Globális jelenségek

Nekem is ez a részlet tûnt fel, nagyon jó megállapítás. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy a kéreglemezmozgások által elõidézett klímaváltozás (bár valóban nagyobb hatással vannak a klímára, mint a csillagászati hatások) az M-B ciklushoz képest minimum egy nagyságrenddel hosszabb idõ alatt következnek be. Most, az utóbbi 1-2 millió év a teljes földtörténelemhez viszonyítva eléggé hûvösnek számít, de ebben az idõszakban az M-B ciklus okozta nagy valószínûség szerint a jégkorok és interglaciálisok váltakozásait. Ez alapján most melegedõ idõszaknak kell lennie kb. 20-40 ezer(?) évig.

Az meg a másik, hogy a Földtörténet során mindig akkor volt virágzó az élet, amikor melegebb, nedvesebb volt a klíma. Ilyenkor a tengervízszint is általában magasabb volt, így sok sekélytenger (mint ma pl. az Északi-tenger) adhatott otthont az élet legkülönbözõbb formáinak. A CO2-szint is magasabb volt, így bujább növényzet alakult ki. Hideg idõben a Föld nagyobb részét jég borította, ahol csak a kevés nagyon hidegtûrõ élõlény élt meg, a sekélytengerek szárazra kerültek, a növényzet visszahúzódott.
Ezalapján úgy gondolom, hogy a hidegtõl kell jobban félnünk és nem a melegtõl. A meleghez talán könnyebben lehet alkalmazkodni.

"Mivel az utóbbi 1 millió évben kb. ugyanott voltak mint most és a hegységrendszerek sem módosultak alapjában,és a pályamozgások is talán hasonlóak voltak,így a M-B elmélet nagyon jó.De a Föld 4600 millió éves és ezalatt(ha ki is vesszük az elsõdleges légkörû idõszakot) óriási változások történtek a felszínen.Ilyen speciális helyzet,hogy sok a szárazföld a Sarkkörön túl(ha az egyik sarkon nincs is,de teljesen körülölelik,csak egy nagyobb nyílása van az óceánok felé)eleve lehetetlenné teszi szerintem egy a "Földre általában jellemzõ" jégnélküli állapot léterjöttét.Nem tudom ugyan,hogy az ember,a CO2,a metán,az ózon stb.mennyiségét mennyire befolyásolja és a légköri puffer és visszacsatolások ezt semlegesítik-e,de szerintem az alapfelállás nagyon hosszú ideig a jég mellett szól,ha a mennyisége,mint mindig ingadozik is.Vagyis gyökeres éghajlatátalakulás csak akkor lesz (elsivatagodás,eljegesedés,klímahatárok drasztikus eltolódása,tengerelöntés stb.)ha mondjuk az Antarktisz elhagyja a déli sarkot(vagy az az Antarktiszt)vagy mondjuk Szibéria vagy Grönland az északi sark felé közelítene,esetleg elérné."

Ezzel 100%-ig egyetértek.

Nem-nem, félreértesz, de amúgy sem félnék, mert a sorsunkat nem kerülhetjük el, ugyanúgy kell számolnunk vele, mint ahogy a Nap reggel felkel. Annyi viszont bizonyos, hogy a szárazföldek jelenlegi elrendezõdése segítheti ennek kialakulását. A tudomány által eddig feldolgozott tapasztalatok semmiképpen sem támasztják alá, hogy egy újabb jégkor küszöbén állnánk, inkább az ellenkezõjét valószínûsítik, ám kétségtelen, hogy földtörténetet tekintve nem is élünk olyan meleg korban mint gondolnánk (mint amennyire az a médiában túl van hisztizve) Ebbõl aztán következik, hogy nem is olyan meleg éghajlat az, amihez civilizációnk alkalmazkodott, tehát számunkra ez az etalon, erre épült fel egy globális társadalom. Még az sem kizárt, hogy pontosan a jelenlegi periódusunk csupán egy rövidke folyamat egy melegebb vagy éppen sokkal hidegebb és hosszabban tartó folyamat felé.

Szinte egyszerre írtunk le hasonló gondolatokat,de más konklúzióval.Te félsz egy globális klímaátrendezõdéstõl(talán már megkezdõdött szerinted),én ezt nagyon messzire teszem,de ugyanakkor rövidskálájú égajlatingást (pár évtized alatti drasztikus melegedés vagy éppen egy újabb kisjégkor) elképzelhetõnek tartok (jó lenne tudni melyik jön,ha jön),amire hozzád hasonlóan nem egészen érzem felkészültnek atomkori társadalmunkat...

Idõrõl idõre itt is, más fórumokban is megjelenik, hogy most ez a napfolthiányos állapot a Földre nézve mennyire, milyen gyorsan, stb, szóval hogyan lesz hatással.
Elhangzott, hogy a hatás elhanyagolható; észrevehetõ, de nem vészes; idõben eltolva késõbb jelentõs lehet, stb.
Mindenki tudja, hogy a klíma változásának idõbeli lefolyása a változás jellegétõl függ, így nem beszélhetünk közvetett hatásról. Hiszen a kevesebb beérkezõ energia elindít egy folyamatot, ami a visszacsatolások révén bonyolultan kapcsolódva indít el másokat. Így nem tudjuk pontosan, hogy az adott napbéli folyamatok tartós fennállása milyen idõtávon milyen változásokat hoz, csupán a múlt (Maunder-minimum és társai) alapján sejtjük, hogy a globális átlagokban ez mit jelenthet (konkrétan némi globális T-átlag csökkenést).
Eltekintve a napfoltokról, nagyjából ismeri itt a többség a Milankovics-Bacsák-elméletet, mely szerint a Földpálya-elemek változásai határozzák meg elsõsorban az éghajlatot (kevésbé ferde Földtengely és nagyobb excentricitás esetén jelentõsen lehûl a sarkvidék, ami a mérsékelt övben jégkorszakot generálhat). Ez 700 000 évre vissza teljesen helyes eredményt ad, jól magyarázza a jégkorszakokat, melyek nagyjából 100 000 éves periódussal követik egymást. /Ne feledjük, hogy az utóbbi mintegy 18 000 éve ért véget, tehát ezalapján melegedõ periódus van. Ebben a melegedõ periódusban azért elõfordult minimum egy kisjégkorszak, amit már említettem, szóval megtorpanások, kilengések lehetnek, melyek nagysága jócskán összemérhetõ lehet a Milankovics-ciklus amplitudójával./
És ami még fontos, csak hogy ne csak a Napról, hanem a kéreglemezmozgásokról (mint külsõ tényezõ) is írjak: az utoslsó nagy jégkorszakban az északi félteke 32%-a volt jeges, ma talán 14%-a. Ezzel szemben a déli féltekén a jégkorban 15%, ma 13%. Ez azért alakulhatott ki, mert az Antarktisz körül teljesen zárt zonális áramlási rendszer van az óceánban, és nagyrészt a levegõben is, köszönhetõen az Antarktisz speciális helyzetének.

Mindezt azért írtam, hogy érzékeltessem, hogy a különbözõ hatások akár egyszerre is lehetnek jelentõsek és elhanyagolhatóak is; vagy lehet egy nagyon nagy kilengés, ami mégsem borítja fel az elõzõ tendenciákat, stb. Ettõl lesz igazán kiszámíthatatlan az éghajlat /nekem legalábbis olyan érzésem van, hogy rendkívül messze vagyunk a légkör megismerésétõl; az egyébként ismert "alap" folyamatok annyira komplex módon függenek össze, hogy szinte kibogozhatatlan/.
Emiatt ez egy rendkívül nehéz és érdekes kutatási terület. Hiszen a globális átlagok hamis képet adhatnak, ugyanakkor persze a regionális adatsorok nem tükrözhetik az egész Föld viszonyait.