ISON: egy üstökös végórái

Korábbi hírünkben sok kérdõjellel, de optimistán vártuk az ISON-üstökös érkezését. A bizonytalanság tovább fokozódott november 28-án, amikor az üstökös áthaladt napközelpontján, központi csillagunk felszínétõl mindössze 1,2 millió kilométerre. A csillagászok és az érdeklõdõk aznap a Nap környezetét vizsgáló SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) mûhold képein követték az eseményeket. A legnagyobb napközelség elõtti órákban az addig még szépen fényesedõ üstökös váratlanul halványodni kezdett, és csóvájának nagy részét is elveszítette. Sokan már ekkor temetni kezdték az üstököst, de jó tudni, hogy az efféle halványodás még nem feltétlenül jelenti az égitest megszûnését. Elképzelhetõ ugyanis, hogy csak az üstökösmag körül és a csóvában felhalmozódó apró porszemcsék párolognak el, ám a mag egyben marad. (Ahogyan az a 2011-ben még szorosabb napközelséget "túlélt" Lovejoy-üstökösnél is történt.)


Az ISON-üstökös a SOHO mûhold képén november 28-án, még a Nap felé tartva

Az ISON útvonalának Naphoz legközelebbi része technikai okból nem látszott a mûholdképeken: az a korong takarta ki, ami a Nap közvetlen fényétõl védi a mûszert. Ezért pár órán át mindenki izgulhatott, hogy a Naptól távolódóban elõbukkan-e újra az üstökös. Nos, elõbukkant, ám fényfoltja még halványabb és elmosódottabb volt, mint korábban. A magból való újabb anyagkiáramlás, újabb csóva fejlesztése pedig egyre csak váratott magára... November 29-én már egyre valószínûbb lett, 30-ára pedig biztossá vált: a Nap közelében az ISON magja megsemmisülhetett, a napközelség után már csupán a folyamatosan ritkuló törmelékfelhõt láttuk, amibõl az illó anyagok (így a vízjég) szinte teljesen hiányozhattak.


A Naptól távolodóban már csak elmosódott, csóvával alig rendelkezõ törmelékfelhõt láttunk


A SOHO mûhold képeibõl készült animációk jól mutatják az üstökös átalakulását a Nap mellett

A decemberre remélt égi látványosságról tehát sajnos le kell mondanunk. A csillagos eget jól ismerõ, legalább kisebb távcsõvel rendelkezõ érdeklõdõk számára némi kárpótlást jelenthet, hogy egy másik égi vándort még elcsíphetnek. A C/2013 R1 (Lovejoy) üstökösrõl van szó, ami szabad szemmel halvány "csillagként" jelenik meg az esti ill. a hajnali égen, a Nagy Göncöl rúdjának meghosszabbításában. Nagyobb látcsõvel vagy kis távcsõvel viszont már "igazi", csóvás üstökösként jelenik meg. (Nem tévesztendõ össze a korábban említett 2011-es napsúroló Lovejoy-jal; csupán felfedezõjük személye azonos, innen a "névrokonság".) Megtalálásában az alábbi térkép nyújthat segítséget: http://theskylive.com/ephemerides-computation?obj=lovejoy

Írta: Uhrin András (Usrin)