A 2012-es konvektív szezon Nagyváradon (1. rész)

                                                     ÁPRILIS

22.04.2012 - az elsõ zivatar este érkezett dél felõl. Nem volt túl erõs, de a gyenge villámtevékenység egy peremfelhõt világított meg:

1. kép: az idei elsõ gyenge, peremfelhõs zivatar

 

 24.04.2012 – alig két nap múlva, újabb zivatarok érkeztek dél felõl. Vagyis inkább záporok. Az elsõ zápor masszív csapadékfüggönyt eregetve kerül el:

 

2. kép: az elsõ elkerülõ zápor csapadékfüggönye

 
Dél felõl egymást követték az elkerülõ záporok. Lassan egyre sötétebbek lettek a felhõalapok:

3. kép: egyre sötétebb felhõalapok

Majd hirtelen -mondhatni a semmibõl- bõdületes lecsapók jelentek meg ezekbõl a sötét felhõalapokból:

 

4. kép: az elsõ közelebbi lecsapó

 

 A második villám "tankönyvbeillõ" módon mutatja be egy klasszikus lecsapó (felhõ-földfelszín, CG) villám kialakulásának a fázisait:

 

 

 

 

5-8. kép: egy lecsapó villám „születése”

 

A várost folyamatosan elkerülõ -többnyire gyenge- záporok-zivatarok végül nyomnyi csapadékot adtak, azt is az utolsó, érintõ zivatar.

 

MÁJUS

 

04.05.2012 – Este DNy felõl gyenge zivatar közeledett, amelyik néhány távoli és látványos villám után szétesett:

 

9. kép: távoli lecsapó az esõfüggönyben

 

 05.05.2012 – Ez a nap volt az idei év elsõ kellemes meglepetése! Látványból sem volt hiány, ráadásul ekkor próbáltam ki élesben az új fényképezõgépemet. Az igazán látványos események este voltak, de már délután is akadt fotóznivaló:

 

10. kép: tornyosuló gomolyfelhõ (Cumulus congestus)

 

Ekkor azonban még erõtlen volt a légkör, de ahogy közeledett az este, úgy egyre kedvezõbbek lettek a feltételek. A kora esti órákban, DNy felõl egy kisebb zivatar-rendszer közeledett:

 

11. kép: a DNy felõl közeledõ rendszer felhõzete

 

Akkor és ott még nem tûnt túl komolynak a dolog, ezért hazajöttem. Amikor láttam, hogy mi közeledik felém, gyorsan visszarohantam a dombra és vártam a vihart. A várakozás percei az idei legkedvesebb emlékeim között maradtak: kellemes idõ, tücsökciripelés, telihold, majd a távoli villogások megjelenése csak fokozták a várakozás izgalmait. A feltehetõen egy meleg nedves szállitószalagon (MNSZ) kialakult zivatarok már sötétben érkeztek, közepes villámparádéval. Elõször csak a távolban, majd egyre közelebb:

 

 

12-13. kép: a közeledõ zivatarok villámai

 

Sajnos ez a rendszer is -mint idén szinte az összes- elkerült nyugat felé. Cserébe, az alig 10 km-re elhaladó cellák, néhány percig igen erõs, már-már intenzív villámtevékenységet produkáltak. Ekkor készült 2012 legjobb villámfotója is:

 

 

14-15. kép: az idei szezon legjobb villámfotója fent, lent pedig kivágva és szerkesztve

 

Mind a négy villám gyakorlatilag egyszerre csapott le, alig egy fél másodperc leforgása alatt. A legerõsebb lecsapó méretes fénygömböt hagyott maga után (valószinûleg egy trafóba csapott). A zivatar végül elkerült, majd folyamatosan gyengült.

 

 07.05.2012 – a nap egyetlen érdekessége, egy távoli masszív zivatarfelhõ volt, amelyik Orosháza környékén heves vihart okozott. A szupercellás zivatarból nagy valószínûséggel egy tornádót is észleltek az orosházi amatõr megfigyelõk. A légvonalban is legalább 75 km-re tomboló szupercella üllõvillámait még én is láttam, ráadásul nappal!

 

16. kép: az orosházi szupercella felhõzete Nagyváradról fotózva

 

 20.05.2012 – Egy három hetes eseménytelenség "intermezzójaként" sikerült lencsevégre kapnom ezt a szivárvány-darabot. A látvány ki is merült ennyiben...

  

17. kép: egy távoli záporcella rövid szivárvány-darabja

   

JÚNIUS

 

01.06.2012 – Egy több mint három hétig tartó ínséges idõszak lezárásaként, június elsõ napján egy hidegfront érkezett a térségbe. Az idei évet tekintve, furcsa módon ez a hidegfront a déli órákban érkezett, így kellõ napsütés hiányában csak gyenge zivatartevékenységre futotta. Cserébe viszont elég szép struktúrával érkezett:

 

18. kép: itt még nem látszik a lassan kibontakozó peremfelhõ

 

A front csapadéka több hullámban érkezett, így a többszöri erõs csapadékfüggönyök miatt a beágyazott peremfelhõ csak rövid ideig volt látható. A frontot felhõszakadás kísérte, gyenge zivatartevékenységgel. Késõbb -a front mögött-, klasszikus post-frontális záporok-zivatarok alakultak ki. A magas páratartalomban ezek a záporok igen intenzívek voltak, de a villámtevékenység sajnos gyenge volt, vagy nem is volt megfigyelhetõ. A felhõszakadások több hullámban érkeztek, de csak relatív kis területre koncentrálódtak, de én pont benne voltam a közepében. Ezért rövid ideig olyan erõs felhõszakadás is volt, hogy alig lehetett valamit látni a masszív esõfüggönyben. A sokadik cella elvonulása után gyönyörû szivárvány alakult ki:

 

19. kép: szivárvány ível át a távolodó esõfüggöny felett

 

Miután elvonultak a záporok, kisütött a nap és a kitisztult légkörben igen alacsony alapú gomolyfelhõk alakultak ki, amelyek igen különös látványt nyújtottak, amint szinte súrolták a felszínt. Addig, de azóta sem láttam ennyire alacsony felhõalapú gomolyokat (Cu congestus):

 

20. kép: nagyon alacsony alapú tornyosuló gomolyfelhõk

 

  09.06.2012 – Erre a napra semmit sem vártak az elõrejelzések (modellek), ezért meglepetésként ért, hogy tõlem DNy-ra egy kiterjedt zivatar-rendszer, pontosabban egy mezoléptékû konvektív rendszer (MKR) alakult ki az esti órákban. Mivel már ezen a napon is kedvezõ konvektív paraméterek voltak jelen (magas labilitás), az esti MKR igen heves villámtevékenységgel járt. Sajnos az intenzívebb gócok folyamatosan elkerültek, így csak folyamatos távoli villámtevékenységnek lehettem szemtanúja. A villámok pont annyira voltak távol, hogy ne lehessen megörökíteni õket, de a villámlás hevessége ritkán tapasztalható volt: percenként több tucat villám, szinte minden irányba. Az MKR üllõrendszerébõl felettem is villámlott néhányat, de a lecsapók mind távolabb voltak. Klasszikus, hosszan elnyúló és szerteágazó (ún. „anwil-crawler”) üllõvillámok is voltak, de a távolabbi, erõsebb gócokban a sûrü, néha többszörös lecsapók domináltak. Közeli dörgés nem nagyon volt, csak folyamatos morajlás, hol halkabban, hol erõsebben. Kettõs érzelmekkel figyeltem ezt a csodálatos "égi stroboszkópot": nem lehetett fotózni, de a látvány és az élmény felejthetetlen volt. Egy szerteágazó villámot azért sikerült megörökítenem az utókornak:

 

21. kép: egy közelebbi lecsapó és egy klasszikus „anwil-crawler” egy részlete

 

10.06.2012 – Erre a napra ritkán látható konvektív paramétereket mutattak a modellek: már-már extrém labilitás (2500-3000 J/kg-os CAPE), magas szélnyirás, jet stream, nedvesség. Szóval minden adott volt az év viharához: piros riasztás az OMSZ-tõl, 2-es az ESTOFEX-tõl és 3-as konvektív elõrejelzés a Szupercella.hu-tól. Azonban az események a lehetõ legrosszabban alakultak, így az év legjobb helyzetébõl egy igen keserves „epic fail” és egyben "az év bukása" lett! Az elõzõ esti és éjszakai nem várt MKR is befolyásolta a dolgokat, emiatt az események nem ott és nem úgy alakultak ki, mint ahogy a modellek várták. Feltehetõen a magas labilitás sem realizálódott (itt nálam legalábbis, ugyanis Szeged környékén 4000-es MUCAPE(!) is volt egy adott pillanatban). Délen kialakult egy nagyon erõs cella, ami talán szupercellává is fejlõdött, emiatt kitért jobbra, így szépen elkerült. Nem haladt el túl messze tõlem, de a struktúrája homogén volt, semmi látvány. Ráadásul erõsen le is gyengült a térségben. Csak akkor kapott kicsit újra erõre, amikor elhaladt mellettem. Ekkor a cella hátulja produkált néhány lecsapót, majd eltávolodott:

22. kép: az elkerülõ gyenge szupercella egyik lecsapó villáma

 

Ez volt a nap egyetlen értékelhetõ eseménye, ugyanis a hozzánk várt heves viharok 150-200 km-el keletebbre alakultak ki, így teljesen hoppon maradtunk. Az MKR, ami elõzõ nap áldás volt, ekkorra átok lett, ugyanis a „bukás” többnyire ezen múlott. Az elkerülõ gyenge szupercella búcsuzóul szép mammákat rajzolt az égre, mondhatni fájdalomdíjként:

 

 

23. kép: látványos mammatus felhõk az elkerülõ szupercella üllõjén (szerkesztett)

 

 11.06.2012 – Másnap folytatódott a hihetetlen balszerencse. A kialakult cellák folyamatosan elkerülték a várost, némelyik már-már vérlázítóan közel, de még pont „lõtávolon” kívül. Ezek a napok igencsak próbára tették a "megszállott viharvadász" türelmét és kitartását, mert egyik csalódás követte a másikat. De minden rosszban meg lehet (kell) találni a szépet, ezért errõl a napról is maradt néhány fénykép. Messze DNy-ra kialakult egy cella, amelyik pont felém jött. Békéscsaba környékén igen fejlett struktúrával rendelkezett, talán a szupercella fokozatot is elérhette, de ez nem bizonyított. A cella természetesen pont szétesett a város elõtt (vajon hol máshol?), de így legalább alkalmam nyílt végigkövetni a cella leépülését. A távolban még elég szép struktúrája volt, de ahogy közeledett, úgy egyre inkább a leáramlások váltak uralkodóvá, míg végül a cella szép csapadéksávokat eregetve, befejezte pályafutását:

 

24. kép: közeledõ zivatarcella, leépülési fázisban

A következõ kép után nemsokkal a csapadéktevékenység teljsen megszûnt, a maradványfelhõk lassan felosztlottak és kisütött a nap...

 

25. kép: erõs leáramlás, heves zápor formájában

 

 12.06.2012 – A hihetetlen pechszériának egy meglepõen látványos nap vetett véget. Érdekes módon semmi sem utalt arra, hogy érdekes események lehetnek aznap, talán csak a közelgõ hidegfront ténye. A paraméterek gyengék voltak, a HF is erõsen beágyazva érkezett. A délutáni órákban beágyazott záporok és gyenge zivatarok alakultak ki a front elõtt. A mûhold semmit sem mutatott, csak összefüggõ felhõtakarót. A radaron azonban megjelent egy beágyazott cella, amelyik igen szép radar echóval rendelkezett. Természetesen ez is elkerült, de gondoltam hogy rápillantok, amikor elhalad tõlem nyugatra. És milyen jól tettem, hogy kimentem fotózni! A cella meglepõen látványos peremfelhõvel érkezett:

26-27. kép: látványos peremfelhõvel érkezõ elkerülõ zivatar

 

A cella ugyan elkerült nyugat felé, de csak alig 10-12 km-el. Miután elhaladt a peremfelhõ, a cella felõl erõs és jeges kifutószél érkezett. Meglepõ módon, csak egyetlen villámot észleltem. A látványon és a kifutószelen kívül más nem volt belõle, így csapadék sem. Több fényképezõgéppel és szögbõl is megörökítettem ezt a nem mindennapi látványt:

 

 

28-29. kép: ugyanaz a peremfelhõs zivatar, de sokkal szélesebb látószögben (wide angle – 24 mm)

 

Alig 2-3 óra múlva megérkezett a hidegfront is. Néhány gyenge zápor után, a közeledõ front elõtt még kisütött a nap. De nem tartott sokáig a napsütés, mert Ny-DNy felõl egy gyorsvonat sebességével megérkezett a HF. Hirtelen beborult, majd egyre sötétebb lett. Alig pár perc múlva elkezdett kirajzolódni a front brutális peremfelhõzete. Maga a front nyugat felõl érkezett, de a felhõzet felvonulása DNy felõl történt, különös módon erõsen oldalazva, szinte párhuzamosan a frontvonalra. Éppen emiatt is igen látványos lett a front érkezése:

 

30. kép: kezd kirajzolódni az érkezõ hidegfront peremfelhõzete

 

Elõször úgy tûnt, hogy tökéletes helyen várom a front érkezését, de sajnos az ördög sohasem alszik, így az erõsen oldalazó mozgás miatt a peremfelhõ elég hamar kifutott a látómezõmbõl. Ezért a peremfelhõzet csak egy kisebb (a déli) szeletét láthattam. De el lehet képzelni, hogy milyen panorámával érkezhetett. Sajnos errõl nincs felvételem, de a déli része sem volt kispályás:

 

31-32. kép: a közeledõ peremfelhõ kioldalaz a látómezõböl, közben mögötte és mellette már érkezik az esõfüggöny

 

A front gyenge zivatartevékenységgel érkezett, viszont volt két hatalmas -feltehetõen pozitív villámot követõ- ágyúdörgés szerû robaj. A front végül kiadós csapadékkal és némi széllel vonult át.

 

Ekkor még nem sejtettem, hogy az elkövetkezõ másfél hónap milyen látványosságokat, majd pedig egy mennyire nem várt befejezést tartogatott számomra. Hamarosan mindenre fény derül a cikk második részében. Kedvcsinálónak csak annyit, hogy: szupercella, viharvadászat, villámparádé...

 

A cikket írta és a fényképeket készítette: Boros Zoltán (Oberleitung).