Globális jelenségek

Én is észrevettem a tartósan magasnyomású, hosszasan nyugodt, hidegpárnás téli idõszakok hiányát.
De itt még csak néhány szezonról beszélhetünk, hiszen pl. legutóbb 2011 novembere(!) tipikusan ilyen idõt hozott. Szóval, ebbõl messzemenõ következtetést levonni nem szabad.
Én inkább arra tippelnék, hogy az egyébként nagyon gyakori huzamos hidegpárnás idõszakok a következõ telek valamelyikén majd csõstül kerülnek ismét elõ.

Így van, a nyarak középhõmérséklete ugrott meg látványosan az anticiklonos helyzetek miatt, eközben a téli idõszak középhõmérséklete alig emelkedett.
Visszakeresném ahol kiszámoltam, de nincs rá idõm.
Nagyon rossz hogy nem lehet név szerint rákeresni a hozzászólásokra
Viszont érdekes, hogy a téli anticiklonos helyzetek megszûntek, amik hidegpárnával, két-három hetes folyamatos faggyal jártak és jól levitték az átlagot.
Sajna most nincs idõm tovább fejtegetni.

Észak-Amerikában mindig nagy szerepet játszottak a meridionális légmozgások. Földrajztudományi közhely, hogy ezen kontinens keleti és nyugati partvidékének észak-dél irányú hegyláncai, ezek között a sík középsõ sáv nagy teret nyújt egyrészt a sarki, másrészt a szubtrópusi légtömegek expanziójának.
Amellett a grönlandi örökös "jégszekrény" biztosítja azoknak a hidegtömegeknek a létrejöttét, felhalmozódását, melyek Kanada és az USA rendszeres téli hideghullámait okozzák.
Ugyan nem minden szezonban olyan drasztikusak a blizzardok, mint az elmúlt és fõleg az elõtte való télen, de emlékeim szerint a 70-es, 80-as években sem volt ritka Észak-Amerikában a szélsõséges fagyhullám.
Európa geográfiai helyzete a fentinek éppen ellenkezõje, nem csoda hát, hogy az öreg kontinensen egyáltalán nem minden télen alakul ki számottevõ hideghullám. Más kérdés, hogy kontinensünk keleti felét némileg kárpótolja a szibériai téli hideg AC közelsége, hatása.
Elõzõ hozzászólásomhoz annyit még hozzáfûzök, hogy a 70-es évek nyarainak gyakori félblocking felállásainál Nyugat, Délnyugat-Európában anticiklon helyezkedett el, melynek keleti peremén hûvös óceáni légtömegek áramlottak ény-ról térségünkbe. Ennek az anticiklonnak az Ibériai-félsziget a centrális területébe, részben már a hátoldalába esett. Spanyolország déli, valamint belsõ területein nem volt ritka a 35-40 fokos maximum, míg nálunk nemegyszer 25 fok alatti, esetleg csak 20 fok körüli nappali hõmérsékleteket mértek.
A mostanában igen gyakori "szupernyáron" a teknõ hátoldali Spanyolországban van 25 fok körüli, mérsékelt felmelegedés, míg a teknõ elõoldali, észak-afrikai forró légtömegekkel elárasztott Közép-Európában röpködnek a 35-40 fokok. Azt hiszem, ez pontosan mutatja a meridionális túlsúlyú, hõhullámos nyár lényegét.

Valószínû, hogy a meridionális jellegõ áramlás felerõsíti a kontinensek övezetességre gyakorolt torzító hatását is. Ennek ekletáns példája az amerikára krónikusan rászakadó hideg.

Bizony könnyen lehet, hogy az egyik "nagy kutya" csakugyan itt van elásva. (Ezzel azonban egy percig se tagadom, hogy az üvegház-gázok, elsõsorban a széndioxid, mennyiségének növekedése hatással lehet a légkör viselkedésére. Csak nem olyan szimpla, "faékes" módon, ahogy azt képzelni szokás)
Szóval, szerintem ott van az eb elhantolva, hogy az átlaghõmérséklet emelkedésében a legnagyobb szerepet nálunk a nyári hõségidõszakok gyakoriságának, tartósságának, erejének a feltûnõ növekedése okozza. Igaz, volt az elmúlt 10 évben néhány kirívóan enyhe tél, de több, átlagoshoz közeli, vagy annál kissé hidegebb tél is akadt a közelmúltban. Viszont -példának okáért- hûvös júliusra nemigen emlékszem ezen idõ alatt, sõt, június-augusztusra se nagyon. Olyannyira feltûnõek ezek a vad nyári hõhullámok, hogy a magam számára elneveztem az ilyen forró heteket "szupernyárnak, ötödik évszaknak"
Ezek közvetlen oka pedig bizonyosan nem a globális felmelegedés, hanem éppen a meridionálisabbra változott makrocirkuláció. Ugyanis a zonálisabb idõszakban (70-es évek) a kisebb meridionális hajlamnak köszönhetõen a jet nem meanderezett annyira mélyre, így kisebb amplitúdójú teknõk képzõdtek, melyek éppen ezért gyorsan áthelyezõdtek nyugatról keletre. Néhány napos elõoldali szituáció után az esetek döntõ többségében hátoldalra kerültünk, és félblocking-szerû áramlási képek biztosították a hûvös óceáni légtömegek gyakori betörését a kontinens középsõ részére.
Mit láttunk ezzel szemben az elmúlt években? A tõlünk nyugatra képzõdõ teknõk mértéktelenül megnyúltak dél felé, áthelyezõdésük pedig szinte megszûnt. A hûvös légtömegek az atlanti partok mentén dél felé tartottak, míg hozzánk a teknõ elõoldalán forró, száraz észak-afrikai légtömegek érkeztek, méghozzá tartósan.
Kérdésként felmerülhet, vajon a nagyobb meridionális hajlam miért nem jár a telek érezhetõ hidegebbé válásával. Erre talán azt lehet válaszolni, hogy a meridionális légkörzéstípus nem jelent automatikusan hideget térségünkben a téli hónapokban. Nagyon gyakori ilyenkor, hogy a mélyre nyúló teknõ az Atlanti-óceán felett jön létre, míg Kelet-Európában magasnyomású gerinc helyezkedik el.
Ilyen felállásban tartósan, ismétlõdõen igen enyhe légtömegeket kaphatunk délnyugatról, ahogy azt a 2013/14-es, és részben a 2014/15-ös tél mutatja.

A klíma modellek, kutatás soha nem fejlõdnének, ha nem fektetnének bele munkát, anyagiakat. Nem ezzel van a probléma ! Abban látom az óriási gondot, hogy ezeket a kutatási eredményeket már "globálisan" benyalják, iparágak épülnek rá. Egy szakember nyilvánvalóan tisztában van e prognózisok buktatóival, de mégsem halljuk , sõt egyáltalán nem halljuk azt hogy ezeket a prognózisokat erõs fenntartással kell kezelni. Itt kezd bûzleni a dolog!! Mert mit is adnak közre? Egy elégtelen adatokból számolt prognózist. Vicc. Nem a munka, mert itt tart a tudomány, hanem az a vicc ahogy beszipkázza a sok korlátolt. Egy az egybe, ahogy kilökik, a média még hozzá hiszterizálja a magáét , és kész a középkori életérzés, a megfoghatatlan rettenet. Mert boszorkányok pedig vannak ugye ?....
Kb. annyira érdemes komolyan venni a "2050 - ben 4 fokkal melegebb lesz a földi átlaghõmérséklet " , mint ha valaki gazdasági, vagy pénzügyi elõrejelzéssel akarna traktálni bennünket, - szvsz.

A hõmérséklet ahogy Joe is írta, érdekes ebbõl a szempontból.
Ugyanis a légkörnek nyilván van egy hõpotenciálja, ami nem biztos hogy 1900-2000 közötti idõszakban volt a legmagasabb szinten, hanem olyan idõjárás típusos sorozatai voltak, ami nem hozta ki a legmelegebbet.
Meg a mostani sem biztos hogy a legmelegebb, de olyan idõjárási alaphelyzetek vannak 20 éve, amik magasabb átlaghõmérsékletet eredményeznek.
Nyilvánvaló, ezt tudtuk, hogy a zonális idõszak átlaghõmérsékletileg nem a legmelegebb, lehet hogy elõtte meg a kettõ keveréke volt, most meg a zonális ellentéte, szinte teljesen meridionális.
Ezek szerint a meridionális idõszak ennyivel magasabb átlaghõmérsékletet eredményez mindenféle emberi behatás nélkül.
Mert ha az 1960-1990 közti hidegebb idõszak sem az ember hatása (amikor már érzékelhetõ volt azért a légszennyezettség, legalábbis gondolom jobban mint 1916-ban, mégsem emelekdett, hanem csökkent a középhõmérséklet), így a mostani melegedésben sem feltétlen játszik szerepet a légszennyezettség vagy bármi külsõ hatás.
Ilyenkor lenne érdemes utánanézni, hogy azokban a zonális években, amikor magasabb átlaghõmérsékletû év volt, akkor jellemzõen a zonális jelleg maradt-e meg csak magasabb hõmérsékleten zajlott-e, vagy akkor epizõdjelleggel meridionális év volt-e!?
Már persze ha az idõjárás követi a naptárt, mert lehet márciustól októberig meridionális volt, a többi maradék hónap meg zonális, aztán kijött átlagosra a hónap, vagy épp az év fele ilyen volt a másik fele meg másmilyen.
Mert ha csak a drasztikusan meridionális jellegnek köszönhetjük a középhõmérséklet emelkedését, akkor a klímakutatók a szén-dioxidos meg mindenféle emberhatásos elméleteikkel elmehetnek oda ahova valók.
Ugyanis pont most néztem meg, mivel 1992 környékén váltott a zonálisabb idõszak meridionálisba, megnéztem onnan kezdõdik-e a drasztikusan melegebb évnek sorozata.
És bizony onnan!
A nagykanizsai állomás ugyanazon a helyen van már 35 éve, megnéztem 1992 elõtti 10 év átlagát az 1992 utáni 10 évhez képest.
Több mint 6 tized a különbség az 1992 utáni 10 év javára.
Persze ez tutiempo-s adatsor, nem megbízható meg blablabla, de az omsz 100 éves adatsora is 1992 környékén kezd emelkedni.
Úgyhogy lehet itt egy marhanagy kutya van elásva....nem is olyan mélyen!

"Egyrészt a megnövekedett felszín miatti erõsebb kisugárzással."
Természetesen nem a felszín növekedik, hanem annak hõmérséklete.

Bocsánat, a lónak négy lába van, mégis megveri a szódás
Link

Az elsõ linked nem mûködik! A Vosztoki grafikon érdekes. Ezek nem a teljes Milankovics-ciklusok?

Az oxigénizotópos hõmérséklet meghatározást bár egyöntetûen elfogadott módszer, én úgy tudom, hogy azzal az elõfeltevéssel mûködik csak, miszerint a sarkvidékek légköri cirkulációja jelentõsen nem tért el a maitól. Tartok tõle, hogy ez az elõfeltevés nem feltétlenül teljesül. Tehát fenntartásokkal kell kezelni az O 18-as alapú grafikonokat is.

Hogy mi lesz? Ezt nem lehet tudni. Mint ahogy azt sem, hogy van e egyáltalán kritikus pont.
A melegedéssel egyidõben pl. felerõsödnek a hûtõ folyamatok is. Nõ a Föld teljes energiavesztesége. Egyrészt a megnövekedett felszín miatti erõsebb kisugárzással.(A kisugárzás mennyisége a hõmérséklet változás negyedik(!) hatványával arányos) Másrészt a megnövekedett párolgással. Tudom, hogy így nõ a felhõképzõdés által leadott hõ is, viszont az össz. energia mérleg mindenképp negatív lesz.
Ha már párolgás. A párolgás hõ az olvadáshõnek is sokszorosa. A levegõ fajhõjének több. mint 2000×-ese. Ami annyit jelent, hogy kb. 4,5mm víz elpárolgása a teljes felette lévõ levegõoszlop 1°C-os hõmérséklet-változásával egyenértékû. Ebbõl is látható, hogy csak a légkör nedvesség háztartásának minimális változásával is micsoda hõmérséklet változás idézhetõ elõ.

És akkor felvethetjük, hogy ismerjük e a Föld által termelt geotermikus energia kibocsájtást. Szinte semmit nem tudunk az óceánok fenekén zajló folyamatokról. A kéreg alatti folyamatokról nem is beszélve. A sûrû közeg miatt ezek esetleg csak lassan és késleltetve fejtik ki hatásukat a légkörre. Lehet, már ott rejtõzik a tenger fenekén a jövõ, csak épp nem tudunk róla.

Hitetlenségem miatt utána számoltam, de az érték nagyságrendileg helyes
A klímában szerintem a víz/jég folyamat által oda-vissza pufferelt folyamat jelentõs, de van egy még jelentõsebb: Az átlag vízborítottság, ami a teljes bolygóra számolva 2600 m körüli. Tömege kb. 260-szorosa a légkör tömegének, fajhõje kb. négyszerese, ami összességében kb. 1000-szeres hõtároló - akár pufferelõ - kapacitást jelent bármiféle idõben korlátos anomáliával szemben.

Mániákusan õrzöm évek óta a következõ linkeket, A Metnet-rõl :

Az elmúlt 5 millió év:
Link

Részletesebben az elmúlt 420 ezer év:
Link

Kérdések:
- Mi okozta a kb. 3,5 millió éve kezdõdött változást az éghajlat stabilitásában?
Tipp: Geológiai, lemeztektonikai, hegységkiemelkedési okok miatt változtak meg az óceáni áramlatok, a légkörzés, irány, hõtranszport? A korábbi, 2 °C-t meg nem haladó ciklikus klímaváltozások, amit esetleg rá lehet fogni Földünk pályájának, tengelyirányának ciklikus változásának hatására az utóbbi 3,5 millió évben folyamatosan növekedve elérték a 9-10-12 °C-ot, miközben az átlag is szemre 4-5 °C-kal csökkent, meglehetõsen lineárisnak tekinthetõen.

- Mi okozza a glaciálisok végén a hirtelen, drasztikus felmelegedéseket? Mi ellensúlyozza, mi szünteti meg a néhány tíz-száz év alatt a lehûlést generáló hatást? Ez a hatás miért volt gyenge, vagy inaktív a glaciális nagy részében? 4 - 5 millió évvel ezelõtt miért védte meg a Földet az eljegesedésektõl?

Nehezen tudnám elképzelni, hogy Napunk mûködése az utóbbi 3,5 millió évben vált volna annyira ciklikussá, hogy Földünkön ekkora hatást váltana ki.

A mindenféle jégbe fagyott globális hõmérséklet - CO2 koncentráció együttfutásról, amit többen beszerkesztettek hozzászólásaikba a kapcsolatot igazolandó, CO2 felmelegedést generáló hatásáról, emlékeim forrása valószínûleg ismét a Metnet: A CO2 szint változása néhány évtizedes késéssel követi, nem pedig megelõzi a globális hõmérséklet változását. Ennek egy jó magyarázata lehet, hogy a felszíni hõmérséklet globális hõmérséklet emelkedését követi az óceánok felmelegedése, ami, ha eléri a felszínhez legközelebbi metánhidrát üledéket, ami csak nagyon alacsony hõmérsékleten stabil, felszabadul a metán, ami a légkörbe kerülve kémiai-biokémiai reakciók során CO2-vé alakul. A CO2 nem egy billenõ kapcsoló: ha az lenne, mint ahogy a média sulykolja, a korábbi felmelegedési ciklusok során érdekes dolgokat produkált volna. Pártízezer évente kihalt volna a Földön az élõvilág.

Szerintem klímakutatással - elõrejelzéssel az elõbbiekben feltett kérdések megválaszolása után szabadna csak foglalkozni. Ezek megválaszolása nélkül a klíma elõrejelzés csak megélhetési kutatók biznisze, akik azt számolnak ki, amit a megrendelõ igényel.

Szerk: Bármelyik oldalon.

Fizika törvényei szerint, a melegedés döntõ részét elnyelik az óceánok. Egyelõre. Ezzel együtt, szignifikáns a melegedés a légkörben is, már most is, mi lesz ha a vizek elérnek egy kritikus pontra...

Én mindig is furcsállom, mikor a felmelegedés kapcsán csak a légkör kutatásával foglalkoznak.
Szerintem mindannyian ismerjük a fizikából a fajhõ fogalmát. És arról is fogalmunk lehet, hogy maga a légkör mennyire elhanyagolható tényezõ a földön a hõtárolás szempontjából.
Hasonlóképpen tisztában lehetünk az olvadáshõ fogalmával is, és ezzel együtt azzal, hogy a várható jégmennyiség elvolvadása mekkora hõelvonással járhat a föld felszínén. Gyors számításom szerint, amennyiben az olvadás az összes hõt a levegõbõl vonná el, 5cm tengerszint növekedéssel járó olvadás globálisan a levegõ 1 °C-os csökkenésével járna.

Mielõtt tovább mélyednétek az okok boncolgatásába az elhantolt eb helyének tekintetében: Viharkém linkjét
Link
alaposabban megnézve úgy látszik, hogy az anomália legnagyobb része az Ohotszki és a Bering tengeren jelentkezik. Az Atlanti régió jégborítás-anomáliája szerintem bõven belefér a szokásos ingadozásba.

Fogalmam sincs hol van már régen, legalább 4-5 éve olvastam, de ha nagyon sok idõm lesz megpróbálom elõkeresni valahonnan.

Ennek megvan még a linkje? Kíváncsi lennék a cikkre

Orosz tudósok úgy nagy vonalakban ugyanezt várták több éve egy tanulmányban.

Szerintük 2050 körül egy kis jégkorszak kezdõdik, mely akár néhány évtizedig ( kb. 30-40 év ) is eltarthat.

Egyébként szerintem döntõ jelentõsége van az óceánok SST-inek a különbözõ térségekben. Az egyik legerõsebb légkörre ható kényszer az óceánoké, azok felszíni hõmérsékleteié. Érdekes, hogy ezt a területet nemigen kutatják. Vagy nagyon is...

Csak egy gondolat: nem lehet hogy azért olvad a sarki jégsapka, mert a hideg nagyon gyakran folyik le onnan, mivel mindig van brit vagy skandináv anticiklon ami forgatja le Európára Link ?
Észak-Amerikában meg oda szakad le, így nem a sarkok felett van.
Amikor zonálisabb, nyugati áramlásosabb idõszak van, akkor a folyamatosabb nyugati áramlás fenntartja a hideget, ritkábban engedi leszakadni, míg ebben a meridionális áramlásban az anticiklonok rendre lerángatják alacsonyabb szélsõségekre, így hígul a sarki hideg.