Erõs éjszakai lehûlések júniusban

Fetcroll fényképfelvétele

 

A fenti adatokat elsõsorban annak fényében kell néznünk, hogy a nyár nem a kiadós éjszakai lehûlések idõszaka. Bár a hõmérséklet jelentõs éjszakai csökkenésének két kelléke, úgymint a derült ég és a gyenge légmozgás a nyári hónapokban gyakran adott, azonban a fölöttünk tartózkodó légtömeg alaphõmérséklete ilyenkor egyrészt túl magas, másrészt az éjszaka - azaz a kisugárzási idõszak - hossza túl csekély ahhoz, hogy rendszeresen 10 fok alatti, még inkább 5 fok alatti hajnali hõmérsékletek álljanak elõ a Kárpát-medencében. Elõbbi eset talán nem is túlságosan ritka, az utóbbi azonban a kuriózumok közé tartozik a mi klimatikus viszonyaink mellett. A nyári éjszakai lehûlést korlátozó tényezõkhöz hozzájön még a levegõ magas vízgõztartalma, ezen keresztül magas harmatpontja. Ez azzal jár, hogy már csekély lehûlésre a levegõ telítetté válik, és a meginduló kicsapódás nyomán felszabaduló látens hõ (az elpárolgáskor felvett hõenergia) megakasztja a további hõmérséklet-csökkenést. Nem mindegy tehát, hogy a kicsapódás például 20 fokon, vagy csak fagypont közelében következik be. Míg télen gyakran mélyen 0 fok alatt van a harmatpont, nyáron ez szinte mindig a pozitív hõmérsékleti tartományba esik.

 

Itt érdemes röviden elidõzni azon, hogy a légtömeg alaphõmérséklete, a felhõzet mennyisége, a légmozgás sebessége és a levegõ páratartalma milyen hatást gyakorol az éjszakai lehûlésre. Az bízvást kijelenthetõ, hogy a nyugalomba jutó hideg levegõ az erõs éjszakai lehûlés legtöbb feltételét "automatikusan" teljesíti. Az ilyen légtömeg alaphõmérséklete (melyet a 850 hPa-os nyomásnívón mért hõmérséklet jól reprezentál) alacsony. A nyugalomba jutás, az anticiklonális hatás erõsödése biztosítja a felhõmentességet, mely az erõs kisugárzás alapfeltétele. Úgyszintén biztosítja a gyenge légmozgást, mely megakadályozza a légoszlop nagyobb mérvû átkeveredését, ezáltal fajsúly szerinti, inverziós légrétegzõdés kialakulásához vezet. Az inverziós légrétegzõdés az oka annak, hogy a kisugárzásos hõveszteség miatt erõsen lehûlõ földfelszín feletti légréteg hõmérséklete - bizonyos határok között - függetlenné válik a légtömeg alaphõmérsékletétõl. Az effektus fõleg a téli félévben kifejezett, a tél az inverziós (vagyis fordított: alul hideg, felül meleg) légrétegzõdés fõ idõszaka. Ekkor gyakori, hogy a 2 méteren mért hõmérséklet lényegesen alacsonyabb a szabad légkör hõmérsékleténél (pl. a 850 hPa-os nyomásnívó hõmérsékleténél). Nyáron a hõmérsékleti inverzió sokkal kevésbé kifejezett, de enyhébb formában természetesen elõfordul. A hideg levegõ nyugalomba jutását követõ erõs éjszakai lehûlést általában az sem akadályozza meg, ha a felsõbb légrétegekben már elkezdõdik a légtömegcsere, azaz a magasban enyhébb levegõ siklik a nyugalomba jutott hideg fölé. Ilyenkor még masszívabbá válik az inverzió, a fajsúly szerinti elrendezõdés. Ezáltal az átkeveredésre még csekélyebb lesz a lehetõség, a talaj közeli légrétegek még ilyenkor is erõsen lehûlnek ("utolsó éjszaka" effektus).

 

Az erõs alacsonyszintû inverziót jelzik az éjszaka kialakuló talaj menti ködfoltok, melyekkel még a nyári hónapokban is találkozhatunk. Fotó: fetcroll (Kaposújlak), 2014.06.06. reggel

 

Mindebbõl az következik, hogy a derült ég, a szélcsend, az éjszaka hossza, a légtömeg alacsony alaphõmérséklete az erõs éjszakai lehûlés konstans tényezõinek tekinthetõk. Az alsó légrétegek nedvességtartalma ellenben tág határok között változik. Egyrészt az érkezõ hideg levegõ lehet sarki-tengeri (végeredményben atlanti-óceáni) eredetû, vagy jeges-tengeri származású. (Télen elõfordul szárazföldi, szibériai hideg légtömeg beszivárgása-beáramlása is, azonban ez nyáron nem játszik szerepet.) Az óceáni eredetû, vagy az óceán felett hosszú utat megtett hideg légtömeg nedvességtartalma sokkal magasabb lesz, mintha az közvetlenül a Jeges-tenger felõl érkezne térségünk fölé. Azonkívül számít még annak a talajnak a nedvességtartalma, mely fölött a hideg levegõ nyugalomba jut. Vízzel telített talaj a fölötte fekvõ légréteget is "benedvesíti", harmatpontját megemeli.

 

Mindenképp szemügyre kell vennünk a vízpára kicsapódásának folyamatát is, ha teljes képet szeretnénk nyerni az éjszakai lehûlésekrõl. Ahogy már mondtuk, ha a lehûlés eléri a harmatpontot, megkezdõdik a kicsapódás, és a felszabaduló látens hõ erõsen lelassítja, megállítja a hõmérséklet további csökkenését. Azonban derült ég mellett az így felszabadult hõ is hamarosan kisugárzik, és újra csökkenni kezd a hõmérséklet. A telített levegõbõl ismét víz csapódik ki, ami újfent látens hõ felszabadulásával jár. Fentiekbõl kiindulva azt képzelhetnénk, hogy éjszaka a hõmérséklet gyorsan esik a harmatpont eléréséig, majd onnantól kezdve is süllyed  - sokkal lassabban, vontatottan ugyan, de lineárisan (egyenletesen). A valóság azonban másképp fest. A harmatpont elérése után a hõmérséklet lépcsõzetesen süllyed tovább. Stagnáló és gyorsan csökkenõ szakaszok váltják egymást. Ez fizikailag csak úgy magyarázható, hogy a kicsapódás folyamata bizonyos mértékig "önfenntartó": a túltelített levegõbõl nemcsak a telítettségi koncentrációig, hanem valamivel még az alatt is csapódik ki víz. Ezáltal a levegõ "kijön" a telítettség állapotából, relatív páratartalma idõlegesen 100% alá csökken. Ekkor a léghõmérséklet ismét gyorsan csökkenhet, egészen addig, míg a levegõ megint el nem éri a telítettséget. A levegõ abszolút nedvességtartalma ilyenkor fokozatosan csökken, harmatpontja mind lejjebb száll. A folyamat természetesen csak akkor képes lejátszódni a fenti módon, ha kellõen hosszú a kisugárzási idõszak, azaz az éjszaka. Ennek pedig jelentõs gyakorlati következményei vannak. Például a sarkvidéki éjszaka idején, mikor szinte korlátlan a kisugárzás, a levegõ páratartalma nagyon erõsen lecsökken, látens hõtartalékai kimerülnek. Így semmi sem akadályozza meg ezen légtömegek mértéktelen lehûlését. Ily módon jön létre a rendkívül hideg és száraz arktikus és antarktikus levegõfajta. A mi éghajlati viszonyaink között ellenben nyáron kérdéses, hogy száraz levegõben az éjszakai hõcsökkenés egyáltalán eléri-e az elsõ kicsapódási lépcsõt, más szóval, a tényleges harmatpontot. Ha a száraz levegõ alaphõmérséklete nagyon magas  - például észak-afrikai, szaharai származású légtömeg beáramlása esetén - akkor általában a harmatpontig se hûl le a talajközeli levegõ hajnalra. A relatíve nagy éjszakai hõcsökkenés, jelentõs felfrissülés ellenére az ilyen kánikulai napokon elmarad az éjszakai harmatképzõdés. Alapvetõen hûvös levegõben azonban könnyen elérheti az éjszakai hõcsökkenés az  alacsony harmatpontot is. Annak valószínûsége viszont, hogy a lehûlés jelentõsen túljut az elsõ kicsapódási lépcsõn, a rövid nyári éjszakán elég kicsi. Emiatt feltételezhetõ, hogy nyáron a beáramlott hûvös levegõben, derült, szélcsendes éjszakán a lehûlés alsó határa (melyet ez megközelít, de nem feltétlenül ér el), éppen a harmatpont. A rendelkezésre álló kevés adat megerõsíteni látszik ezt az elképzelést.  Például, a június 27-re és 28-ra  a Kárpát-medence térségére elõrejelzett harmatpont egyaránt 4 fok volt. S valóban, a MetNet adatai alapján 27-én az országban mért legalacsonyabb éjszakai hõmérséklet 5,8 foknak adódott.

 

Egy derült, szélcsendes éjszakára jellemzõ hõmérséklet, harmatpont és páratartalom görbe: látható, hogy a hõmérséklet-csökkenés üteme és a páratartalom-növekedés az éjszaka közepére lelassul, és utána megkezdõdik a lépcsõzetes lehûlés. Adatok: Zivipötty, Egyházasrádóc

 

Milyen idõjárási alaphelyzet okozta az alacsony minimum-hõmérsékletek sorozatát az idei nyár elsõ hónapjában? Sokan talán csodálkoznak azon, hogy a nagyon hûvös éjszakák milyen rövid idõn belül követték a hó eleji erõs hõhullámot. Pedig ezek egybeesése korántsem véletlen, hanem a meridionális (délkör menti) áramlási típus uralomra jutásának természetes következménye. Ilyenkor hosszú, észak-dél irányú légpályák alakulnak ki, melyek a légköri képzõdmények meleg oldalán (ez ciklonoknál a keleti, anticiklonoknál a nyugati oldal) forró légtömegekkel áraszthatnak el minket, viszont ugyanezeknek a légköri képzõdmények hideg oldalán (ciklonoknál a nyugati, anticiklonoknál a kelet oldal) igen alacsony hõmérsékletû légtömegek mozoghatnak alacsonyabb szélességek irányába. Ha most ezen képzõdmények áthelyezõdnek, akkor a kifejezett melegáramlásból az éppen olyan határozott hidegáramlásba kerülhet térségünk, és viszont. A június közepén bekövetkezett nagy idõváltozást is a messze északra felnyúló magasnyomású gerinc retrográd (nyugat felé történõ) elmozdulása okozta nálunk. Az anticiklon forró hátoldaláról néhány nap alatt a hûvös elõoldalára került térségünk. A tõlünk nyugatra elhelyezkedõ, észak-dél tengelyû anticiklon blokkolta az atlanti-óceáni légáramlatokat, így Közép-Európát jeges-tengeri eredetû hûvös  - s ami fõ - kifejezetten száraz légtömegek érték el. Ez a légkörzési forma nyár elején nem nagyon gyakori, de nem is szélsõségesen ritka. A szokásos "medárdi", borult, esõs idõ helyett változóan felhõs, szeles, csupán szórványos csapadékú, viszont kifejezetten hûvös éjszakákat hozó idõjárás köszöntött ezáltal ránk. Nagyon jellemzõ az ilyen típusú idõjárásra, hogy a viszonylag sok napsütés miatt napközben megtévesztõen kellemes, mérsékelten meleg órákat élvezhetünk. Napnyugta után azonban a derült ég és legyengült légmozgás mellett, a száraz levegõben nagyon gyorsan csökkent a hõmérséklet. Esetünkben is az 5 fokos, vagy azt csak kevéssel meghaladó hûvösségû hajnali órákat 20-27 fokos, meleg délutánok elõzték meg.

 

Néhány szinoptikai térkép a júniusi hõhullámot megelõzõ, illetve követõ hûvös idõszakokból:

 

Légnyomás- és geopotenciál eloszlás június 4-én

 

Hõmérséklet-eloszlás a 850 hPa-os nyomásnívón június 4-én

 

Légnyomás- és geopotenciál eloszlás június 15-én

 

Hõmérséklet-eloszlás a 850 hPa-os nyomásnívón június 15-én

 

Légnyomás- és geopotenciál eloszlás június 22-én

 

Hõmérséklet-eloszlás a 850 hPa-os nyomásnívón június 22-én

 

Légnyomás- és geopotenciál eloszlás június 27-én

 

Hõmérséklet-eloszlás a 850 hPa-os nyomásnívón június 27-én

 

A térképeken jól látszik a fent leírt légkörzési típus, valamint az is, hogy a Kárpát-medence térsége rendre az 5 és 10 fokos izoterma közé esik. Tehát, az évszakhoz képest meglehetõsen alacsony hõmérsékletû légtömegek érték el több alkalommal is országunkat.

A csupán mérsékelten meleg nappalok, és a gyakori igen hûvös éjszakák hatása megmutatkozik a havi középhõmérséklet-eltérésen is. Míg a hõhullám végeztével ez +2, +3 fokot tett ki országos viszonylatban, addig a hónap hazánk túlnyomó részén már csak 0-1 fokos pozitív hõmérsékleti anomáliával zárt:

 

Június havi középhõmérséklet-eltérés Magyarországon

 

Összefoglalva: az idei június nagy részében a nyárra nem jellemzõ, viszonylag ritka, erõsen meridionális légkörzési típus uralkodott. Ennek volt következménye egyrészt a korai hõhullám, másrészt az ezt megelõzõ és követõ erõs éjszakai lehûlések. Harmadsorban pedig az ország nagyobb hányadára jellemzõ száraz idõjárás. Bár a MetNet adatbázisa szerint napi országos minimum-rekord nem született ebben a hónapban, mégis, a hûvös éjszakák sorozata az idõjárási különlegességek közé emeli az elmúlt idõszakot.

 

Írta: Thermometer