Globális jelenségek

Nem tudhatjuk, hogy a XX. sz. utolsó negyedének felfelé ingása mennyire lesz tartós. Senki arra garanciát nem vállalhat, hogy nem jön közbe egy, a múlt század középén elõfordulthoz hasonló hemiszférikus (enyhe) hõcsökkenés. Az egyelõre még csaknem a fantasztikum világába tartozik, hogy évezredekre kiterjedõ meleg korszak jön, kicserélõdik Magyarország flórája és faunája. Nem esküdnék arra, hogy pl. 2300-ban oázisok és datolyaligetek lesznek a Nagyalföldön.
Persze, a szén-dioxid koncentráció-növekedés apostolai mindent jól tudnak elõre. Az üvegház-effektus növekedésébõl származó globális felmelegedés jól prognosztizálható és megfordíthatatlan.
Természetes effektusok ezt képtelenek kibalanszírozni, még kevésbé visszafordítani.
Nagyjából ilyeneket mond jelenleg a klímaszakértõk egy része. Nem mondom, lehet, hogy mégis nekik van/lesz igazuk. Mégis az a privát véleményem, hogy állításaik nem állnak gránitalapokon.

Péczely még az egyes geológiai korok klímái közti eltéréseket sem tekinti éghajlatváltozásnak, õ még ezeket is éghajlat-ingadozás névvel illeti, annak ellenére, hogy itt már millió években mérhetõ változásokról van szó. És nyilván, ezeket már joggal hívhatja bárki éghajlatváltozásnak. Õ egyébként azért kerüli az éghajlatváltozás kifejezést, mert szerinte a geológiai korok között sem lépett fel egyirányú éghajlatváltozás. Bár ezzel szerintem lehetne vitatkozni, az éghajlatváltozás kifejezés elterjedése elsõsorban a köznyelv egyszerûsítõ jelenségével magyarázható. Magyarul egyszerûbb kimondani, hogy változás, mint azt hogy ingadozás, angolul meg sokkal (change - fluctuation/variability) Szemantikai szempontból pedig azonos dologról beszélünk, hiszen az inagdozás egyben változás is (és fordítva), ezek a szavak szinonimák. Ilyen értelemben nincs semmi kivetnivaló az éghajlatváltozás kifejezéssel, ha tágan értelmezzük a kifejezést.

Bírom, amikor cirkulációs anomália következtében elõállt, szélsõséges hõmérsékletû ÉVSZAKOK okán rögtön ÉGHAJLATVÁLTOZÁSRÓL cikkeznek. Ilyen erõvel 1963 vagy 1986 telét (vagy a 2 évvel ezelõtti északkelet-amerikai telet) követõen a közeledõ jégkorszakról írkálhattak volna. Az éghajlatváltozás igen nagy szó, elõtte még ott a kisebb léptékû éghajlatingadozás, úgyhogy lassan a testtel!
Éghajlatunk megváltozásáról szerintem néhány évtizedre terjedõ eltolódás esetén sem beszélhetünk még, ehhez legalább egy évszázados, de valószínû, hogy még hosszabb idõtartamú, egyirányú változás szükséges szerény véleményem szerint. Még az is kérdés, hogy az un. középkori klímaoptimum, vagy a kis jégkorszak éghajlatváltozásnak, vagy csupán éghajlatingadozásnak tekinthetõ-e.
Az utolsó glaciális 10-15 ezer évvel ezelõtti megszûnése, átmenete az interglaciálisba, az valóban igazi klímaváltozás volt. Én ilyen léptékben gondolkodom, ha ez utóbbi szót hallom.
Ha én ott lennék az OMSZ-ben, és ott valaki lennék, sokkal óvatosabban kezelném a publikációk kijelentéseit.

Véleményem az, hogy a valódi klímaváltozásnak alapvetõ kritériuma, hogy éghajlati övezetet is váltson a kérdéses terület. A flóra és fauna mélyreható, tartós változása is elengedhetetlen kelléke ennek.
Az utolsó glaciális végeztével a Kárpát-medence szubboreális éghajlatú vidékbõl mérsékeltövivé lett. A tundra-vegetáció a mogyoró és nyír-erdeifenyõ növénytársulásokon át a ma is fennállóvá alakult. Eltûnt a mammut és a gyapjas orrszarvú. Olvasatomban ilyen a valódi éghajlatváltozás. Ezen a szemüvegen át nézve az utóbbi 10 ezer év minden éghajlati eltolódása csupán éghajlatingadozásvolt.