Hydroinfo

A helyzet úgy fest, hogy a gátak emelése az, ami nem folyhat a végtelenségig. A meder- és árterek feltöltõdése, az erdõk letermelése, az LNV-k emelkedése, a földek kiégése ellenben töretlen. A szabályozott állapot tehát csak egyre súlyosabb áron tartható fenn a jövõben. A kérdés tehát az, hogy mikor térünk vissza legalább részlegesen a szabályozás elõtti vízgazdálkodáshoz, illetve hogy mennyit késlekedünk e téren?

Hát igen: ha szakad a gát, akkor jön a törpe cunami...
Apám jogtanácsos volt az észak-dunántúli vízügynél, és rendszeresen részt vett az árvízvédekezésekben.
Valamikor a 60-as évek végén, vagy a 70-esek elején a Körösöknél védekeztek, ott látott gátszakadást. Azt mondta, az olyan, hogy elképzelni se tudjuk. A több tonnás teherautókat gyufásdobozként pörgette a bezúduló ár...
Az erdõirtás, következményes talajerózió, nem különben a felsõbb folyószakaszok gátak közé szorítása feltétlenül szerepet játszik az árhullámok magasabbá, "meredekebbé" válásában.
De tudjuk, a kontinentális klímaterület folyói amúgy is szeszélyes vízjárásúak, változó vízhozamúak -szemben az óceáni éghajlat vízfolyásaival.
Gondold végig: mi lett volna, ha az 1000 évvel ezelõtti állapotok fennmaradtak volna.
Az Alföld jó része mocsár, nádas, azaz "vizes élõhely" lenne most is.. Emberi települések csak a magasabb, nem vízjárta térszíneken alakulhatnának ki ki. (Egyébként nem is olyan régen hazánk lakossága még nagyon kényes volt abban a tekintetben, hova építkezik. A vízjárta helyeket gondosan elkerülték, és nem véletlenül. Manapság bezzeg építkeznek a belvizes, talajvizes helyekre is! Aztán csodálkoznak, ha minden zöldárkor -mentett oldal ide vagy oda - úszik a kertjük, garázsuk, pincéjük)
Szóval, az Alföld úgy festene, hogy rengeteg értékes "vizes élõhely" közepette szigetszerûen helyezkedne el a ritkás településhálózat. Mivel ezek magas helyeken feküdnének, gátakra tényleg nem lenne szükség. Legfeljebb, mondjuk, 50 évenként öntené el egy-egy rendkívül magas
vízálláskor a városokat, falvakat a víz. A középkori embernek ennyi "még belefért".
Komolyabb úthálózat, vasútvonalak nem lennének. A kis utakat a mélyebb területeken idõrõl-idõre ellepné a víz, akkor hetekig állna a forgalom. Nyaranta töméntelen lenne a szúnyog.
Így is lehetne élni, például nekem személy szerint még tetszene is az ilyen állapot. De az átlagember az ilyen körülményeket civilizálatlannak mondja (hogy okkal vagy anélkül, már más kérdés)
Azonban országunk sorsa a valóságban nem így alakult. Az Alföldön is sûrû településhálózat, út és vasúthálózat épült ki, s vizes élõhelyek helyett mezõgazdasági területek vannak. Mindez a folyószabályozás, a folyók gátak közé szorításának eredménye. Ezt már visszacsinálni -sajnos- nem lehet. Abszolút szükséges a folyók szabályozott állapotának fenntartása.

A kérdésedre a választ is megadtad: Sokkal civilizáltabbnak érzem azt az életmódot, amely együtt él a környezetével, mint azt, amely letiporja azt. Az utóbbi ugyanis annyira ostoba, hogy még azt is képtelen felismerni, hogy a környezet megerõszakolása végsõ fokon önpusztítás.

Árvizek: Az utóbbi 5-800 év egyre növekvõ árvizeit a vízgyûjtõ erdõségeinek masszív letermelése okozta. Tehát ez sem tekinthetõ már természetesnek, ezek az árvizek is már jórészt antropogén eredetûek. A mai fogalmaink szerinti árvizeket tehát saját fajtánknak köszönhetjük.

Egy gátak közé nem szorított folyó árvizei mellesleg sokkal kevésbé jelentettek veszélyt a lakott területekre. Persze ezeket régen eleve magasabb térszínekre építették, de a szétterülés következtében a szabályozás elõtti árvizek méterekkel tetõztek a mai árvizek szintje alatt. A folyamat elgondolkodtató: Link

Mit értesz civilizált élet alatt? A "modernitás" önigazolási kényszere igen sok káros technikai és társadalmi változást tüntet fel jó színben. Szerintem például a vízimalmok sokkal civilizáltabb gabona-õrlési technológiát képviselnek, mint a gõzmalmok, vagy a mai, végsõ soron szénhidrogén elégetésével mûködõ malmok. A vízimalmok mégis eltûntek...

A dolgok ritkán fekete-fehérek, mint tudjuk. És általában az is igaz, hogy az emberek többsége nagy szeretettel ápolgatja a saját álláspontját, értékítéletét, más értékítéletre, gondolkodásmódra viszont süket.
Nem hiába mondta a latin: 'audiatur et altera pars'
Hogy ökológiailag nem tett jót a folyószabályozás, az vitán felül áll.
Viszont azt is meg kell gondolnunk, hogy a Kárpát-medencének nagyon jelentékeny része az árvízi szint alatt fekszik. Magyarország e szempontból Közép-Európa Hollandiája.
Nagy, és szinkron dunai és tiszai árvizek esetén a medrükbõl kilépett folyók a Duna-Tisza közén konfluálnának.
Kérdem én: ilyen körülmények között lehetne-e civilizált élet a Nagy-Alföldön?
Persze, a folyamszabályozást lehetett volna ügyesebben, ökológiai szempontokat is figyelembe véve végezni. De a XIX. sz. végén, mikor erre sor került, ilyen szempontok még nem léteztek.
Az a kor legyõzni, kiaknázni akarta a természetet, nem pedig együtt élni vele.

Sajnos a Nyugat-Dunántúlon még az 1960-as évek közepén is folyt az esztelen vízszabályozás. Ekkor silányították csatornává szinte az összes kisebb-nagyobb vízfolyást, így a Zalát és mellékvizeit, a Kerkát, Csertát,a Pinkát, a Strém patakot, a Marcalt és mellékpatakjait és a Répcét. A következményei jóvátehetetlenek, a rohanó, kiegyenesített, halszegénnyé lett vizek, a talajvíz szintjének több méteres csökkenése, a folyómedrek bevágódása és nem utolsó sorban a rekordmagasságú árvizek.