Az erdei állatok viselkedése tél előtt VIII.
Az elmúlt évek novembereiben írt cikkeinkben kapcsolatot próbáltunk keresni az erdei állatok őszi viselkedése és a téli évszak jellege között. Köszönhetően annak, hogy az erdőgazdaságok tapasztalt alkalmazottai az állatok őszi viselkedéséből, elhelyezkedéséből következtetések levonhatóságára tettek szert.
Ismétlésképp elmondható, hogy az erdőgazdaságok a természetes eltartó képességénél nagyobb vadállatállományt tartanak fenn, ezt részben mesterséges etetéssel tudják biztosítani. Így a természetben megtalálható vegetáció mellett az etetők körüli forgalom és az itteni táplálékfelvétel erőssége, az ebből eredő zsír- és hájfelhalmozódás, illetőleg maguknak az állományoknak a magatartási jegyei és a téli évszak jellege között többé-kevésbé kapcsolat figyelhető meg.
Az elmúlt őszökhöz hasonlóan az idei tél előtt is megpróbálkozunk, immáron nyolcadik alkalommal az erdei állatok segítségével a tél milyenségére utalni.
Következzen a már kilenc évet átfogó, megfigyelés-történet:
2008.: Az óriási makktermés hamar elfogyott, ezt követően komoly volumenre kényszerült a vadetetés is, ám egyéb viselkedési jegyek nem mutattak érdemleges kilengést, azaz összességében: mérsékelt jelenség-megfigyelés és átlagos körüli téli várakozás.
2009.: Komoly táplálékfelvétel, átlagosnál erősebb zsír-, illetve hájfelhalmozás és hideg telek előtti domborzati elhelyezkedés, azaz összességében: erős jelenség-megfigyelés és átlagosnál hidegebb téli várakozás.
2010.: Rendkívül komoly mérvű zsír-, illetve hájfelhalmozás, komoly táplálékbevitel és kemény telek előtti domborzati elhelyezkedés, azaz összességében: erős jelenség-megfigyelés és átlagosnál jóval hidegebb téli várakozás.
2011.: Fajonként és egymástól egyaránt eltérő viselkedési jegyek, azaz összességében: ellentmondásos jelenség-megfigyelés és bizonytalan, talán átlag körüli téli várakozás.
2012.: Elhanyagolgató zsír-, illetve hájfelhalmozás, gyenge táplálékbevitel, enyhe telek előtti domborzati elhelyezkedés, azaz összességében: igen gyér jelenség-megfigyelés és átlagosnál melegebb téli várakozás.
2013.: Elhanyagolható zsír- és hájfelhalmozódás, átlagos etetők körüli forgalom a komoly makktermés ellenére, ellentmondásos domborzati elhelyezkedés, eredője a bizonytalan jelenség-megfigyelés, ám óvatosan körvonalazott átlagostól kissé enyhébb várakozás.
2014.: Komoly zsír- és hájfelhalmozódás, átlagos etetők körüli forgalom, bizonytalan domborzati elhelyezkedés, ebből eredő ellentmondásos jelenség-megfigyelés és óvatosan megfogalmazott átlagosnál némileg hidegebb téli várakozás.
2015.: Gyenge zsír- és hájfelhalmozódás, gyenge etetők körüli forgalom, enyhe telek előtti domborzati elhelyezkedés, összességében átlagosnál melegebb téli évszak képe vetül elénk, nem kizárva egy átlagosnál jóval enyhébb tél lehetőségét.
2016.: Komoly zsír- és hájfelhalmozás, egészen megdöbbentően felfokozott etetők körüli forgalom, kemény telek előtti domborzati elhelyezkedés, erős jelenség-megfigyelés és átlagosnál jóval hidegebb téli várakozás.
Alátámasztásképp, íme az országos havi és az évszakos középhőmérsékletek eltérése a sokévi (1971-2000-es, illetve 1981-2010-es) átlagtól (a cikkhez készített diagramon szereplő adatok az OMSZ hivatalos oldaláról származnak):
Érdekességképen íme az elmúlt kilenc tél középhőmérsékleti eltérésének és a telek előtti (illetve az előttünk álló tél előtti) erdei megfigyelések eredőjének összevetése:
Végezetül, íme az idei őszi megfigyelések:
- a gímszarvasok jellemzően a hegység magasabb részein tartózkodnak, illetve az esetek igen nagy előfordulási százalékában 1-3 egyed látható egy-egy rudliban, amely szokatlannak mondható az év ezen időszakában
- a muflonok gyakorlatilag minimális egyedszámban tartózkodnak a hegység DK-i részén
- az etetők körüli forgalom a 0-hoz tendál (bár ez részben annak is köszönhető, hogy még mindig van rendesen lágyszárú növényzet)
- az elejtett vadakon általában igen kevés zsírfelhalmozás tapasztalható
- a makktermő fafajokon (tölgyek, bükkök, stb.) nem volt tapasztalható nagy termés, főleg állományszéleken volt kicsit erősebb a termésátlag, mely viszont természetesnek mondható
- a területen megbecsült, relatíve nagy vaddisznó-létszám ellenére egyáltalán nem tapasztalható az erdőrészek "felszántása".
A megfigyeléseket alapul véve feltételezhető egy átlagtól enyhébb téli kimenetel, nem kizárva egy átlagosnál jóval enyhébb tél lehetőségét.
Köszönöm az Ipoly Erdő ZRt. munkatársának, Locskai Milánnak a megfigyelések újbóli közlését!
Goda Zoltánnak pedig fotójának rendelkezésre bocsátását!