Középszintű felhők (Cm)
A 2.5 és 6 km között képződő felhőket értjük bele ebbe a kategóriába. Két klasszikus típust sorolunk ide, amelyek alto-előtagot kaptak. Azonban nemcsak e két fő felhőfajta található ebben a rétegben, mivel több olyan is létezik, amelynek felhőalapja alacsonyabb szinteken található, de a tetejük bőven felnyúlik ebbe a rétegbe is.
[Cm 8] - Altocumulus floccus vagy castellanus (Ac8)
A castellanus szó a középmagas gomolyok felső részének egy szakaszán fellelhető kitüremkedésekre utal, amely sajátos, fogazott külsőt ad a felhőnek. Az éles, bástyaszerű kis tornyocskákból álló, kifejlett castellanus a középmagas szint labilitására utal, amely további fejlődésével akár cumulus congestust, sőt zivatarfelhőt is kialakíthat. A castellanus jelleg különösen akkor jól észlelhető, ha a felhőt oldalról látjuk. Nyáron, amikor nagyon száraz és igen meleg idő van, a castellanusok összetéveszthetők az alsóbb rétegek hőáramaiból kialakuló gomolyfelhőkkel, ugyanis ilyen esetekben már megfigyeltek 3000 m feletti Cu felhőalapokat is (a sivatagi területeken, pl. Namíbiában, ahol még nagyobb a harmatpont depresszió, előfordulnak 4000 m feletti cumulus felhőalapok is!). A floccus viszonylag sötét, apró, gomolyszerű párnácskákból álló altocumulus. Altocumulus castellanus feldarabolódásából is kialakulhat. Nagyon hasonlít az stratocumulushoz, de a felhőelemek látszólagos szélessége kisebb, 1° és 5° közötti. Sokszor virgák látszanak belőlük, de talajt érő, záporszerű csapadék csak ritkán fordul elő belőle. Előfordulhat olyan eset is, amikor a virgák tartósabban megmaradhatnak, mint maga az altocumulus, ami cirrusnak észlelhető.