Látványos üstökös a decemberi égen?
Érdekességek - Publikálva: 2013-11-19 14:01 | Becsült olvasási idő: kb 3 perc.
Sajnos idõközben kiderült: az üstökös magja szétoszlott a Nap szomszédságában, Emiatt a remélt égi látványosságról le kell mondanunk. A friss fejleményekrõl újabb cikkünkben számolunk be: http://www.metnet.hu/?m=hirek&id=345
A szóban forgó üstököst 2012 szeptemberében fedezték fel az ISON (International Scientific Optical Network) program automata távcsövének képén. Már az elsõ pályaszámítások után nyilvánvalóvá vált: ez nem csupán egy az évente megjelenõ több tucatnyi, jórészt csak nagy távcsõvel látható üstökös közül. Utólag olyan fényképeken is rátaláltak, amik 2011-ben készültek, pedig akkor az ISON még igen messze, a Jupiter pályáján kívül járt. Az ottani hidegben az üstökösmagok illékony anyagai (vízjég, szén-dioxid, ammónia, metán) még alig-alig párolognak; az ennyire korán észrevehetõ példányok tehát a szokottnál nagyobb méretûek, magjuk átmérõje több kilométer is lehet. Még fontosabb, hogy az ISON rendkívül közel fog kerülni a Naphoz: 2013. november 28-án mindössze 1,16 millió km-re halad el annak felszínétõl. (Összehasonlításként: a Nap átmérõje 1,39 millió km, a Föld pedig mintegy 150 millió km-re kering tõle.) Ebben a távolságban az üstökösmag nagyjából 2000°C-ra forrósodik, így anyagából a jég mellett már a kõzetdarabok is hevesen párologni kezdenek. A "napsúroló" üstökösök emiatt rendkívül fényessé válnak, és elpárolgó anyagukból látványos csóva alakul ki. Ritka esemény ez: az elmúlt évtizedekben az Ikeya-Seki (1965-ben) és a Lovejoy-üstökös (2011-ben) ért el ilyen napközelséget. (Tekintsünk most el a csupán pár méteres „mini-napsúrolóktól”, melyek utolsó pillanatait a napkutató ûreszközök gyakran megfigyelik, de a földi észlelõk számára láthatatlanok.) A 2011-es Lovejoy-üstökös helyzete miatt csak a déli féltekérõl volt látható, de az ott készült fotók, pl. Grant Bisset képe Új-Zélandról (www.spaceweather.com) magukért beszélnek...
Az ISON-üstökös jelenleg a Nap felé száguld, ma (november 19-én) halad el a Merkúr bolygó közelében. Az elmúlt napokban a szerencsések már szabad szemmel is észrevehették napkelte elõtt, ám még csak halvány, kissé elmosódott, csillagszerû fénypontként. A fejlõdõ csóva egyelõre a nagy mûszerekkel, hosszú expozícióval készült fotókon jelenik meg, pl. az alább látható, az angol Damian Peach által készített képen (forrás: www.astronomy.com).
Milyen látványt várhatunk a következõ hetekben? Az üstökösök viselkedésének elõrejelzése sajnos bizonytalan, ezért több forgatókönyv lehetséges.
1. Elképzelhetõ, hogy az üstökösmag nem bírja ki a Nap forróságát ill. a Nap erõs gravitációja miatt az égitestet szétszakítani igyekvõ árapályerõket. Ebben az esetben az üstökös széthullása, majd elenyészése a Napot megfigyelõ mûholdak és ûrszondák képein lesz látványos – a csillagászok számára pedig rendkívül tanulságos, hiszen ilyen folyamatot még soha nem figyelhettek meg részletesen.
2. Mivel az üstökösmag viszonylag nagy méretû, és napközelben hatalmas sebességgel (400 km/s) halad, valószínûbb, hogy az extrém forróságban sem párolog el teljesen. Mit láthatunk az égen ebben a szerencsés esetben? Az üstökös legnagyobb fényességét (ami a Vénuszéval, esetleg a Holdéval is vetekedhet) a napközelség idején éri el. Ám ekkor a napkorong szomszédságában, a világos égbolton láthatnánk, bajos lenne tehát észrevenni. Decemberben, a Naptól távolodóban viszont heteken át fényes, hosszú csóvával díszítheti egünket. December elsõ felében a hajnali órákban, közvetlenül világosodás elõtt lesz érdemes megfigyelni a keleti égbolton. Megrögzött késõn kelõk december 10. körül már az esti sötétedés után, a nyugati égbolton is elcsíphetik, ám este a horizonthoz közelebb látszik majd, viszonylag hamar lenyugszik, és a Hold fénye is gyengítheti a látványt. A hónap vége felé viszont már egész éjszaka látható lesz a halványodóban lévõ, de remélhetõleg nagyméretû csóvát mutató üstökös, ami december 26-án kerül „legközelebb” (kb. 70 millió kilométerre) a Földhöz. Az üstökös látszó égi helyzetét az alábbi ábrák mutatják. (Balra: hajnalban, jobbra: este. Forrás: www.earthsky.org.)
A csillagképeket jól ismerõk számára hasznos lehet egy részletesebb keresõtérkép is (Astronomy.com):
A lehetõségeket összefoglalva: decemberben különleges égi látványosságra van esélyünk, de errõl biztosat még nem mondhatunk. November utolsó napjaiban dõl el, hogy az üstökös miként vészelte át a Nap melletti elhaladást. Ha az égitest egyben marad, akkor már „csak” az idõjáráson múlik, hogy láthatjuk-e... Terveink szerint az újabb fejleményekrõl is hírt adunk majd a MetNet-en.
Források, további információk elérhetõsége:
hirek.csillagaszat.hu
www.astronomy.com/ISON
www.earthsky.org
Írta: Uhrin András (Usrin)