Miért mindig szélsõségekben gondolkodunk?
Ezek az állítások nem hamisak:
- Ha Amerikában "tél van" (komoly hidegagok összpontosulnak), akkor nálunk valószínûleg enyhébb az idõ.
- Ha az izlandi csigagyár pörög (930-970-es ciklonok, afölött szerintem kb. inaktív), akkor nálunk valószínûleg enyhe, zonális, elõoldali stb. az idõ.
Természetesen ez a két állítás nem "biztosan", hanem "valószínûleg", és vannak bõven ellenpéldák, megerõsítõ példák azonban lehetnek sokkal többen! Ezek tehát nem szent dolgok, ami alapján fixen ki lehet mondani valamit, hanem támpontok, amik pontosítják a valószínûségeket.
Hamis állítások ezek (ebben egyetértünk):
- Ha Amerikában van tél, nálunk biztos az enyheség.
- Ha az izlandi ciklonok aktívak, nálunk zonalitás van.
Hamisak viszont véleményem szerint ezek is:
- Ha Amerikában van tél, nálunk ugyanakkora eséllyel van tél ill. enyheség.
- Ha pörög az izlandi csigagyár, nálunk ugyanakkora eséllyel lehet tél, mint enyhe, zonális idõ.
Lényeg a lényeg, most sokkal rosszabb esélyekkel indulunk, és bár van esély természetesen epikus, ritka helyzetekre, sokkal kisebb az esélye, mint annak, hogy marad a napsütés, enyheség stb.

Egyébként most döntõen egyetértünk (szeke-vel is), csak gondoltam, a szélsõségeket meg kell kérdõjelezni, mert az igazság nemigen áll a dolgok szélére - ahogyan 100% nincs a meteorológiában (egyelõre).