Globális jelenségek

Ezzel - megmagyarázó (norvégiai) okossággal - csak az probléma, hogy én a gyermekkoromat a Tisza partján éltem (1-14 évig, tehát 40 éve) és akkor, de azóta sem láttam ilyet.
Amúgy szeptember, október hónapban terveztünk egy bringatúrát a felsõ-Tiszára, ahol majd minden kiderül.
A - megadott - idõképes linket, minden nap lehet nézni és értelmezni, mivel elég tanulságos.
Itt a keleti végeken mindig melegebb van és kevesebb a csapadék, na de ezt egy Norvégiában élõ ember nem tudhatja!

Nem vagyok ebben annyira profi, de 1-2 észrevételem azért lenne, elsõsorban magához a cikkhez. (Remélem, a szakértõbbek is jelentkeznek majd egy-egy átfogóbb felhomályosítással ).

1: Nem tudom pontosan, hogy mennyire lehet az El Niño-t elõrejelezni, de úgy tudom, 2-3 hónapra elõre is inkább csak becsülni lehet. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy annyira erõs lesz jövõre egész évben, mint ahogy a cikk állítja (azt még el tudom képzelni, hogy január-februárban olyan lesz, amilyennek várják).
2: "...hacsak nem történik egy jelentõs vulkánkitörés": hát épp ezaz, hogy nem csak egy-egy nagyobb vulkánkitörés van hatással a globális klímára. Attól, hogy erõsebb lesz az El Niño, valóban nagyobb a eséllyel lesz a globális átlaghõmérséklet melegebb, ezt (asszem) statisztikailag is ki lehet mutatni, valamint a mechanizmus-sorozat sem teljesen ismeretlen. Ugyanakkor az egyéb, jelenségtõl független, klímára ható tényezõk esetleg visszafojthatják a melegedést, mint ahogy arra az utóbbi 1-2 évtizedben volt is példa (2003 rémlik, ha lesz idõm, utánanézek).

Az "Évtizedenként 0,16°C"-szakaszban próbálja magyarázni az El Niño jelenséget magát. Nekem ott sántít a dolog, hogy honnan hova megy a meleg meg a hideg víz. A folyamat ok-okozata egyébként egy tipikus tyúk-tojás probléma. A lényeg: lassul a hideg víz feláramlása Peru partjainál, gyengülnek a passzát-szelek, a hidegvíz-utánpótlás miatt a nap felmelegíti a vizet Peru közelében, stb. Hogy melyik az ok, azt nehéz megmondani, az is lehet, hogy mindig más-más közülük.
(
Ezek külön-külön is beindítanak járulékos eseményláncokat (Humbolt-á. módosulása - planktonvirágzás - halgazdaságokra hatása; hurrikánszám megváltozása az óceánon, a déli félteke Csendes-óceáni makroszinoptikus akciócentrumainak összegabalyodása, stb.).
)

3:"A másik lehetõség, hogy több hõsugárzás lép be a légkörbe, mint amennyi távozik. Ezt pedig a halmozódó üvegházgázok okozzák..."
Én úgy tudom, amennyi belép, annyi távozik is. Az üvegházgázok persze elnyelik a hõt, de ugyanúgy vissza is sugározzák. Ha nem nõ mennyiségük (és a napsugárzás sem változik), akkor beáll a globális átlag T egy egyensúlyi érték köré (minél hosszabb táv átlagában nézzük, annál négyzetesen kisebb fluktuációval). Ahhoz, hogy az üvegházgázok emeljék a globális átlag T-t, az kell, hogy a mennyiségük nõjön. (Ez azért a legtöbb esetében teljesül is.)

(3,5: "Az összkép viszont azt mutatja, hogy az átlaghõmérsékletek emelkednek, plusz-mínusz 0,2 fokkal követve a trendvonalat": Milyen fajta trendvonalat és mióta?)

4: az utolsó két bekezdéshez csak annyit tennék hozzá, hogy azok a bizonyos tényezõk közül tudtommal pont a globális átlaghõmérséklet mérhetõ a legpontatlanabbul, ezek a pár tized fokos eltérések lehet, hogy nem is szignifikánsak. (Sokan azt gondolják, hogy még csak nem is alkalmas a földi légkör jellemzésére, sokkal inkább alkalmas lenne, ha valamilyen úton-módon a teljes légkörben jelen lévõ energiamennyiségeket [pl. belsõ energia, kinetikus energia, stb.], vagy termodinamikai potenciálokat tudnánk meghatározni).

Érdemes átolvasni. Hozzáértõk véleményét szeretném kérni
Link

A II típusú szupernovák mûködésének szemléltetésére azt a kísérletet hozták elõadáson, amikor egy kosárlabdára ráragasztva egy kézilabdát, arra pedig egy pingponglabdát leejtünk, és a fölpattanáskor a pingponglabda "kilõ" nagy sebességgel (majdnem a neoncsõ bánta a plafonon ). Valahogy így "pattan vissza" nagy erõvel az összeesõ csillag külsõ burka. (Ezt még egyéb események követik, összeroppanás elõször neutroncsillaggá, majd fekete lyukká, melyet mind a gravitáció vált ki.) Ehhez tudtommal semmilyen részecske nem szükséges. Kíváncsi lennék, ahhoz milyen szimmetria-tulajdonságok kellenek, hogy õ beindítson szupernova-robbanást.

"Minél több a felhõ a világûrben, annál alacsonyabb a Föld légkörének a hõmérséklete. Ily módon a globális felmelegedés összefüggésben lehet a ritkább csillagrobbanásokkal." Ez talán kimutatható az exoszférában, de igazából a "felhõ" szónál nekem az jutott eszembe, hogy Wang (ha tényleg így mondta) nem olyan felhõkrõl beszélt, amire az Index-es cikkíró gondolt. Szóval szerintem alapvetõen ez a cikk valaminek a hibás fordítása lehet. Sajnos nem találtam meg eddig, sõt, Wang nevére rákeresve sem találtam a témában tudományos cikkeket.

Hûha...

Az indexes cikk teljes zûrzavara mögött egy valóban érdekes felvetés áll, bár az ötlet egyáltalán nem új, és legfeljebb földtörténeti idõskálán mûködik. A szerkesztõ ott tévedett hatalmasat, hogy a jelenlegi klímát belekeverte a történetbe, holott az elmúlt 400 évben nemhogy a "közelben", de az egész Tejútrendszerben nem volt szupernóva-robbanás. Ráadásul a kozmikus sugárzás nem "árnyékol", legfeljebb a csillagközi por- és gázfelhõk. Ezek szintén keletkezhetnek szupernóva-robbanás nyomán, de nem terjednek a sugárzással együtt, hanem maradnak a felrobbant csillag környezetében, és legfeljebb akkor vannak ránk hatással, ha a Nap galaxisbeli pályája áthalad rajtuk.

Az eddigi elméletek nem is egy-egy szupernóva hatásával operáltak. Inkább akkor tartottak elképzelhetõnek némi hûtõ hatást (évmilliós skálán, kis amplitúdóval, amit másfajta ingadozások bõven felülírhatnak!), amikor a Nap a Tejútrendszer egy-egy spirálkarján halad keresztül, ahol összességében gyakoribbak a por- és gázfelhõk.

Akkor keverjük bele a témába ezt is: A Higgs bozon felelõs a globális felmelegedésért

Link

Ezzel még D.M sem számolt

Köszönöm az észrevételeidet. Egy kicsit nekem is elnagyoltnak tûnt a cikk, nem is azért tettem ide, mert fantasztikus tudományos értéke van, inkább csak kíváncsi voltam a véleményetekre.
Én elég régen jártam itt a Metnet-en és eléggé kiestem a témából, így nem is mertem nyilatkozni. Azt viszont nyilatkozom, hogy agrármérnök lévén (állattenyésztés szakirányon) kiver a víz, amikor a szarvasmarha-tenyésztést kiáltják ki fõbûnösnek a metán miatt.

(
Még annyit, hogy a greenfo-s cikk elég megalapozottnak tûnik, az ott említett Igor Semiletov nevére rákeresve igen sokk tanulmányt találtam a témában, közülük talán ez Link a legfontosabb, ami a hír alapját adhatta.
)

(Ez: Link mondjuk az mti-t is megjelöli forrásként. Szerk: valószínûleg innen: Link , és Link )
Ez is marha érdekes: Link , szerintem nem lenne szignifikáns metánkibocsátás-csökkenés attól, hogy a kérõdzõállat-tartással felhagynának (talán épphogy kimutatható lenne). De ha már itt tartunk, jó néhány növény termesztését is abbahagyhatnánk, mint pl. a rizs.

"...a hõmérséklet emelkedés még annál is gyorsabban növekszik, mint amit a tudósok jósoltak", tudtommal ez sem igaz. (Vagy: melyik tudósok?)

"A kizárólag a CO2-ra összpontosítást részben félreértések táplálják..." Ezt az egész bekezdést nem értem. Az OK, hogy a CO2-nél vannak erõsebb üvegházhatású gázok. Csakhogy hiába 20-szoros hozzá képest a metán, ha a CO2-bõl nagyságrendileg 1000-szer annyi van, s az antropogén kibocsátás nagyságrendje is ide esik. Másrészrõl: a kvantummechanika és az elektrodinamika segítségével egész pontosan (de klasszikusan is megfelelõen pontosan) számolható egy molekula Rayleigh-szórása és a sajátrezgéseinek gerjesztése, így a megvilágított ideális gáz termodinamikáját felhasználva az üvegházhatás is egzaktul számolható. Abból pedig nem az jön ki, hogy a légkör jelenlegihez (nagyságrendekben) hasonló összetételû levegõben a CO2 üvegházhatása ne lenne meghatározó.

"Elvileg akár 100% csökkentés is elérhetõ kevés negatív hatással": az ember mindenevõ, szüksége van állati eredetû táplálékra is. Persze vannak mindenféle "húspótlók", de hát az nem az igazi szerintem.

(Utánanéztem a bloggernek: a legjobban az "A felsõfokon szakmai blogmagazin leglátogatottabb bloggere" c. tudományos fokozata tetszik, mint szakmai elismerés .)

"Melegszik a Jeges-tenger, a metán felszabadult. Úgy látszik, a vég elkezdõdött." Persze, egyik napról a másikra.

"A veszély sajnos nem csak a sarkvidéki vizkre korlátozódik. Már a tundra tavaiban is megfigyelték a metán kiáramlásokat": én pl. a Tolmácsi-tóban is szoktam megfigyelni metán-kiáramlásokat.
"A folyamatot mára már elfogadtuk" kik?
("A jelenlegi melegedési szakasz része a glaciális és interglaciális szakaszok természetes váltásának": meglepõen helytálló kijelentés a cikk korábbi szakaszaihoz képest )
"Mivel a metán okozza a bolygó ember indukálta felmelegedésének közel felét" ez tudtommal nem így van, mivel a vízgõz a freonok, halonok és a CO2 egyenként is kb. annyit tesz ki, mint a metán (sajnos nem találom a neten az ábrát, amit Ált. Klimatológia elõadáson bemutattak errõl).

Nem látok a cikkben semmi "hátsó szándékot", de látszik, hogy nem szakértõ írta, s nem is tudományos cikkekre hivatkozott. Így sajnos nincs tudományos értéke.

Egy kis változatosság a CO2 után. Némi metán-felszabadulás.
Link

Úgyhogy azt hiszem, a tudósok ilyen-olyan számából nem érdemes kiindulni.

Ha gondolod, legközelebbre összeszedek egy listát azokról a tudósokról, aki hasonló véleményen vannak, csak lehet,hogy nem is fog ide kiférni.

Mindkettõt te írtad. Akkor most hogy is van ez?

A "százéves" napciklusokról linkeltem grafikont, Salo is írta, hogy a szabályosságuk és gyakran az amplitúdójuk is messze gyengébb, mint a 11 éves ciklusoké. Én inkább nálad hiányolom az objektivitást, amikor adatokkal, ellenérvekkel szembesülve azokra nem reagálsz, hanem tovább hajtogatod, hogy a csúnya, buta globálisfelmelegedés-hívõk márpedig milyen elfogultak.

"Azok,akiknek meg te hiszel, azok meg a CO2 által okozott klímaváltozás abszolút hívei."
Elõször is, nem sok mindenkinek hiszek. A tudományban nem szabad senkinek semmit elhinni addig, amíg nem leellenõrzött az elmélete. A klímakutatásban épp ez a nehéz, hogy az egyes elméleteket nem lehet ellenõrizni. Pl. van sok elõrejelzés arról, hogy 2100-ig mi fog történni. Majd 2100-ban kiderül, kinek volt igaza. Addig hiba bárkinek hinni közülük.

"a cikk írója egyébként üzbég származású orosz asztrofizikus, abszolút hívõje annak, hogy a CO2 nem szól bele a jelenlegi klímaváltozásba, csak a naptevékenység; szerinte természetes üvegházhatás azért nincs, mert tudományosan nem megalapozott: Link . Szegényt gondolom nem sokan pártolják.)"
Ne aggódj, sokan pártolják. Ha gondolod, legközelebbre összeszedek egy listát azokról a tudósokról, aki hasonló véleményen vannak, csak lehet,hogy nem is fog ide kiférni. Azok,akiknek meg te hiszel, azok meg a CO2 által okozott klímaváltozás abszolút hívei. Ebbõl a feltételezésbõl indulnak ki, úgy kezelik, mint azt a tényt, hogy a Föld a Nap körül kering. Megrögzötten ragaszkodnak hozzá. Innentõl nem lehet objektivitásról beszélni, mert fel sem merül bennük, hogy tévedhetnek ebben a dologban - pedig a tudósok már rengetegszer tévedtek - lásd 500 éve még ahhoz ragaszkodtak mereven, hogy a Föld lapos, ma meg már nevetünk rajta. De látom, hiába írok a százéves napciklusokról,amelyek nagyjából jól kirajzolódnak a grafikonokon, csak a 11 év marad meg mindenki fejében. Tipikus globális felmelegedés gondolkodás, csak pár évtizedben tudnak gondolkodni. De higgyél benne nyugodtan, majd úgyis kiderül néhány év múlva,kinek volt igaza...

Réthly köteteket "kötelezõ olvasmánnyá" tenném amatõr met. körökben....Sajnos nem idegen itt a fórumon sem hogy, jelenlegi éghajlatunkat valamiféle armageddonszerü globális melegedés okozataként emlegetik...Javaslom találomra üssön fel az ilyen illetõ a kötetekbõl pár oldalt, nem lesz nehéz ennél szélsõségesebb idõszakokat találnia.

Na igen.
Utolsó kérdésedre: ha jól értettem, a függõleges tengelyen a ciklus hossza van években.

Mikiwan: engem sem sikerült amúgy meggyõznöd. Usrin leírta nagyjából azt is, ami bennem is megfogalmazódott, ahogy olvastam a párbeszédet. (Bocs, csak ritkán vagyok gépnél.)
Usrinhoz intézett kérdésedre: "szóval te úgy látod, hogy az a szavahihetõ tudós(csoport), amelyik úgy hiszi, hogy minden lehetséges?", én pl. így gondolom. Nem az van, hogy nem hiszek abban, amiben Te hiszel, lehet, hogy Neked, ill. az általad linkelt tanulmányok szerzõinek lesz igaza. De az is lehet, hogy nem, sõt, számtalan ponton megkérdõjelezhetõek ezek a tanulmányok. (Az csak mellékes, hogy én személy szerint a Te álláspontodban is elfogultságot vélek felfedezni ezért: "Utána kell nézni mindkét oldalon a bizonyítékoknak - és csakis elfogulatlanul. Hidd el, én már túl vagyok ezeken, ezért az a meggyõzõdésem, ami." Amíg a tudós társadalomnak magának is az a véleménye, hogy semmi sem bizonyított, addig Téged milyen bizonyíték gyõz meg arról, hogy mi az igazság?)

Mellesleg a Nap is kaotikus rendszer, a rá vonatkozó plazma-hidrodinamikai egyenletek ugyanúgy kaotikusak. Az más kérdés, hogy a benne zajló periodikus folyamatok közül van egy, aminek az amplitúdója nagyságrendekkel nagyobb minden más periodikus folyamatnál, ezért olyan jól elõrejelezhetõ a 11 éves napciklus. Ami ezen felül van, a maximumok erõssége pl már alig jelezhetõ elõre, általában az adott ciklus eleje felé válik körvonalazhatóvá. Mi garantálja, hogy pl. a hárommal ez utáni napciklus 2040 körül nem lesz nagyon erõs Link ?

Érdekes tanulmány, bár furcsa, hogy a szerzõ csak saját magára hivatkozik. Kíváncsi lennék a tudós társadalom válaszaira is.
(Habibullo Iszmailovics Abduszamatov, a cikk írója egyébként üzbég származású orosz asztrofizikus, abszolút hívõje annak, hogy a CO2 nem szól bele a jelenlegi klímaváltozásba, csak a naptevékenység; szerinte természetes üvegházhatás azért nincs, mert tudományosan nem megalapozott: Link . Szegényt gondolom nem sokan pártolják.)

Erre továbbra is nagyon kíváncsi vagyok:

És az elmúlt 400 év naptevékenységének változása összehasonlítva a globális hõmérséklet-változásokkal: Link

A függõleges tengelyen mi az a mértékegység, amiben mérve a "naptevékenység" 10 és 12 között ingadozik?

Minden trend annál egyértelmûbb, minél hosszabb adatsoron vizsgálod. Ez színtiszta matematika, de az áprilisi lehûlés vs. nyár közeledte példán szerintem józan paraszti ésszel is belátható, mi a gond az apró, kiragadott részletekkel. Még kijjebb azért nem zoomoltam, mert a meteorológiai mérések kezdete elõtti adatok óriási hibával terheltek, a hokiütõvel ez a gond.

"nem pusztán 14 évrõl van szó" A napfoltok mágneses térerõsségét mutató ábrádon 1998 és 2012 közötti adatok szerepelnek. Akárhogy számolom, ez 14 év. Errõl volt szó, jégrõl nem beszéltem.

"A napciklusok általános erõsödésének évszázados ciklusa véget ért, ezt mutatják az errõl szóló adatok, nem fogom megint belinkelni, olvasd vissza."
Ez csupán egy elõrejelzés, komoly bizonytalansággal. Az évszázados ciklicitás nem olyan szabályos, mint a 11 éves, ahol tudod, hogy ha megindul a gyengülés, akkor meg sem áll a következõ minimumig. Voltak ám olyan idõszakok is, amikor a maihoz hasonló naptevékenység kisebb ingadozásokkal évszázadokon át fennállt: Link

"Kicsit zoomoljunk kijjebb:" A következõ lépcsõfok a hokiütõ-diagram. Azt hittem, hogy azt az IPCC által erõsen manipulált ábrát is berakod. Egyébként annyira érdekes, hogy amikor egy látszólag a felmelegedést alátámasztó diagramról van szó, akkor "egyértelmû a trend", de ha az ábra az ellenkezõjét mutatja, akkor már rögtön "nem szignifikáns". Inkább az elfogultság a szignifikáns a melegedés felé. A média és úgy általában a közvélemény megtette a hatását.

Amúgy úgy látom, nem olvastad el figyelmesen az elõbbi hozzászólásom: nem pusztán 14 évrõl van szó. Ez "global warming-hívõk" közt szokás, hogy 70-es évek óta nem volt ilyen kicsi a sarki jég (mert csak azóta mérik egyáltalán mûholdakkal), és akkor már rögtön kijelentik, hogy SOHA NEM VOLT még ilyen kevés jég az Északi-sarkon. Évszázados trendekrõl beszélünk. A napciklusok általános erõsödésének évszázados ciklusa véget ért, ezt mutatják az errõl szóló adatok, nem fogom megint belinkelni, olvasd vissza.
A legutóbbi hsz-eddel kapcsolatban: szóval te úgy látod, hogy az a szavahihetõ tudós(csoport), amelyik úgy hiszi, hogy minden lehetséges? Persze, hogy ezernyi minden hatással van az idõjárásunkra, ami szerte a bolygón történik. Viszont azért, mert valaki az éghajlatváltozások alapvetõ okaként mást jelöl meg, mint amit te vagy még mások gondolnak, attól még lehet komolyan venni. Utána kell nézni mindkét oldalon a bizonyítékoknak - és csakis elfogulatlanul. Hidd el, én már túl vagyok ezeken, ezért az a meggyõzõdésem, ami.

"Hát tudod azokból a tudósokból is sok száz sõt sok ezer van,akik amellett törnek lándzsát, hogy a Nap okozza a klímaváltozásokat."

Ezzel továbbra sem válaszoltad meg, hogy miért fogadod el kritika nélkül az egyik csoport álláspontját, és miért utasítod el a másikat. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a világ nem fekete és fehér. A tudomány igazán komolyan vehetõ része számára nem az a kérdés, hogy CSAK ez vagy CSAK az okoz éghajlatváltozást, hanem hogy a rengeteg különbözõ, az éghajlatot EGYÜTTESEN alakító tényezõbõl melyik milyen szerepet játszik... És mivel rengeteg tényezõrõl van szó, a megoldás semmiképpen sem egyetlen kiválasztott paraméter és a hõmérséklet lineáris korrelációja.

Ezenkívül a napfoltok mágneses ereje is folyamatos gyengülésbe kezdett - már jó ideje. Ha lesüllyed 1500 gauss alá, akkor már nem nagyon fognak tudni napfoltok kialakulni, ami a naptev. további erõs gyengülését fogja elõidézni. Ezek hosszú távú folyamatok, amik nem szoktak egyik évrõl a másikra megfordulni.

Igen, a 14 év hatalmas szórású adataira illesztett (valószínûleg nem szignifikáns) lineáris trend enyhén lefelé tart. Mivel ennek a fizikai hátterét nem ismerjük, 50-100 évvel ezelõttrõl pedig (alkalmas mûszerek hiányában) nincs ilyen adatunk, semmi alapunk nincs rá, hogy ezt a trendet a következõ 50 évre meghosszabbítsuk.

Továbbá egy ábra az utóbbi évtized globális hõmérsékletének változásai összehasonlítva a szén-dioxid szint emelkedésével:
Link
Ne viccelj... ahol egy évtizedes-évszázados trendet 6 év adataival akarnak szemléltetni, ott valami nincs rendben. Ez olyan, mintha áprilisban egy átmeneti lehûlés alapján azt mondanád, hogy elmarad a nyár, mert a hõmérséklet tendenciája csökkenõ.

Kicsit zoomoljunk kijjebb: Link

És az elmúlt 400 év naptevékenységének változása összehasonlítva a globális hõmérséklet-változásokkal: Link

A függõleges tengelyen mi az a mértékegység, amiben mérve a "naptevékenység" 10 és 12 között ingadozik?

Ezeket a trendillesztéseket és korrelációkat látva egyébként alighanem gyarapodni fognak Salo õsz hajszálai.

"A CO2 hatása mellett érvelõ "elismert és híres kutatóból" különben legalább tízszer, de lehet, hogy százszor annyit is találnál." Hát tudod azokból a tudósokból is sok száz sõt sok ezer van,akik amellett törnek lándzsát, hogy a Nap okozza a klímaváltozásokat. Úgyhogy azt hiszem, a tudósok ilyen-olyan számából nem érdemes kiindulni.
A naptevékenység elõrejelzését Dávid Mihállyal összehasonlítani pedig szintén értelmetlen, mert az az úriember a hasára ütve leírogat dolgokat, a naptev. hosszú távú (több ezer évre visszatekintõ) trendjei viszont világosan látszanak. A 11 éves ciklusokon kívül sokkal hosszabb távú, több száz éves ciklusok is megfigyelhetõk, amik összefüggenek az ún. kozmikus sugárzás mértékével. A XX. században az erõsödõ napciklusok hatására a kozmikus sugárzás csökkent, ebben az évszázadban, ahogy a naptevékenység gyengülni kezdett, a kozmikus sugárzás erõsödését vélik tapasztalni a tudósok. Ezenkívül a napfoltok mágneses ereje is folyamatos gyengülésbe kezdett - már jó ideje. Ha lesüllyed 1500 gauss alá, akkor már nem nagyon fognak tudni napfoltok kialakulni, ami a naptev. további erõs gyengülését fogja elõidézni. Ezek hosszú távú folyamatok, amik nem szoktak egyik évrõl a másikra megfordulni. Ezért lehet évtizedekre elõre következtetni egy ilyen folyamatból.
Íme néhány grafikon:
Link
Link (napfoltok mágneses tere a B ábrán)
Továbbá egy ábra az utóbbi évtized globális hõmérsékletének változásai összehasonlítva a szén-dioxid szint emelkedésével:
Link
És az elmúlt 400 év naptevékenységének változása összehasonlítva a globális hõmérséklet-változásokkal:
Link
Nyugi, csupa elismert kutatótól származó adatok...
További kellemes ébredezést mindenkinek.

Mint láthatod a "Total Solar Irradiance" nevû ábrán, az elmúlt évtizedekben azért volt magasabb a föld átlaghõmérséklete, mert a naptevékenység erõsebb lett,mint az azt megelõzõ évszázadokban volt - és nem azért, mert sok autó meg gyár pöfög kis bolygónkon.

OK, erõsebb volt a naptevékenység. De ugyanebben az idõszakban a CO2 is egyre több lett a légkörben, ráadásul a trendet sokszorosan felülmúló 11 éves ingadozások nélkül. Mi alapján döntöttél amellett, hogy a naptevékenységgel van ok-okozati összefüggés, míg a CO2-vel nincs? A CO2 hatása mellett érvelõ "elismert és híres kutatóból" különben legalább tízszer, de lehet, hogy százszor annyit is találnál.

A naptevékenység hosszútávú elõrejelzése pedig nem több, mint egy nagyon-nagyon bizonytalan elmélet, mert a ciklusok okáról igen keveset tudunk. A "naptevékenység gyengülni fog" kb. annyira megbízható állítás, mint a GFS 384 órás futása. Az évtizedek múlva várható naptevékenység tényként kezelése (nem is csak annyit mond, hogy gyengül, hanem konkrét értékekkel, grafikonon ábrázolja!) bizonyítja, hogy Dávid Mihály-i szintû munkát linkeltél.

""Lesz az néhány évtized is.": Honnan tudod?"
Innen:Link
Mint láthatod a "Total Solar Irradiance" nevû ábrán, az elmúlt évtizedekben azért volt magasabb a föld átlaghõmérséklete, mert a naptevékenység erõsebb lett,mint az azt megelõzõ évszázadokban volt - és nem azért, mert sok autó meg gyár pöfög kis bolygónkon. Bár a föld átlaghõmérséklete nincs feltüntetve rajta, de ha utánanézel a dolgoknak, rájössz, hogy a 14-19.századi kis jégkorszakban hidegebb volt, mint manapság(XX. század második fele). És azt is láthatod, hogy a folyamat megfordulni látszik, gyengülõben van a naptevékenység, mint ahogy sok tudós ezt folyamatosan lenyilatkozza, újabb kis jégkorszak elé nézünk. Hogy Piers Corbint, elismert és híres meteorológust, és asztrofizikust idézzem: "Sun is driving climate change. CO2 is irrelevant." magyarul a Nap irányítja a klíma változását. A szén-dioxid lényegtelen.
És még egy kis olvasnivaló:
Link
Link
Link
[esõ]

"2007-ben nyár végén kis túlzással alig volt jég az az Északi-sark környékén, most ha megnézed,nem ilyen durva a helyzet." Hát nemt'om, én ez alapján írtam: Link , szemlátomást a 2007-es minimum alatt fut az idei.
"Lesz az néhány évtized is.": Honnan tudod?
"Az Antarktisz esetében se magyarázzunk bele stagnálást, amikor folyamatos növekedés látszik már évtizedek óta.": Évtizedek óta néhány kiugró esettõl eltekintve gyakorlatilag +-1 között van az anomália, miközben az 5 éves mozgóátlag szemre kb. -0,1-rõl +0,1*-re emelkedett. Ez a növekedés meredekségének alighanem kb. 1000% körüli relatív hibát ad, tehát az emelkedés nem szignifikáns. (Mondhatni: lehet, hogy van, de nem bizonyítható.)

Ahogy Salo is írta, az éghajlat változását nem egy-egy kiragadott szélsõséges esemény, hanem a folyamatos adatsorokból kirajzolódó hosszú távú tendenciák jelzik. Az aszályos idõszakok gyakoribbá válása (ill. a csapadékeloszlás szélsõségessé válása) irányában tényleg érdemes vizsgálódni, bár szenzációhajhász címek és képsorok helyett inkább adatsorokkal. A belinkelt hõtérképekkel viszont tényleg nem értem, mire akarsz célozni, mert amikor megnézem, a linkeléskor mutatott állapota már a múlté.

(Természetesen a Tisza nem száradt ki, a 0%-os mederteltség nem az üres medret, hanem a korábbi legalacsonyabb vízszint beállását jelenti. A záhonyi homokpad fotósa "jó" beállítást választott, a másodpercenkénti 50 m3 vízhozamot ügyesen elrejtetve a fák árnyékában.)

Aki a "rendkívüli" idõjárási eseményekbõl bármilyen következtetést le szeretne vonni, annak kötelezõ olvasmány: Link

Köszönöm a válaszod, így már érthetõbb a helyzet.

Az a szépséghibája a linkednek (északi félteke - jégborítottsága), hogy az a tél végi állapotot mutatja (2012 április). Akkor valóban viszonylag nagy területû volt a jégfelszín az utóbbi évek áprilisához viszonyítva (nagyjából az 1990-es évtized áprilisi átlagának megfelelõ). Ezt mutatja a belinkelt ábrád (halványkék vonal). Azóta viszont a szokásosnál jóval nagyobb mértékû olvadásnak köszönhetõen mélyen a szokásos augusztusi átlag alá csökkent a jégtakaró felszíne, olyannyira, hogy rekordot döntött (szeptember 6-án 3,65 millió km2 volt már csak a jégtakaró felszíne).
A jégtakaró felszín területének éven belüli nagy ingadozása (hiszen áprilisban még tényleg úgy látszott, hogy minden rendben van)arra utalhat, hogy a szokásosnál vékonyabb volt a jégtakaró vastagsága a tél végén (a világoskék vonalak egyre nagyobb kilengése - egy éves idõszakra - jelzi, hogy az utóbbi években egyre nagyobb a jégtakaró felszínének éven belüli változása, télen megközelíti, vagy eléri az elmúlt negyven év átlagát, nyáron viszont egyre inkább elmarad attól).

"Idén a minimum a 2007-es alatt lesz." 2007-ben nyár végén kis túlzással alig volt jég az az Északi-sark környékén, most ha megnézed,nem ilyen durva a helyzet. És ha a grafikont megnézed, nem megtorpanás az. Megtorpanás lenne az, ha mondjuk lelassulna a csökkenés vagy megállna, de itt már egyértelmû és határozott növekedés látszik. Az hogy csak néhány éve? Lesz az néhány évtized is. Az Antarktisz esetében se magyarázzunk bele stagnálást, amikor folyamatos növekedés látszik már évtizedek óta.

(Az éghajlatváltozás nem napok alatt zajlik le. Illetve ami pár napja van, azt egyáltalán nem biztos, hogy éghajlatváltozás okozza. Ha éveken keresztül száraz lesz a Tisza, akkor talán. De addig ez lehet egy, az idõjárás(!) által okozott kiugró esemény is.)

Mikiwan:
Az északi-sarki 2007 óta növekszik, de hosszabb távon csökken. Idén a minimum a 2007-es alatt lesz. Ha jövõre is hasonlóan kevés lesz a jég, akkor azt mondhatjuk, a 2007 óta tartó növekedés könnyen lehet, hogy csak egy megtorpanás a hosszabb távú csökkenõ tendenciában (és a hosszabb távú csökkenés akár folytatódhat is).
"A globális felmelegedõ hívõk szerint épp a sarkoknál kéne a leggyorsabb melegedésnek lennie." Erre a Torontál által a Globális jelenségek fórumban linkelt cikket tudom hozni (érdemes a forrásokat is végigkövetni): Link
A déli-sarkin viszont csak igen gyenge növekvõ tendenciát lehet felfedezni, ami az éves ingáshoz képest elhanyagolható (vagyis gyakorlatilag stagnál).

Két érdekesség:
Link
Link
Az antarktiszi és az északi-sarki jégréteg kiterjedtsége. Mindkettõ NÖVEKVÕ tendenciát mutat. A globális felmelegedõ hívõk szerint épp a sarkoknál kéne a leggyorsabb melegedésnek lennie. Akkor hogy is van ez??

Link

Ez jobban tetszik?

Vagy ez?: Link

Remélem tudod mi történt a felsõ Tiszán? Link

Ebben mi a pláne, az éghajlatváltozás szempontjából?

Nem kell messzire menni!
Link
Két napja ez van.

Az utóbbi harminc év tendenciája elég durva. Még tíz év és elolvad tejesen az északi jég. Télen persze visszahízik idén is, de egyre vékonyabb lesz a téli jég...

Link

Köszönöm szépen a részletes és kimerítõ válaszodat!
A felvetésem - melyben egy emberéletre és konkrét helyre szûkítettem az éghajlatváltozást - szándékosan volt karikírozó. Mégpedig azért, mert nagyon sokan elbagatellizálják azokat az éghajlati változásokat, melyek ennyi idõ alatt is végbemehetnek egy adott helyen. Nyilván ezek nem akkora változások, amelyek teljesen felforgatnák az idõjárás éves menetét, de ettõl függetlenül érzékenyen reagálunk rájuk.
Az éghajlati változásokhoz alkalmazkodni kell az egyénnek és a társadalomnak is.
Az egyéni alkalmazkodás, bár nyilván megszenvedi az ember egy bizonyos mértékig könnyebb.
A társadalom már nehezebben alkalmazkodik a változáshoz (emelkedõ egészségügyi költségek, aszálykárok, élelmiszerek árának növekedése, stb.).
Felvetésem ezért inkább gyakorlati, mintsem tudományos megközelítése az éghajlatváltozásnak.
Természetesen a tudományos megközelítésre is szükség van. Pont azért, amit említettél, hogy az utódoknak ötven-száz évre elõretekintve tudjunk legalább valami minimális támpontot adni. Persze abban, hogy mi minden vár majd utódainkra életük során az éghajlat milyensége csupán egyetlen szegmens.

A légköri folyamatoknak jól meghatározott (méret- és) idõskálái vannak. Pl. a molekuláris viszkozitás által okozott mozgásformák általában 10^-6 - 10^-3 másodpercig vannak életben, egy kis forgószél másodperc-perc nagyságrendig, stb. Egészen a makro-alfa skáláig, ahol a néhány hónapos hemiszférikus mozgási rendszerekkel (ciklonok-AC-k; Rossby-hullámok, stb.). Onnantól kezdve nagyobb idõskálákon már nem önálló mozgásrendszerek vannak jelen (amik az "idõjárást" okozzák), hanem más jellegû ingadozások. Elsõk között van pl. az évszakok váltakozása, éves ciklusok, melyek a Nap éves járásához kötõdnek. Ezt követik a néhány éves, évtizedes ingadozások (pl. a naptevékenység épphogy kimutatható 11 éves hatása, vagy a szintén megismerésre váró Atlanti Többévtizedes Oszcilláció). Innentõl kezdve beszélünk klímaingadozásokról (és itt nem véletlenül nem klímaVÁLTOZÁSt mondtam). Ezen klímaingadozások már inkább, mint hullámzások, jelennek meg. Vannak nagyobb és kisebb amplitúdójú, rövidebb, és hosszabb (pl. a 10-100ezer éves nagyságrendû Milankoviæ-ciklusok) hullámok, melyek némelyikének az okát is nagyjából ismerjük. Ezek a hullámok abszolút nem szabályosak, mivel a rendszer nem-lineáris kaotikus. Utóbbiból pedig az is ered, hogy vannak olyan változások, amik nem ciklikusak (de egy elméleti határon azért belül kell maradniuk, mert az az egész Föld-légkör rendszer instabilitását is megengedné), pl. azok, melyek a kontinensek vándorlásához kötõdnek.

Nem szûk látókörõség az éghajlatváltozást behatárolni, ha csak azzal a kategóriával akarsz foglalkozni, de maga az éghajlat az egy igen tág fogalom, és az idõjárással ellentétben (ahol mozgásrendszerek vannak, és azok tér- és idõbeli kiterjedésük szerint igen jól osztályozhatók) az éghajlatváltozások és az éghajlat-ingadozások karakterisztikus ideje abszolút folytonos, amplitúdója pedig bizonyos felsõ korlátig szinte tetszõleges.

Azok a több-évtizedes ciklusok, melyek egy-egy emberöltõ alatt lezajlanak, azok nem csak nekünk fontosak. Minden élõlény a fajfenntartásra törekszik. Azok az állatok, amelyek kevésbé intelligensek, ösztönösen élnek. Amint valamilyen változást észlelnek, "gondolkodás nélkül" cselekednek, és talán nincsenek is tudatában annak, hogy ezzel a változás következményét(!) fogják túlélni. Mi, intelligensebb lények, megpróbálunk(hatnánk) elõbbre gondolkodni, vagy a közeljövõrõl is máshogy. A lényeg, hogy a fiainknak, unokáinknak segítséget kell nyújtanunk abban, hogy alkalmazkodni tudjanak (pl. a rókák sem véletlenül rókalyukban ellenek, bár az állatok körében ugye az ellenség elöli elrejtõzés is igen fontos). Ehhez meg kell próbálnunk megbecsülni, hogy hogyan fog változni a klíma az alatt a 2-3 emberöltõ alatt, hogy fel tudjuk készíteni gyermekeinket a rájuk váró kihívásokra (legalább annyira, hogy ne meglepetésként érjen minket). Idõs korunkban, ha már gyermekeink felnõttek, a fajfenntartás szempontjából(!) lényegtelen, hogy magunk mennyit élünk még tovább. (És ez nem magunkra, meg nem csak az emberekre vonatkozik, hanem az állatvilág jó részében is általánosan mûködõ dolog, még ha maguk az állatok sem teljesen eszerint élik életüket.)

(
Szerk: A skálákról többek között Orlanski írt remek tanulmányokat még a 70-es években, pl. I. Orlanski: A simple boundary condition for unbounded hyperbolic flows (J. of Atmos. Sci, pp178-200, 1968 márc.), de érdemes R. B. Stull An Introduction to Boundary Layer Meteorology ("Bev. a Határréteg-Meteorológiába") (Kluwer, 198 c. könyvének elsõ fejezeteit is elolvasni. (Magyarul, ha jól emlékszem, a Götz-Rákóczi: A Dinamikus Meteorológia Alapjai (Tankönyvkiadó, 1981) c. könyvben is van róla szó.)
)

Hasonló dolgot feszegettünk a múltkor a társalgóban, ahol budapesti statisztikát mutattam be 1901-2000 idõszakára. Látszik, hogy 1921-1950-ig voltak hasonló idõszakok, nagyon meleg nyarak és nagyon hideg telek is. Pl. a forró napok száma 30 év alatt 87 volt és csak 9 évben nem fordult elõ. Ugyanakkor 1951-1990-ig 40 év alatt mindössze 32 és nem volt forró nap a 40-bõl 26 évben, de 1970-1982 közt 13 alatt csak egyetlen egy napon lett 35 feletti érték ! Aztán 1991-2000 közt 33, vagyis vagyis 10 év alatt több volt mint elõtte 40 évig ! Aztán 2001 óta nem számoltam össze, de Budapesten csak ebben az évben lett kb. 17...

Sokan sokat vitatkoznak az éghajlatváltozásról.
Az éghajlatváltozás fogalmának értelmezése ugyanakkor rendkívül eltérõ lehet, még akkor is, ha csak az egyik faktort, az idõtényezõt emeljük ki.
Vannak akik nagyon tág idõhorizontot átfogva szeretnek szemlélõdni. Rendszeresen láthatunk a fórumon linkeket, amelyek az elmúlt 500.000 év globális éghajlatát és a változását szemléltetik. Ebben a perspektívában az általunk átélt változások elenyészõnek tûnnek, hiszen voltak a mainál sokkal hidegebb és melegebb periódusok is.
Mások megelégszenek csak a legutóbbi jégkorszak óta eltelt idõszak vizsgálatával.
Megint mások az elmúlt ezer év változásait mutatják be a középkor eleji meleg, majd a 17-19. században bekövetkezett kis jégkorszakkal.
Végül vannak akik az utolsó 120 év szemléltetésére a hokiütõ diagrammal állnak elõ.
Nem akarok szûk látókörûnek látszódni, de én az éghajlatváltozást egy ennél is szûkebb idõszakra, pontosabban egy ember által térben és idõben megélhetõ és megtapasztalható idõszakra, nagyjából 80 évre és hazánk területére vonatkoztatnám. Szerencsés esetben ugyanis nagyjából ennyi ideig élhetünk, és ezalatt kell a változásokhoz alkalmazkodnunk.
Életem nagyjából ennek az idõtartamnak a felénél jár. Mondják, hogy a gyermekkori-ifjúkori élmények, átélt dolgok (kb. 20 éves korig) meghatározóak az ember életében. Nekem ez az idõszak az 1970-tõl 1990-ig terjedõ idõszakra esett. Lehet vele vitatkozni, de abban az idõszakban "hûvõsebbek" voltak a nyarak mint mostanában. Múltkor valamelyik fórumra raktam be egy statisztikát. Sopronban 1976-1990 között 15 év alatt összesen öt forró nap volt, és a hõségnapok száma évente átlagosan 10,5 volt. Ezzel szemben csak az idei nyáron 6 forró nap, valamint 35 hõségnap volt itt. De lehetne még szépen sorolni az elmúlt évtizedbõl a meleg nyarakat.
Az idei nyár a "még elviselhetõ" kategóriába tartozott. Reméljük, hogy az idei évvel fordulóponthoz érkeztünk és hûvösebb nyarak következnek. Ha azonban marad az elmúlt húsz évben tapasztalható tendencia és fokozódik a nyári forróság, akkor nagy gondok lehetnek hazánkban.

Télen talán igen. De nyáron ott süt a Nap és pozitív az energiamérleg. Ha AC van és nincs felhõ, gyorsabban melegszik, mint ha ciklon van és van felhõ. És a T-k ott bizony pozitívak tudnak lenni, csak a jég belsõ területei fölött negatív: Link

Jó kis cikk, egy érdekes mondatot kiragadnék: Summers dominated by low pressure systems over the central Arctic Ocean tend to end up with greater ice extent than summers dominated by high pressure systems. Avagy ha több a ciklon, nagyobb lesz a jégkiterjedtség nyáron, ha nagyobb az AC-k dominanciája, kevesebb a jég. Persze vannak kivételek, errõl szól a cikk is. Köszi a linket, nagyon érdekes!
Az elgondolkodtató kérdés: Vajon jól gondoltuk a ciklonok/anticiklonok hatását télen?
Forrás: Link

És ebben az erõs fogyásban szerepe lehetett egy jó erõs ciklonnak is a cikk szerint: Link

Link Nos, ez már egész hajózható kezd lenni... A 2007-es rekord mellett eldöcögünk, jó egy hónapnyi elõnnyel!

A hír igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak...

Igen, ha a nem-hagyományos készleteket (olajhomok, olajpala, mélytenger, stb.) is számba vesszük, akkor szépen gyarapodnak az ismert olajkészletek. Csak arról feledkeztek meg, hogy ezek maguktól nem jönnek a felszínre, a kitermelésük sokkal drágább, mint a hagyományos kõolajé, úgyhogy a benzinárak ettõl biztos nem fognak esni. Ráadásul ha a termelési költségek odáig jutnak, hogy más módon olcsóbban lehet energiát elõállítani, akkor ezt az olajat már senki nem fogja felhozni. Egész biztos, hogy nem az utolsó csepp olaj elfogyása, és szinte biztos, hogy nem a környezetvédelem miatt lesz vége az olajkorszaknak - inkább azért, mert a multiknak sem olaj kell ("kerül, amibe kerül"), hanem nyereség.

Ha figyelmesen olvastad, akkor magam is azt írtam, várjuk az augusztus közepét
A grafikonról magad is láthatod, hogy július elején még nem állt rosszul, ám a július és az augusztus eddigi fele rekordok sokaságát hozta az északi féltekén.

Frei Tamás facebook blogjáról idézet:

"Jó hír ez számunkra, vagy sem? Ezt kérdezem, amióta csak elolvastam a Harvard Egyetem professzorának bejelentését (idézem szó szerint):

„Ellentétben a feltételezésekkel, a világ olajkészletei olyan példátlan tempóban bõvülnek, hogy be kell látnunk, az olajtartalékok gyorsabban nõnek, mint az olaj iránti kereslet.”

Mit jelent ez pontosan? Mégiscsak van olajunk bõven? Hiszen nem azt halljuk évek óta, hogy a mai kor barbár fogyasztásmániája pár évtized alatt kizsigereli, kizsigerelte a Föld évmilliók alatt felhalmozott természeti kincseit? Az utókor iránti felelõsség, a következõ generációk fenntartható élete, a globális felmelegedés, az alternatív energiaforrások, és még hosszasan lehetne sorolni azokat a kifejezéseket, melyeket nap mint nap a fülünkbe duruzsol a média.

Most mégis azt állítja a világ egyik legjelentõsebb energiakutató intézetének, a Belfer Centernek a vezetõje, Leonardo Maugeri, hogy az utóbbi évek felfedezései és extra mélységû horizontális olajfúrási technikái pár év alatt szinte kiapadhatatlan olajkészletekhez juttatták az emberiséget.

Az állítását ráadásul senki sem vitatja. A harvardi Maugeri professzor szerint új olajbonanza elõtt állunk, 2020-ra ugyanis napi 110 millió hordóra növekedhet a Föld olajbányászata, körülbelül egynegyedével lesz magasabb a mostaninál. Feje tetejére áll majd a világ, mert miközben a hagyományos, fõleg arab olajtermelõ országok tényleg kiapadó készletekkel tûnnek el a süllyesztõben, addig az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és (egyetlen arab országként, amelyért ezek szerint mégis- csak megérte háborúzni) Irak tör az élre új technikák, új készletek és eddig kiaknázatlan tartalékok birtokosaként.

Amerika majdnem önellátó lesz olajból, ami lényeges változást eredményezhet a külpolitikájában. A közel-keleti térképek valószínûleg a fiókokban landolnak.
Olajpala, olajos szurokföld vagy éppen „pre-salt” olaj, olyan kifejezések ezek, melyekkel az elkövetkezõ években mindannyian megismerkedünk majd. A „pre-salt” olaj például igencsak furcsa képzõdményt jelöl. A Brazília partjainál, az Atlanti-óceán háromezer méteres mélységében, az óceánfenék két kilométer vastag tömör kõzetrétege alatti kétezer méteres, olajtartalmú sóréteget hívják így. Manapság már onnan is fel lehet hozni az olajat, eddig elképzelhetetlennek tûnõ technikákkal persze.

De ha már csak ott van? Ha már csak ott lesz? Hát akkor fel fogja hozni az emberiség, ne legyenek kétségeink. Kerül, amibe kerül, okozzon bármekkora környezetszennyezést. Mert épp ez a lényeg, és én emiatt nem tudom eldönteni, hogy örüljünk-e ennek az információnak. A harvardi professzor mindenesetre jó hírként kürtölte világgá, õ az olaj- és így a benzinárak tartós és lényeges esését jósolja már 2015-tõl. Akár még a benzinár „összeomlását” is elképzelhetõnek tartja, szerinte annyi olaja lesz hirtelen az emberiségnek.

De mi történik utána? Mi lesz a mostanra már épp kialakuló környezettudatos életünk új értékrendjével? A klímaváltozással? Az újrahasznosítható energiaforrások helyett visszatérünk a kényelmes és olcsóbb olajhoz? Már megint? Elkényelmesedünk, mert tudós mérnökök és olajfúró szakemberek pár generációval késõbbre tolták a problémát? Akkor ez most jó hír, vagy sem?"

Tényként kezeltem mindig is a felmelegedést, hisz a max. 40-50 évre visszamenõ precízebb mérések nem eljegesedést mutatnak és a hazai klíma sem éppen a lehûlés jeleit mutatja. Ugyanakkor nem tudom, hogy az északi-sarki vagy európai folyamatok mennyire bizonyítottan globális folyamatot jelentenek, hisz ez a két térség nincs a földfelszín 10 %-a sem. Tudunk-e biztosat Peru, Kongó, Új-Guinea, Mikronézia vagy Kamcsatka stb.stb. Éghajlati trendjeirõl, hogy a felszín 2/3-át borító óceánokról ne is beszéljek. Szerintem fél évszázad folyamatai még nem jelentenek globális és visszafordíthatatlan dolgokat. Mivel a Föld 71 %-át víz borítja kb. 3-4 km vastagságban, nem tudom, hogy mi indokolja ezek párolgásának megszûnését és a bolygó elsivatagosodását, ha éppen egyes szárazföldeken aszály is áll elõ. Ha meg szélsõségesebb az idõjárás, azt hol írták le, hogy egy csak lineárisan fokozódhat a végtelenségig ?

Hogy bíztató vagy sem, az attól függ, hogy valaki tart-e az esetleges klímaváltozástól, vagy örül neki...
Egyébként vannak a görbének ilyen hirtelen zuhanó szakaszai, melyek után lankásabbá válik: fékezõdik a csökkenés üteme. Most is ez feltételezhetõ, mindamellett a görbét nézve nem tûnik lehetetlennek a 2007-es minimum elérése, esetleg "alulmúlása". Ha így lenne, az sem jelentene feltétlenül valami rendkívüliséget: az északi sarki jég tudtommal régebben is nagyon szeszélyesen viselkedett, és a jégborítottság mostani mérése nyilván rövid múltra tekint csak vissza.

Tények fölött nincs min vitatkozni. Nem gondolom, hogy bármiféle szándékosság lenne valamiben. Valószínûleg közel áll a valósághoz. Azon se szeretek, akik a globális melegedés tényét vitatják. Ezeket az embereket nem tudom megérteni.

Bocs az önválaszért, de akárhogy nézem a grafikont, mindkét irányban túl sok az üres hely a monitoromon.