Globális jelenségek

Ismerem jól az általad leírtakat, idézett dolgokat. Ez is része ezen dolgoknak. Természetesen nem lehet a a jelen korba emelni ezeket a fogalmakat. Nem volt jellemzõ, eltûrt dolog a kirívó hanyagság, az ilyen közösségekben nem volt eligedenedés. Értelmetlen dolog a mai higiéniás fogalmakkal akár hasonlítani is az akkori viszonyokat. Abban az értelemben rendezett viszonyok voltak, hogy helye volt mindennek, mindenkinek az adott közösségben, ilyen értelemben még romantikus is lehet a napjainkra jellemzõ , elképesztõ leépüléshez képest ami a vidéket jellemzi.
Nagyon kemény, és szegény világ lehetett, de ez a réteg töltötte meg a Kádár korban a városokat, a régebbi idõkben is egy nagyon fontos bázis volt. Most ez pusztul, züllik, a jelen kor fogalmával értelmezve elszegényedik, legalábbis az ország jó részén. Nem nagyon lehet még belátni a vidék ilyen mértékû leépülésének a következményeit, de komoly hatásai lesznek.

Illetve a középkori városokban volt még bõven mocsok
De mondom: ismerek olyanokat, akik falun voltak, és õk mesélték. Ismerem a falvak mai állapotait (teljesen rendben vannak ma is), és ma is vannak porták, részek, amik szemétgyûjtõhelyek. Ilyenek régen is voltak, nem lehetett minden portát rendben tartani (és embereknek erre igényük se feltétlen volt). De miért mennénk messzire? Ma is sok ország van, ahol falvakban élnek az emberek alacsony fejlettségi (közmû, infrastruktúra) szinten, és látszik, ott mekkora a rend: pont akkora, amennyire azoknak az embereknek (is) igényük volt: kinek több, kinek kevesebb. Nem hinném, hogy a mai emberek elrendetlenedtek a falvakban, településeken, városokban, és míg régen szép rendet tartottak, ma csupa szemét lenne minden. Ez olyan, mint a vallás: ha az igény megvan rá az emberben, ki nem fog kopni a társadalomból az aktuális trendek hatására sem.
Amit feltételeztem, az az, hogy valamelyest javult a falusi helyzet a régi idõk óta: aszfaltozott utak épültek, világítás, elektromosság, szennyvíz-hálózat, gázfûtés, ilyenek épültek ki, döntõen nem a falu, hanem a nagyvárosok költségvetésébõl.
Néhány forrás:
Link
Link
Link utóbbiból egy idézet, persze kiragadva, érdemes a többit is mellé olvasni: "A szobáknak általában földpadlójuk volt: ismerték ugyan a hajópadlót, ám - elsôsorban Trianon után - a fa olyan drága anyag lett, hogy sokan inkább a földpadló mellett maradtak. Ennek rendben tartása úgy történt, hogy a baromfipiszkot és egyéb szennyet vízzel-kézzel hozzávetôleg símára kenték, majd rendszeresen beszórták homokkal. Idônként vizes seprüvel végigseperték, de ezt igyekeztek minél ritkábban csinálni, mert undok dolog volt, csúnyán verte a port. Nyáron gyakran hetekig egyáltalán nem is takarítottak, télen még ritkábban. A hagyományhoz igazodva Húsvét, meg Karácsony elôtt tisztogatták ki alaposabban a lakást. A parasztházakra nem volt jellemzô a tisztaság. (Baromfiürülék úgy került a padlóra, hogy hideg idôben a naposcsibét és egyéb fiókákat is a szobában tartották.) Ha ehhez hozzávesszük, hogy fôleg télen, gyakorlatilag nem szellôztettek, szó ami szó, a parasztházakban irtózatosan fülledt-pállott rossz levegô volt, a TBC valóságos melegágya. A parasztok általában saját házban laktak, a cselédek, summások azonban nem, vagy csak az évnek egy szakában. Az uradalmi cselédlakások egyetlen helyiségbôl álltak, melléképületek és tárolóhelyiségek nélkül. Gyakran a konyha is közös volt, ami állandó súrlódásokkal nehezítette az amúgy sem könnyed életet. Az egyetlen szobában gyakran nem is egy család szorongott. A helyzetet már 1907-tôl törvényileg szabályozták, mely elôírta minden családnak külön szoba építését, ám ennek végrehajtása - nagyrészt a háború következményeképp is - akadozott. A parasztgazdaságok cselédjei még rosszabb helyzetben voltak, sokszor még saját alvóhelyük sem volt, kénytelenek voltak az istállóval, csürrel beérni.")
De mondom, a legjobb viszonyítási alap a betegségek terjedése: régen gyakrabbak voltak a járványok, a tömeges megbetegedések és halálozások, legyen az Európa-méretû (pestis) vagy kisebbek. Ezeknek jellemzõi, hogy jól terjednek "nem tiszta" környezetben. Manapság ezeket a hatalmas túlnépesedés ellenére sikerült visszaszorítani, fõképp a (fõként városi) tisztaság növelésével és az orvostudomány gyors fejlõdésével.
Persze, hogy megszépíti az idõ azokat az éveket, amikor önfeledten lehetett szaladgálni a természethez oly közeli falvakban, és minden olyan napsütésesnek és szépnek nézett ki, de akkor nem is fürödtek le esténként az emberek, és nem is volt olyan nagy odafigyelés ezekre.
A forrásaim másik része pedig (a nagyszülõk és szülõk történetei mellett) regények és novellák íróktól: Móricz Zsigmond, Jókai Mór stb. Szerettem a korabeli parasztéletet bemutató novelláikat és nem, nem az idilli világ képe jött át, amit próbáltok nekem eladni.
Az túlzás, hogy falun, de kisvárosban dolgoztam én bõven kertben (Komárom, Tihany), volt komposzt, trágyázás stb. is, kapáltam én a kiskertben is, nem vagyok annyira városi internetmágus, mint szeretnétek. Csak nem szeretem ezt a "bezzeg régen" mekkora tisztaság/hóesés/telek/nyarak/esõk/belvizek/áradások/viharok voltak hozzáállást, mert a legtöbbször az idõ megrostálja az emlékeket, pláne a mai (szerintem is rossz irányba haladó) modernizálódó, globalizálódó, urbanizálódó, természettõl távol kerülõ világban, ahol lassan az emberek elhidegülnek egymástól.

Teljesen téves elképzeléseid vannak a régi paraszti társadalomról, javaslom nézz utána alaposan. A minimum volt a rend , tisztaság. Persze nem a mai fogalmak szerint, de meszelt falak, tiszta udvarok jellemezték, aki errõl megpróbált "letérni" rossz értelemben, az megnézhette magát. Még egy csipetnyi ilyen jellegbe belekóstolhattam gyerekkoromban, de ma is úgy élek , hogy kert, állatok vannak az udvaromban. Az udvari trágyadomb nem szemét, még ha nem is kellemes szagú, de nem volt szétfolyva minden irányba, én még raktam kockára trágyacsomót, mert annak úgy kellett lenni. Természetesen gyakran kikerült a szántókra, kertekbe ez a dolog. Mindennek helye volt, minden újrahasznosítható volt, persze szerves anyagoknál ez csak átgondoltság kérdése.
A mocsok az urbanizálódó kora ipari korban volt a városokban, az egy ad hoc "fejlõdés" volt, átgondolatlan, és anarchikus jellegû.

szer: Látom Snowhunternek írt reakciódat! A mai elzüllést, anarchikus állapotokat, a népességszerkezet változását nem hasonlítgatnám a régebbi idõkhöz. Kérdezd meg bátran az idõsebb hozzátartozóidat mi hogy volt falun. Mi is volt a rend.

Hú, köszönjük a diagramot!
Tökéletesen látszik, hogy az elmúlt 5000 év leghidegebb periódusához (1870-es évek) viszonyít az IPCC-lobbi.

Ebben milyen kapcsolatot vélsz felfedezni: Link Hiába egyértelmûen igazolható laboratóriumban a közvetlen kapcsolat, ez bolygószinten nem kell, hogy mûködjön. Ha közvetlen kacsolat lenne a hõmérséklet és a szén-dioxid mennyisége között, napjainkban évtizedenként kellene ~1 fokkal melegednie a bolygónak (és akkor még ehhez jönne az egyéb üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése).
Ma az éghajlatkutatókat általánosságban úgy is lehetne jellemezni, hogy azt hiszik, mindent tudnak a jövõrõl, a múltról viszont semmit se akarnak tudni. (A múlt alatt értsd a Holocén interglaciálist, ne az õsidõt!) A paleoklimatológiával pedig jobban kellene foglalkozni, inkább megy helyette a fejek homokba dugása. Már korábban is írtam itt, hogy a gleccserek olvadásával olyan dolgok kerülnek elõ, amirõl sokan még valószínûleg hallani se akarnak: Link
Egy alpesi gleccser napjainkban: Link ; 1950-ben: Link ; 2-4-6-8 ezer évvel ezelõtt (rekonstrukció): Link
Egy SRF riport: Link
Jövõ héten lesz a 40. Meteorológiai Tudományos Napok. Az idei téma: Klímaváltozás és következményei: a globális folyamatoktól a lokális hatásokig
"Bartholy Judit és Pongrácz Rita: IPCC AR5 - tények és jövõkép" A várható mondanivalója az elõadásnak: az apokalipszis közeleg; Megtekintés csak erõs idegzetûeknek ajánlott.
Lesz még pár érdekes elõadás, pl. a szinte nem is létezõ éghajlati adatbázisunk fontosságáról. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ebben van egy erõs állítás: "There's no correlation with the CO2 levels". Ez nekem egyelõre a levegõben lóg, van róla valahol bizonyítás/cikk/bármi?

Ha hiszed, ha nem: én is korabeli beszámolókra, nagyszüleim történeteire támaszkodom, sõt apum egy pici faluban nõtt fel, Lenti mellett, majd Letenyén (DNy-Magyarország). A mai összehasonlításomat meg nem fotelbõl hoztam, hanem járom/jártam Magyarország falvait a túráim során, és emiatt van jelenkori viszonyítási alapom. Ez alapján teljesen nyugodtan védem azt az állításom, hogy ma sincs másként, mint régen, ma sem mások az emberek és ma sem viszonyulnak máshogy a rendhez és tisztasághoz, mint régen. Akkora kosz és rend van a falvakban, mint régen volt. Ma talán jobb egy kicsit a helyzet az áramellátással, a jobb infrastruktúrával (aszfaltozott utak) és a teljes körû csatornázással (a régi pottyantós WC hálózat és felszíni szennyvíz-elvezetéssel szemben).

Ezt szajkózom én is jó ideje, tévút az 1870-es mélyponthoz viszonyítani: Link
Az elmúlt 10 éves stagnálás az IPCC-dogma csõdje.

A szerintem nagyon téves történelmi megközelítés, ami a gõgös jelenkori hozzáállásból táplálkozik (a mocsok most átvitt értelemben kicsúcsosodik).

Az anyai nagyszüleim és az Õk õsei két csereháti, paraszti kis-falukban élték le életüket (nagymamán még é, nagyapám már nem, ám mint egyházi kurátor sok eredeti feljegyzéshez jutott hozzá, amiket megerõsítettek az Õseitõl kapott beszámolók) és akár el hiszed, akár nem, REND és TISZTASÁG uralkodott a paraszti társadalom falvaiban az elmúlt évszázadokban.
A városi társadalom teljesen más tészta volt.

Egyrészt nem hiszem, hogy igaz a korabeli falusi életrõl írt véleményed. Azért volt fenntartható, mert nagyon lassú volt a fejlõdés üteme, nagy volt a halandóság, a természetközeliség pedig azért volt jellemzõ, mert (1) a lakosság nagy része vidéken élt, abból lehetett megélni (2) nem volt nagyon hova menni a természet elõl A tisztaság nem hinném, hogy jellemezte a régi falvakat, de ezt csak korabeli beszámolók (pl. betegségek terjedése) és városépítészet alapján mondom (csatornázás hiánya, felszíni ürülék-csatornák a középkorban stb.). Nem szabad abban a tévhitben élni, hogy az akkori festmények, vagy idealizált képek alapján nézett ki egy város. Az, hogy végre tudtak a tisztaságra idõt és energiát (meg emberi és anyagi erõforrást) fordítani, mindenképp azt jelenti, hogy a fejlõdés kellett ezekhez a lépésekhez is.
A korai kapitalizmus robbanása, és az esztelen, féktelen fejlõdés is egy idõszak volt, persze, de akkor még nem érezték azt, hogy ez így nem jó. Most már legalább e téren jelentõs a fejlõdés. Azt teljesen kizártnak tartom, hogy nem volt szemét. A középkortól az ipari forradalomig szerintem mocsok, szemét és egyéb undorító dolgok uralták a városokat és a falvakat. A mai idealizált képben nem hiszek, de még a római korról sem, ami ugye fejlettebb volt, mint a középkor (építkezés, infrastruktúra terén).

Nem véletlen, hogy 1000-tõl 1900-ig annyi tudós volt, mint az utóbbi 10 évben (oké, ehhez a népességrobbanás is hozzájárult): tudományra és kutatásra régen egyszerûen nem volt idõ és igény, valamint fejlettség (mert a tudósnak született elme pl. élete végéig a mezõn kapált, kitörési lehetõség nulla). Ma meg egyrészt megvan a kitörési lehetõség (a lakosság egy jó részében, persze nem mindenhol), plusz a fejlõdés igényli is a tudományba fektetett energiát. Vissza is érkeztünk az éghajlatváltozás és a kutatás témaköréhez: ha nem is pontosak az adatok, nem is megbízhatóak (~komolyan vehetõek) a klímamodellek eredményei, tovább kell nyomni ezt a fejlesztési irányt, mert a kereket se egyik napról a másikra találták fel. Sikerhez pedig csak és kizárólag bukásokon keresztül visz az út.

A kudarcokról mindig ez jut eszembe: Link mégis megy a próbálkozás tovább, hogy pl. üstökösre szálljunk le, és ha ezek a kudarcok nincsenek, sikerek sem nagyon.

Érdekes, mert a természeti népek, vagy akár hazánkban is a régi paraszti társadalom fenntartható , és valahol környezettudatos viszonyok között élt. Mindennek helye volt, és a pazarlás mint olyan ismeretlen fogalom volt, a természethez való viszonyulás is korrektebb volt, mint a civilizált emberé. Számomra nagyon szimpatikus, hogy gyakorlatilag nem volt szemét! Innen történt aztán "elõre" lépés. Nagyon beszédes a korai kapitalizmus, a maga félelmetes primitívségével, de hát azok is "mi" voltunk.
Az emberek jó része nincs tisztában azzal, hogy a meteorológia valószínûség számításon alapul. Sajnos a klíma témára még az ebben érdekelt , sokszor gazdasági érdekcsoportok is rájátszanak, a bulvármédia hathatós segítségével. Mára ez az érdekcsoport kör szinte erkölcsi alapként fogadtatta el széles körben a sok esetben nem kellõen megalapozott téziseit. Természetesen kutatásokra szükség van a klíma terén, de jó lenne valahogy korrekten kezelni a kérdést, mert most rendesen babona , és egyéb irracionalitás lengi körül.

Az ember azért használja ilyen "esztelen" (?) mértékben a fosszilis energiát, mert ilyen a természete: többet akar, gyors eredményeket ("quick and dirty" megoldásokat ), és a fenntartható, környezettudatos fejlõdés nem jellemzõ az emberi természetre.
Ez nem feltétlen jó, mert a saját vesztünket is okozhatjuk vele (és ebben semmi meglepõ nincs, a háborúkkal is saját vesztünket okozzuk).
Szerintem kellenek a (sötét)zöldek, akik a veszélyre felhívják a figyelmet, kell a sok profi tudós, aki kiszámolja a következményeket és kell az (kapaszkodjatok meg) IPCC is, aki drámai és ijesztõ jelentéseivel még a mezei emberhez is el tudja juttatni az információt. Hiszen ha az igazságot mondaná az IPCC (nem tudjuk mi lesz, bizonytalan, talán melegedés, talán visszacsatolás), mindenki csak legyint, és vállat von. Ha 6 fokos emelkedéssel, pusztító áradásokkal, elsivatagodással riogatnak, még a vidéki lusta ember is felnéz a hírekre. Hozzá az már úgyse jut el, hogy ez nem is igaz, és klímaszkeptikusok stb. (ismertek ilyen ismerõsöket nem? ).
De ilyen az elõrejelzés is: a 'talán'-t, a 'záporok zivatarok többfelé lehetnek' kifejezéseket nem értik a laikusok. Mindig visszakérdeznek: 'lesz esõ vagy sem?' Válaszom '60%, mert záporok zivatarok', válaszuk 'ja ennyit én is tudok, vagy lesz, vagy nem'. Ez ugyanígy mûködne a klímaelõrejelzésekkel kapcsolatban is.

Ahogy korábban Szibéria mondta, nem az éghajlat változással van gond, hanem annak gyorsaságával. A mostaninál nyilván lehet jóval hidegebb és melegebb idõszakot is találni a Föld korábbi történetében. A jelenleg Földön élõ élõlények viszont a mostani éghajlathoz alkalmazkodtak, ami ha hirtelen változik, akkor az sok faj számára a véget jelentheti.
Ha nagyképûek vagyunk, és csak szûk idõintervallumot vizsgálunk, akkor lehet arról is beszélni, hogy a Földet tönkretette az emberi faj. Ebben van igazság, hiszen agresszív, inváziós faj az emberiség (ugyanúgy mint minden más élõlény, saját érdekét nézi, hiszen genetikailag ez van kódolva, a szoftver erre utasítja). Ha viszont nagyobb távlatokban gondolkodunk, akkor a Föld történetében az emberiség története csak egy "kisebb epizód". Az általunk okozott kár minimális, voltak jóval nagyobb katasztrófák is a Föld történetében. Eltelik csillagászati léptékben egy kis idõ és már igazán nyomunk sem marad. Ezért inkább én úgy fogalmaznék, hogy az emberiség nem a Földet teszi tönkre, hanem a saját szempontjából élhetõ Földet teszi tönkre.