldi eredetû emisszió miatt lehetséges az is, hogy a szárazföld tényleg melegszik. Ez akkor érvényesül jobban, ha nincs tartós nyugati áramlás, gyakori a blocking (így a keveredés is lassúbb ugye). Node az ilyen blocking-osodás mellett is az kell, hogy nyáron nagyobb legyen az AC-k alatt az extrém meleg, mint télen az extrém hideg. E téren ezek a modellszámítások igen nagy bizonytalanságot mutatnak, még ha valódi kutatás is, mégis "IPCC-szinten" kell kezelni emiatt.
Ez a forgatókönyv egyébként beleillik a sok más, IPCC-s és nem IPCC-s vizsgálatok körébe egyaránt. Azok szerint ugye szélsõségesebbé, de inkább melegebbé válna az éghajlat, és a csapadék terén is inkább extremitások mutatkoznának (nálunk szárazodással együtt). Ez a makrocirkulációs rendszerekben a blocking gyakoriságának növekedését, a nyugati áramlás általános gyengülését sugallja.

Arról egyébként konkrét eredményeket is láttam, mennyire sérülékeny valóban a termohalin cirkuláció. Most nem találom õket (lehet, hogy nem is tették közzé a neten). Nagyon so9k egyensúlyi áramlási rendszer létezik az óceánban, melyek között kicsi a "potenciálgát", így könnyen átbillen egyik sajátállapotából a másikba. Ehhez elég lehet akár egy kisebb, rövidtávú regionális éghajlatváltozás, ami valahol a felszíni áramlást tartósabban módosítja, ennek köszönhetõen aztán viszonylag rövid idõ alatt átalakulhat az áramlási rendszer, ami ezután a globális klímát "magához igazítja" (vagyis átmeneti pozitív visszacsatolásként a klíma is átugrik egy másik, immár a légkör-óceán rendszernek egy stabilabb állapotába).
Tudtommal konkrét ilyen forgatókönyvek is léteznek.

Az üvegházhatásról csak annyit, hogy a légkörfizikai üvegházhatás mértékére bevezetett paraméterek nem emelkednek. Az ilyen téren történõ vizsgálatok egyre inkább azt mutatják, hogy a paraméter egyensúlyi állapot körül rezeg (anharmonikusan), melynek átlagos periódusa 2 év körüli. Sõt, még csak olyan elméletet sem tudtak kreálni, ami ezt lehetõvé tenné. A légkör tehát az üvegházhatást visszacsatolja. Ennek nem mond ellent sem a globális melegedés, sem a CO2-növekedés, viszont cáfolja (vagy legalábbis erõsen megkérdõjelezi) azt az elméletet, miszerint az üvegházhatás elsõdlegesen okozhat a melegedést. /Errõl az m1-en volt egy mûsor a napokban, ott hallottam ezt, még nem tudtam részletesen utánanézni./

Nem értem, az hogy lehet, hogy ha a golf áramlat leáll(na), és magyarországon mégis 1- 2 fokos átlaghõmérséklet emelkedés következne be? Link A golf áramlatnak most +3 fokot "köszönhetünk", a térkép alapján (3.ábra Link ) a világ nagyobb részén is +1,+3 fokos hõmérséklet emelkedést képzelnek el 2050 - re. Tehát magyarország térségében egy szélsõséges, +5 fokot meghaladó emelkedés következik be, de európa nyugati részein még drasztikusabb, ha figyelembe vesszük a térségünkre döntõ éghajlati jelentõségû észak atlani óceáni térség drasztikus lehûlése ellenére bekövetkezõ felmelegedést. A téli tengeri jéghatár drasztikus délre tolódása, a skandináv térség jéggé dermedése pedig méginkább kérdéseket vet fel bennem...(Ha valaki más is érez affinitást a kérdés megválaszolására , nagy érdeklõdéssel várom!)

A Paratethys maradványa, a Pannon-tenger töltötte ki a medencét, északnyugatra tõle a Molasz-medencében (Bajor-medence) ugyancsak tó hullámzott, ráadásul a teljes kiszáradás lehetett a legkisebb idõtartamú, és ahogy ezeken Link Link a térképeken látható, a délies irányú szél az alján tóval fedett Földközi-medencébõl az Alpokra 1000-1500 mm-rel több téli csapadékot juttatott, szóval vízutánpótlás bõven lehetett a Kárpát-medencében.

Nem válasz, de a mediterrán szálhoz, az elejéhez tartozik: A Földközi tenger kiszáradása(?), összezsugorodása idején érdekesek lehettek a Kárpát medene csapadékviszonyai. Mediterrán ciklonok csapadéka nélkül félsivatagi éghajlat lehetett errefelé? Az évi 200-400 mm capadék mire lehetett elég?

Nem nagyon, inkább olyankor megszakadni szokott az is, mint a polárfront. Hisz ezeket leszakadó ciklonok okozzák nagyrészt, vagy egy blocking-AC és egy ciklon között jönnek le. A polarsplit pl. tudtommal az arktikus front hiánya esetén valósul meg gyakrabban. Igazából errõl már nem tudok annyira részleteket.
(Az arktikus és a polárfront között már nyugati az alapáramlás, de hideg levegõ van ott.)

Köszönöm a kiegészítést. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem ezzel kapcsolatban: közeli, nagyon fejlett hidegmagok esetén, szélsõséges hidegelárasztások elõtt (pl. 1979 január 1. vagy 1987 január eleje) elõfordulhat, hogy az említett arktikus front fölénk helyezõdik?

Két dologgal egészítenélek ki, ha nem baj (egyébként teljesen jól látod).
Az egyik a léghõmérséklet. Azt tudjuk, hogy a kisugárzást erõsíti a hófelszín, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy megfelelõen vastag hófelszín esetén akármilyen erõs besugárzásra sem tud jóval fagypont fölé melegedni a levegõ. A hó olvadása ugyanis hõelvonással jár, ami alulról hût. Mivel alapból is (pl. nyáron, meg kb. mindig) alulról melegedne a felszín, ha nem lenne rajta a hó, ennek az a következménye, hogy hófelszín felett csak advekcióval érkezõ meleg levegõ hatására lehet fagypont fölött a hõmérséklet. (Ez az effekt jóval egyszerûbb, mint ahogy sikerült most leírnom, a hõszállítási egyenlet ilyenkor triviális megoldást /3D-ben! konstanst, hófelszín felett 0°C-t/ ad).

A másik:
Ha jégsapka van a sarkvidéken, akkor a sarki télen megjelenik egy anticiklon, ugyanúgy, mint Szibériában vagy Kanadában. A különbség az, hogy ez nem stabil. Az õt határoló (szintén csak télen létezõ) arktikus front ugyanis ugyanolyan hullámtulajdonságokkal rendelkezik, mint a polárfront. Tõle északra keleti a szél, délre lassú nyugati, kisebb a hõkontraszt, valamint más a Coriolis-paraméter. Ezért a rajta kialakuló hullámok négyes-hullámszáma más lesz (más lesz a frekvencia és a hullámhossz, de ugyanaz a diszperziós reláció).
Ha a jégsapka nagyon nagy, akkor az arktikus front télen nagyon délen alakul ki (mint ahogy általában a jégsapka méretváltozását átlagosan követik a klímaövek változásai is). Ennek következtében megintcsak megváltozik a hullámszámvektora. Ennek következménye, hogy a jégmezõk déli határán klímaátlagban igen erõs, és viszonylag határozott irányú (méghozzá északnyugati) szél jelenik meg. (Ez annyira stabil jelenség, hogy a geológiába is beleszól, a felszín morfológiájában igen jellegzetes vonások jelennek meg).

A elsõ következményeképpen a jégmezõk szélén igen nagy hõkontrasztok alakulnak ki, ami a polárfronton is erõsíti a hullámzást. Az erõs zonális áramlás megszakadásakor igen erõs ciklon-leszakadások következnek be, sõt, ilyenkor a blocking-helyzetek nagy része inkább leszakadó ciklon típusú lesz. Ez az, ami a jégmezõ határától délre biztosítja a hócsapadékot. Ugyanakkor a ciklon-elõoldalakon fölhúzódó advekciós meleg ezeket olvasztja is. (Ezen belül persze télen gyakoribbak és erõsebbek a ciklonok, nyáron ritkábbak és erõsebbek, de a konkrét idõjárási helyzettõl függõen elõfordulhat az is, hogy egy területen télen olvad el nagyon sok jég a sok elõoldal miatt; nyáron a zonális áramlások miatt a délebbre lévõ levegõvel keveredve melegszik a levegõ a jégmezõ szélétõl délre.) Attól függõen, hogy az olvadás a gyorsabb, vagy a csapadékhullás, a jég visszahúzódik vagy terjeszkedik. Utóbbi esetben a mérsékelt övi óceáni levegõ hozza a vizet. (Ez ugye Európába az Atlanti-ó felõl jön, ami viszonylag keskeny, így az Uralig, illetve Skandináviában kihull a nagy része, ezért jegesedett el jóval kevésbé Szibéria.
A "vérfagylaló hideg" általában a jégmezõkön marad egyébként.
/Szóval nagyjából azt írtam le, amit Te is, kiegészítve egy kicsit az okokkal; mondjuk nem feltétlenül pontos, amit írtam, de lényegében ilyesmit tanítottak nekem errõl. Tavasszal tervezem, hogy bejárok a geológusok Éghajlattan órájára, ha lesz publikus netes segédanyag, és emlékeztettek rá, belinkelhetem. Szerintem abban lesz szó ilyesmikrõl részletesen is./

Az eljegesedés maximuma idején -olvasmányaim szerint- az Északi Kárpátok külsõ íve volt a szárazföldi jégtakaró déli határa. Tehát kontinensünk jelentõs részén, elég alkacsony szélességen is örök jég uralkodott. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a jégfelszín fölött nem fordult elõ pozitív léghõmérséklet, azonban tartósan nyilván nem: itt a fagy volt a jellemzõ. A Skandináv-félszigeten, valamint a belföldi jégtakaróval borított helyeken hasonló lehetett a klíma, mint most Grönlandon, ill. az Antarktisz jéggel borított zömén. Azonban a mérsékelt övi napállás mégsem olyan, mint a sarkvidéki. Nyáron nyilván olvadt a jég az 50-55 fokos szélességen, csak nem olvadt el maradéktalanul.
Abban teljesen igazad van -és ez a lényeg!- hogy az eljegesedés kulcsa a lehullott sok hó, mely nyáron sem olvad el teljesen, ezért megindul a firn meg a jég felhalmozódása. A fehér színû felszínek pedig visszaverik a napsugárzás nagy részét, fokozzák a lehûlést: circulus vitiosus.
Ebbõl a szempontból "elõnyösebb" egy viszonylag enyhébb, de nedves klíma sok hóval, mint a vérfagylalóan hideg, de száraz. Nem véletlen, hogy az eljegesedés centruma Európában a Skandináv-félsziget volt -az atlantikus nedves légtömegek megcsapolása révén itt nagyon vastag hótakarók képzõdhettek, s ennek az általános légkörzésen túl orográfiai oka is van.

Nem vagyok ennek szakértõje, de mi van akkor, ha nem volt örök fagy Európában ? Ma sincs a Sarkkörön túl ma mindenkor és mindenhol örök fagy, azért a jégkorban nyáron bõven lehetett pozitív hõmérséklet Európa nagy részén, akár hetekig-hónapokig. Persze erõs hideg betörésekkor ma is elõfordul a magasabb helyeken nyáron havazás és fagy, csak akkoriban 1000 m helyett lement 0 m-re a hó- és fagyhatár. A lényeg a sok csapadék, ami 90 %-ban hó legyen. Így az év során felhalmozódó több méternyi hó nyáron nem bír elolvadni és pár évtized után már méterekben mérhetõ firnjég alakul ki és 1-2 évszázad után vastag belföldi jég lesz, ami már akár tartósabb 10 fok melegben sem olvad el. Amennyiben kevés a csapadék, akkor a rövid nyár is elviszi a havat, mint a tundrán. A sok csapadék, havazás többet ront a helyzeten, mint a kemény hideg rövidke nyárral. Csak az a kérdés, hogy tényleg több volt-e a csapadék és miért ?

A "Riviérán tundra lesz" -ez is nagyon elgondolkodtató. Eszerint olyan mértékû volt a hidegadvekció, a légkör lehûlése a jégkorszakban, hogy fütyült a napállásra. A Földközi-tenger északi partjain mások a besugárzási viszonyok, mint a mai tundraövben, mégis tundraéghajlat volt ott: a geológia és a paleontológia kétséget kizáróan megállapította.
Örök jég volt olyan területeken, melyek földrajzi szélességük alapján jelenleg a mérsékelt égövbe tartoznak. Roppant érdekes lehetett az örök fagy és a magas nyári napállás párosa.

Lehet, hogy elnézted (ellenõriztem a nullákat, csak 4), pár tízezer évet írtam, tehát az utolsó 2,5 millióból az utolsó 20-40 ezer már nem annyira borzasztó hideg lehetett globálisan. Azért írtam, hogy max. százezer évig fennállhat egy viszonylag kiegyenlített klíma, az ún. kis jégkorok 50-500 évei csak regionális kilengések és a mostani úgy 30 éve tartó melegedés sem egy végleges , akár százezer évekig tartó melegedés kezdete. A visszacsatolások az ilyen klímaingásokat többnyire egy idõ után visszabillentik, ha éppen nem is ugyanolyan lesz 100 vagy tízezer év múlva a klíma mint a kiindulópont, hanem egy kicsit eltér:egy-két foknyi eltérés pl. jelentõs, de földtörténeti skálán bagatell, hibahatáron belüli. Ha a Riviérán tundra lesz, az már valami,de az nem pár ezer év alatt fog kialakulni, kicsit tovább tarthat, kivéve egy olyan kataklizmát, mint egy üstökös vagy kisbolygó becsapódás vagy egypár szupervulkán egyidejû kitörése. Ezért írtam, hogy sokmillió év alatt már lehet olyan szituáció, amikor egy hegységrendszer felemelkedik, egy kontinens elvándorol, egy tenger vagy óceán bezáródik, máshol egy újranyílik stb. ami a szokásos ingásokat elõidézõ folyamatokra annyira ráerõsít, hogy elindul egy lehûlési vagy felmelegedési folyamat globálisan és az inga a szokott módon nem billen a helyére, hanem csak 1-2 esetleg 100-200 millió év múlva.

Az egész kérdéskörnek a lényege tulajdonképp a víz földi jelenléte, mennyisége, ill. területi eloszlása. A vízgõz elsõrendû üvegház-gáz, teljes, vagy majdnem teljes hiánya a kisugárzást igen nagy mértékben megnövelné, az átlaghõmérsékletet lecsökkentené (ld. a
Mars viszonyai, bár azokba az általában is gyér atmoszféra közrejátszik)
A párolgás felületi jelenség, ezért a vínek nemcsak össztömege, de területi kiterjedése is sokat számít. Ha pl. a világtenger átlagmélysége a jelenleginek kétszerese volna, területe ennek megfelelõen a fele, úgy az elpárolgás csökkenése miatt lényegesen kisebb volna az üvegház-effektus (és vica versa)
Érdekesen árnyalja a képet a tengervíz sótartalma, mely mind a párolgás lehetõségét, mind a fagyáspontot befolyásolja. Aztán: a víz magas fajhõjével (ill. a jég szintén nagyon nagy fagyás és olvadáshõjével) egyfajta hõenergia-kondenzátorként viselkedik, s ez a tény alapvetõ hatást gyakorol bolygónk idõjárási folyamataira.
A végére hagytam a legérdekesebbet: hogy ti. a szilárd halmazállapotú víz nagyon könnyen fehér színt vesz fel, a fehér felületek pedig erõsen visszaverik a napsugárzást. Nagy kiterjedésû fehér felszín jelenléte globálisan lehûléshez vezet. Ráadásul itt egy pozitív visszacsatolás is érvényesül: a lehûlés tovább növeli a jég és hóborította, fehér szinû területet. Önerõsítõ folyamatról van szó, mely a földi klímát kibillenti egyensúlyi állapotából. Én a fenti mechanizmusban látom az eljegesedések legfõbb okát (még ha a folyamat elindításáért periodikus csillagászati folyamatok felelnek is) Érdekes kérdés, mi lenne, ha a szilárd halmazállapotú víz nem fehéres lenne, hanem más szinû, esetleg fekete.
Biológiai ágenseknek (növényzetnek) és a bolygó vízkészletének, területi eloszlásának összefüggései, azok hatása a klímára valóban nagyon bonyolult kérdés, most ezzel ne foglalkozzunk (noha hatásuk óriási lehet!)
Atlanti-óceán nagyságú víztömeg eltûnése, ill. deponálódása a világtengerbe érzésem szerint komolyan befolyásolná a klíma kiinduló kondícióit. Érdemes lenne eltöprengeni ilyen állapoton is. Továbbá, visszatérve a Földközi-tengerre, el kell gondolkoznunk azon, hogy a kontinensnyi mélyföld a maga extrém légnyomási és hõmérséklet viszonyaival mekkora, és milyen hatást gyakorol a földi klíma egészére (jelenleg nincs olyan mélyföld, mely akár megközelítõleg ilyen volna)
Végül, a következõ hozzászóló azon gondolatával kapcsolatban, miszerint az utóbbi tízezer év "kegyelmi idõszak" a földi klíma történetében: ez így igaz, s épp ez tette lehetõvé a civilizáció kifejlõdését. Kérdés, hogy a viszonylagos klíma-állandóság a kicsiny idõintervallum következménye, avagy földtörténeti viszonylatban valóban a stabil idõszakok közé tartozik a kérdéses idõszak. A folyamatoknak az a tulajdonságuk (nemcsak a klíma, hanem a biológiai és egyéb folyamatoknak is), hogy bennük relatív stabil, egyensúlyi idõszakok váltakoznak egyensúly-borulásos, gyors változásokat hozó periódusokkal (ez már filozófiai mélységekbe vezetõ téma)
Megj.: elõzõ kommentemben "fagyáspont csökkenés" helyett természetesen "fagyáspont növekedést" akartam írni.

Már elnézést, de az utolsó két mondatod elég érdekesre sikeredett! Az utolsó öt millió év hõmérséklet változását ábrázoló diagrammból szerintem éppen az utolsó két és fél millió év adhat okot aggodalomra! (pleisztocén) Link Itt egy "fantázia" kép az utolsó eljegesedés maximumáról.(würm-glaciális) Tundra éghajlat a francia riviérán, és a kárpát medencében. Link Az utolsó tízezer év egy kegyelmi állapot!

Ne vagyok képben ezzel kapcsolatban bevallom, mert a közelmúltig ilyet nem hallottam, hogy kiszáradt a F.t. Annyit tudok, hogy a Thetys maradványa ez a t., vagyis valaha jóval nagyobb volt, már erõsen zárulgat. Nem vitatom, hogy egy óceánmaradvány elpárolgása semmi különöset nem okoz éghajlatban,tengervízben,párolgásban stb. egy kis sókoncentráció és tengerjégváltozáson túl. Csak az lenne a kérdésem, hogy 10, 50 esetleg 100 millió km2 óceán felszívódása sem okozna semmi különöset, ill. van-e egyáltalán mondjuk az Atlanti-ó. kiszáradásának némi sókoncentrátum változáson túli hatása ? Ahogy érzékelem nem az éghajlatváltozás okozta a tenger eltûnését, hanem geológiai, ill. a múltbeli éghajlatváltozások (nagyléptékû) valójában a visszacsatolások révén nem annyira csillagászati és fizikai-kémiai változások miatt voltak, hanem geológia eredetûek. Vagyis fontosabb a szárazföldek-tengerek elhelyezkedése, mint a napsugárzás ingadozása vagy a légkör (CO2,víz) kémiai összetétele. Hajlok arra, hogy igazából vannak kis skálájú (100-100000 év) és nagyobb (sokmillió év) éghajlatingások. Ez utóbbiakra nem nagyon hat holmi CO2 növekedés. Az emberiség utolsó pár 10000 évében nem igazán beszélhetünk aggodalomra okot adó globális változásokról, csak regionális szinten fordultak elõ módosulások, melyek csak ingadozások, mindig "visszabillen" a mérleg nyelve -elõbb vagy utóbb-.

A Földközi-tenger többszöri kiszáradásának ténye remek klimatológiai gondolatkísérletekre ad lehetõséget -nem csoda, hogy népszerû a téma.
A hozzászólások olvastán elsõnek az a triviális megállapításom adódott, hogy a Gibraltári-szoros elzáródása semmiképpen nem növeli a párolgást((konstans hõmérséklet mellett), nem teszi nagyobbá globálisan a légkör vízgõz tartalmát (ezért annak hatásaival sem kell számolni) A Földközi-tenger víztömege ugyanis nem a párolgás erõsödése miatt tûnt el, hanem az Atlanti-óceánból való visszafolyás akadályoztatása következtében.
Lényegi kérdés ellenben az, hogy a világtenger vízfelülete a Földközi kiszáradásával (ami semmi mást nem jelent, mint a tengerek területi eloszlásának megváltozását) kisebb lett, változatlan, avagy esetleg nõtt? A párolgó vízfelület nagysága ugyanis már befolyásolja a légkörbe jutó vízgõz mennyiségét. Kutyafuttában elvégzett geometriai számításaimra támaszkodva hajlamos vagyok azt gondolni, a Földközi-tenger kiszáradása nagyjában-egészében változatlanul hagyta a világtenger összfelületét.
Az is igaz, hogy a besûrûsödött sóoldat nehezebben párolog, mint a higabb. A zsugorodó Földközi-tenger kisebb mennyiségû vizet párologtat a légkörbe, a kihíguló világóceán többet -azonban az eltérõ effektusok közül az elsõ a domináns. Az sem elképzelhetetlen, hogy a kiszáradás paradox módon inkább csökkentette a globális elpárolgást, mintsem növelte volna.
Mivel az elpárolgás nem lett nagyobb, változatlan hõmérsékletet feltételezve a kicsapódás, a csapadék mennyisége sem növekedhetett meg. Ergo nem deponálódhatott a víztömeg egy része a sarki jégsapkákban, azzal ellentétben, amit az ember elsõ ránézésre hajlamos gondolni.
Ellenben a hígulás miatti fagyáspont csökkenés igenis megnöveli a föld jégkészletét, mégpedig elsõsorban a tengeri jég kiterjedését. A megnövekedett jégfelület az albedó növekedését vonja maga után, ezért feltétlenül a globális lehûlés irányába hat. Bár egyetértek azzal az elõttem szólóval, aki szerint a kérdés több mint bonyolult, mégis megkockáztatom, hogy ez volt a változás lényege. A paleoklimatológia eredményei ezt látszanak alátámasztani.

Félre ne értse senki, nem arra utaltam, hogy "érdemben semmi nem változik", hanem arra, hogy a változások oka semmiképp sem egy ilyen egyszerû mechanizmus (magasabb T, több vízgõz, több csapadék). Szerencsére egyéb jelöltek is vannak bõven - az nagyon enyhe kifejezés, hogy a kérdés komplikált.

Az elsõ felvetésed teljesen jogos: a kéreg igyekszik az egyensúlyi helyzetét fenntartani, tehát 4 km vízréteg eltûnésére az aljzat jó pár száz méternyi emelkedése a válasz. (Azért nem kell több, mert a kõzet sûrûsége jóval nagyobb, mint a vízé.) A jelenséget szépen bizonyítja, hogy a kontinentális, tehát vastagabb kérgû Skandinávia egyes részei is emelkedtek 200-300 métert az utolsó eljegesedés vége óta, miután a kéreg megszabadult 2-3 km vastag jég súlyától. Hozzáteszem: ezt az emelkedést rugalmasan, komolyabb törések nélkül "megoldja" a kéreg.

Szóval, ha ilyen egyszerû lenne a helyzet, akkor 4 km víz elpárolgása után 3-3,5 km mély gödörrel számolhatnánk. A Földközi-tengernél viszont bonyolítja a képet, hogy az elpárolgó vízbõl több kilométer vastag sóréteg maradt vissza (legtöbb helyen máig ott van), és ennek a súlya még komolyabb tétel, mint a víztömegé. A nagy kérdés az, hogyan került oda ennyi só: egy Földközi-tengernyi tengervízbõl ui. még száz méternyi rétegre sem futná. Az egyik verzió a sokszori, ismétlõdõ kiszáradás-újratöltõdés; a másik az, hogy a medence vize már jóval az egyetlen, nagy kiszáradási esemény elõtt betöményedett, és sûrûség szerint rétegzõdött (a nehezebb, sósabb víz lesüllyedt, és az aljzaton folyamatosan vált ki belõle a szilárd só). Jelenleg úgy van egyensúlyban a 4-5 km mély Földközi-tenger alatt a kéreg, hogy ez a sómennyiség is vastagítja. Tehát mielõtt a só odakerült, a tenger a mainál mélyebb lehetett, és így az elsõ kiszáradáskor akár 4 km-nél mélyebb gödör is kialakulhatott! Persze ha az elõzetes betöményedéssel "tesszük oda" a sót, akkor ezzel nem kell számolnunk, marad a 3-3,5 km mélység.

A második felvetéshez: a növényzet mennyiségét nem a csapadék, hanem a csapadék és a párolgás aránya szabja meg. (300-400 mm évi csapadékkal Szibériában áthatolhatatlan fenyõerdõk nõnek, délebbre a nagyobb párolgás miatt már csak pusztaságra futja belõle.) Így ha a csapadékkal együtt a hõmérséklet is emelkedik, nem fog kialakulni az alacsonyabb lefolyási tényezõ sem. Persze más a helyzet, ha pl. a csapadék idõbeli eloszlása egyenletesebbé válik, de ezzel már megint oda lyukadunk ki, hogy egyszerû "ökölszabályok" helyett minden esetben meg kell nézni, hogyan alakul át a légkörzés, hogyan változnak az egyéb körülmények...

Ez egy kicsit furcsa: mindegy, hogy sok az esõ vagy kevés, sok a pára vagy kevesebb, melegebb van vagy hidegebb : érdemben semmi sem változik ? Csakhogy a földtörténet tudomásunk szerint jónéhány éghajlat és növényföldrajz változást megért. Azt is hihetnénk az általad írtakból, hogy valójában csak gyorsulna a légkörzés meg vízkörzés, de ez nem változtatna mást, csak szélsõségesebb lenne az idõjárás térben és idõben. Ami itt pluszban leesik ott meg annyival kevesebb hullik. És ezek váltogatják helyüket. Ez egybevág azzal, amit hangoztatnak sokan, hogy szélsõségesedik a klíma. Itt van hazánk: tavaly 100 valahány év legcsapadékosabbja volt, az idén meg legszárazabbja. Hol egy hónapig nem fúj erõs szél (nov.), hol meg erdõtaroló rekordszelek fújnak (2004.nov. vagy tavaly május). Szerintem a kilengések eleinte kiegyenlítik egymást, de lesz valamikor egy olyan helyzet, amikor nagyobb térségek (kontinentális, hemiszférikus, globális) éghajlata kezd megváltozni.Nagy eséllyel ez nem az én életemben lesz, nem úgy megy végbe, mint a Holnaputánban...

Sajnos nem vagyok a geológia, a lemeztektonika tudora, de egy Földközi tenger fele-negyede méretû, 3000 m-es mélységû mélyföldet kérdésesnek tartok az óceáni lemezek kis vastagsága miatt. Az alap: 3-4000 m vízborítással az óceáni kéreg erõtanilag vertikálisan egyensúlyban van. Ha "kihúzzuk a dugót" és 3000 m-es vízborítást-nyomást geológiai léptékben pillanatok alatt leveszünk egy néhány százezer km2-es teknõrõl, a vertikális erõtani egyensúly felborul(hat). Kérdésesnek tartom, hogy egy néhány százezer km2-es teknõ palástjánál a vékony óceáni kéreg ezt a nyírófeszültséget komoly törések, jelentõs vetõdések, emelkedések nélkül el tudná viselni. A problémám (érzésbõl, számításokkal nem tudom ellenõrizni): szerintem túl nagy a Földközi tengeri mélyföld területe ahhoz, hogy ilyen vízborítás csökkenést az óceáni kéreg tartósan kibírjon.

A felmelegedés (ember nélküli) bioszférára gyakorolt hatásában is van némi ellenvetésem, némileg más a nézõpontom: A magasabb csapadék több növényzetet, a több növényzet általában alacsonyabb lefolyási tényezõt és idõben elnyújtottabb felszíni lefolyást eredményez, ami hosszabb ideig biztosítja a növényzet számára a szükséges vizet.

Ezek csak egy laikus által felvetett kérdések. Semmiképpen nem akarom beduin létemre magyarázni az eszkimóknak azt, hogy hogyan kell jegesmedvére vadászni.

Ha melegedés miatt kerül több vízgõz a légkörbe, és nõ meg a csapadékmennyiség, az nem tudja kiváltani az általatok említett hatásokat, mert a magasabb hõmérséklet miatt a párolgás szintén erõsödik. Így a több csapadék ellenére nem tud jobban telítõdni a talaj, és nem zöldülnek ki sivatagos területek. Végsõ soron csak a víz körforgása gyorsul, a klíma humid vagy arid jellege nem változik. Persze ha a gyorsabb vízkörforgás hatására a légkörzési rendszerek is átalakulnak, akkor már beállhatnak nagyobb változások, pl. az egykori zöldebb Szahara a mainál gyengébb térítõi anticiklonok miatt jöhetett létre. De összességében nem lett kevésbé arid a Föld, a szaharai víznyereségnek máshol (pl. éppen Európában) veszteségként kellett jelentkeznie.