Globális jelenségek

Az sem biztos, hogy nincs melegedés. Mekkora idõskálán? Az utóbbi 10 évben nem mutatható ki. Az utóbbi 30-40 évben meg (úgy emlékszem) szignifikáns. Az utóbbi 100 évben van, de asszem nem szignifikáns. Az utóbbi 3-4000 évben meg, úgy tudom, lehûlés tapasztalható (a holocén maximum óta).
Ezek a klímaelemzéseknél sokszor nincsenek helyretéve. Legfeljebb egyenként, egy-egy tanulmány lefixál valamit, de a sok tanulmány nem lesz összehasonlítható, vagy összeegyeztethetõ az efféle különbségek miatt. Mindenki elkönyveli, hogy amit kihozott, az a valóság, de együtt nem olyan jól írják le azt, nem lehet belõlük egységes tanulmányt írni, vagy legalábbis nem egy-az-egyben.
(Ez olyan, mint amikor Einstein megcsinálta a relativitáselméletet, és annak a kis sebességû határesete nem adta volna vissza a Newton-i mechanika képleteit, hanem mást adott volna. Newton nem volt buta, amit tapasztalt, azt leírták a képletei. Einsteinnek szintén leírják az övék, amire kitalálta azokat. Akkor csak az lehet, hogy azok a matematikusok, akik a relatból visszaszámolták a klasszikusat v sokkal kisebb, mint c-re, azok "elfelejtették, mit csinál a szabó", vagyis elrontották a Taylor-sorba fejtést.
Talán még jobb példa a kvantummechanika és a relativitáselmélet összeférhetetlensége. Mindkettõ leírja a világ összes jelenségét, csak éppen a fekete lyukak eseményhorizontjaira nem ugyanazt mondják. Ennek feloldására próbálják bevezetni a mindenféle húrelméleteket, egyelõre kevés sikerrel.)

A WMO-nál abban állapodtak meg, hogy egy adott idõben megcsinált klíma-statisztikában az anomáliákat az elõzõ három évtized (ma 1981-2010) értékeihez kell viszonyítani.
Ennek ellenére már 2000 óta valamiért a klimatológusok nagy többsége elfelejtett a 61-90-rõl átugrani 1971-2000-re. Érdekes, hogy a globális emelkedés mértéke épp ebben a 30 évben a leginkább szignifikáns a '98-ig tartó melegedés "zavarmentesebb" lefolyása, és a 60-as évekre jellemzõ konstans idõszak eltûnése miatt. Az eredmény pedig az, hogy ehhez az idõszakhoz képest sokkal nehezebben lesz szignifikáns egy 2000 (vagy valamivel régebb) óta tartó melegedés, mint a 61-90-hez képest.
Ezzel lehet játszani, és alakítani vele a konklúziónkat, de amíg ez így megy, addig nem lehet egy keretbe foglalni sok konklúziót. Ez a klíma mai állásának meghatározásakor egy buktató, amit persze könnyû helyrehozni, és a valódi klimatológusok ezt rendre meg is teszik.
Az pedig végképp hátborzongató, hogy ennyi pontatlanság mellett még elõrejelzésre is használják sokan a klímamodellezést. Ezzel egyenként megint nincs baj, de ha összeteszem a sok elõrejelzést, akkor megint ugyanabba a problémába botlok. Ha viszont ezen a ponton megcsinálom a rendbetételt, akkor - úgy tûnik - oda jutok, hogy túl vegyes lesz a kép ahhoz, hogy végeredményben is tudjak használható tanulságot levonni.

Pár éve még biztosan ez volt a helyzet, a 2013-mas IPCC-jelentés kapcsán viszont arról hallottam, hogy ebbe az irányba történtek lépések.

Ez már nem ide vág, de ha már említettem leírom:
A régebbi jelentésekkel volt még egy fõ gond: készpénznek vettek bizonyos világgazdasági forgatókönyveket, melyek kimeneteként megjelenõ légszennyezési (nyomanyag-koncentráció-változási) idõbeli meneteket tápláltak be a modellekbe kényszerként. Itt nem vették figyelembe, hogy a világgazdaság szintén kaotikus egyenletrendszer alapján mûködik, vagyis annak menete szintén elõrejelezhetetlen. (Pl. Ki gondolta volna 2007-ben, hogy 2008-ban megtámadják az OTP-t az USA-ból, ami az egész EU gazdaságát megrengeti?) Nos, 2001 óta a legpesszimistább forgatókönyv körül alakult a gazdaság (de fene tudja, hogy jövõre nem történik-e valami komoly változás), ehhez képest a globális éghajlati paraméterek az egyes szcenáriók közül a legoptimistábbakat közelítik.
Mára eljutottak oda, hogy ezek helyett valamilyen más módon kell a gazdasági kényszereket parametrizálni (errõl elvileg fogok tanulni idén, még eddig nem mondtak róla túl sokat), és a 2013-mas jelentés ennek hatására máris megfelezte a várható melegedés mértékét (és természetesen a modellek jósági paraméterei is javultak valamennyit, 2030-ban meg majd verifikálunk).

Usrin:
Gondoltam, hogy össze fogom keverni a fogalmakat , így már világos, Köszi!

Hm, a The Sea-Level Fingerprint of West Antarctic Collapse tanulmány viszont éppen azt firtatta, hogy az eusztatikus ingadozás miatt az északatlanti térségben és az USA partjainál magasabb vízszintemelkedés várható, mint a Föld más részein (ami a közlekedõedények elmélete alapján valóban fura).

Hollandia további lényeges komponense (azonos a floridai mocsarak süllyedésével), hogy a korábban a mocsárvilágban a hordalékukat lerakó folyók gátak között, szabályozva a tengerbe szállítják a hordalékot. A süllyedést úgy-ahogy kompenzáló feltöltõ hatás megszûnt.Ez észlelhetõ Magyarországon is: az Alföld abszolút értelemben is süllyed.

Jogos a kiegészítés - és ha már itt tartunk, az altalaj kompressziójára még jobb példa Hollandia. (A Rajnát és a Meuse-t is ez a süllyedés tereli a mostani torkolatukhoz.) Ott is fõleg emiatt "emelkedik" a tengerszint. Illetve, egy lapáttal rátesz az is, hogy a jégtõl megszabadult Skandinávia emelkedik, de a merev kõzetlemez ezt csak úgy tudja megtenni, mint a libikóka: ha az egyik oldala emelkedik, a másik süllyed. A süllyedõ ellenpont történetesen Hollandia, Belgium, Anglia.

OK. Annyit tennék hozzá: az eusztatikus változásnak (vagyis ha a jégolvadás miatt megnõ a tengervíz mennyisége) a Földközi-tenger zugaiban ugyanúgy meg kell jelennie, mint a Csendes-óceán közepén. A világtenger közlekedõedényként mûködik: ha valamelyik részére több víz kerül, akkor az emelkedés mindenhová eljut, a legszûkebb összeköttetésen keresztül is. Más kérdés, hogy a Földközi-tenger szintje durván fél méterrel mindig alacsonyabb, mint a világóceáné (mert relatíve erõsebben párolog, és kevesebb édesvíz folyik hozzá.) Ez a fél méter különbség egy vízszintemelkedés után is megmarad - de nõni nem fog, tehát ha az óceán egy métert emelkedik, akkor a Földközi-tenger is.

Velencében az üledékes talaj víztelenedéses kompressziója is jelentõs gond (nem ismerem a pontos szakkifejezést). Az ilyen víztelenedéses kompresszió miatt követi pl. a Maros és a Kõrösök a 100 - 400 m mélységben levõ felsõ-pleisztocén felszínt. Emlékeim szerint Velence süllyedése jóval nagyobb, mint a tengerszint általános emelkedése, valamint az ragadt meg bennem, hogy a helyi mélységi ivóvíz kitermelés megszüntetése töredékére csökkentette a süllyedés sebességét (30+ évvel ezelõtti információ, a fene tudja, hol olvastam). De azért rá lehet fogni a globalwarmingra.

A dagály + vihar csak rátesz pár lapáttal.

Andris, en tudom, csak ugy latszik felreerthetöen fogalmaztam, köszi a szabatos megfogalmazast.

Az általad tapasztaltak ellenére Velencében van probléma a vízszint emelkedésével. Szélcsendes idõben természetesen minden rendben, ám egy erõsebb mediciklon idején a beömlõ víz + a szél általi torlasztás egyre gyakrabban, egyre komolyabb árvízhelyzeteket idéz elõ. (Mediciklonok régen is voltak, az épületeket annak idején úgy tervezték, hogy ilyenkor se öntse el õket a víz.) Ám fontos, hogy ennek NINCS köze a globális tengerszinthez; annak a vizsgálatára Velence alkalmatlan. A város ugyanis agyagos, iszapos altalajra épült, ami terhelés alatt tömörödik, ezért süllyednek az épületek.

Nyuli, Salo: az "eusztatikus ingadozás" nem az árapályt, nem is a kéreglemezek fel-le mozgása miatti relatív tengerszintváltozást jelenti (utóbbi az izosztatikus emelkedés), hanem a világtenger teljes víztömegére kiterjedõ, a helyi hatásoktól megtisztított változást. Ez az, amit rövidebb távon az átlagos vízhõmérséklet, ill. a jégsapkákban tárolt víz mennyisége, sok millió éves skálán az óceáni aljzat emelkedése/süllyedése befolyásol. Izosztatikusan Közép-Európa nem emelkedik kimutathatóan (100 év alatt 20 centit pedig biztosan nem). Az Alpokról a glaciális végén leolvadt jégtakaró tömege édeskevés a több kilométer vastag, millió négyzetkilométeres skandináv jégsapkához képest, aminek az eltûnése nyomán ott máig emelkedik a litoszféra.

A klímaváltozás kapcsán pont az eusztatikus (globális) tengerszintváltozás mértéke a kérdés. Ehhez mindenképp világszerte, minél több helyen kell méréseket végezni, hogy a helyi hatásokat (egy-egy partszakasz emelkedése/süllyedése) kiszûrhessük. Természetesen vannak ilyen adatsorok, pl.: Link - a legpontosabb értékeket pedig a tenger teljes felszínét vizsgáló mûholdas mérésekbõl kaphatjuk, pl.: Link Ezek alapján világátlagban kb. 3 mm/év emelkedést lehet kimutatni. Ennek nagy része az elfogadott modellek szerint nem a jégolvadás felelõs, hanem a tengervíz emelkedõ átlaghõmérséklete miatti hõtágulás.

Salo: a déli félteke szárazföldi jégtakarójának gyarapodásáról mi a forrásod? Amennyire tudom, csak a Kelet-Antarktisz jégsapkájáról tételezik fel, hogy stabil vagy enyhén gyarapszik, Nyugat-Antarktisz ill. különösen az Antarktiszi-félsziget gleccserei viszont ennél jával gyorsabban fogynak. (Az Andok gyarapodó gleccsereirõl én is tudok, de az ottani jégtömeg az Antarktiszhoz képest elhanyagolható... mint ahogy a világtengernek északon is Grönland számít csak igazán. Az Alpokban manapság kb. 100 km3 jég van, könnyen kiszámolható, hogy ennek az elolvadása 0,3 mm-rel emelné meg a tengerszintet.)

Átgondolva a helyzetet szerintem a tavalyi nyár az Alpokban sem volt valami csapadékos és hideg, szintúgy a tél. Feltételezem, hogy legalábbis a hegyvidék keleti fele idõjárása hasonlított a Kárpát medencére. Vagyis a hó és jég nem gyarapodott még télen sem különösebben. Most nyáron viszont jobb volt a hófelhalmozódáshoz az idõjárás, de az elõzõ évi deficittel nem nagyon tudhatott versenyre kelni, fõleg nem a nyugati részeken.

Nem a parton figyeltem, hanem Grado város kikötõmedencéjének függõleges falain, mely medencét csatorna köti össze a lagúnával.Több napon át figyeltem. A partfalban fülkék sorakoznak, azokhoz viszonyítottam a vízszintet. Tévedés kizárt, mert az ingadozás pontosan követte az apály és a dagály elvi idõpontjait, az idõ pedig szélcsendes volt (a víz szél általi torlódása nem jött szóba)
Természetesen mérõszalag nem volt nálam, de 40 cm-nél biztosan nagyobb volt a vízszint ingadozása.

Elnézve Alpe d'Huez és Les 2 Alpes gleccsereit, én nem véltem felfedezni komolyabb mértékû hófelhalmozódást, jobb a helyzet, mint 2 vagy 3 éve, de nem látok szignifikáns különbséget pl. tavalyhoz képest...

Az árapályt magam is figyeltem Olaszországban, Gradohoz közel (Bibionéban), de inkább 20-40 cm-nek éreztem, amit csalókán megnagyobbít a partvonalban történõ ingadozás.

Megerõsítve: rekord méretû a tengeri jég jelenleg az Antarktisz körül. Persze ez lehet, hogy vékony és összefügg a GM-el, vagyis mindenre van magyarázat: több is lehet a melegtõl a jég.

Döbbenetes, hogy 100 év alatt mennyit fogytak a képek alapján az alpi gleccserek. Ugyanakkor milyen döbbenetes lenne, ha a jég ugyanennyivel vagy még többel lejjebb csúszott volna és városok,falvak,utak,tavak eljegesedtek volna. Akkor is menne a vészharangkongatás higgyük el. Az Alpok idegenforgalma megszûnne és milliók válnának földönfutóvá. Az jobb lenne ? Melyik a döbbenetesebb ? Vagy ha a velencei lagúnákban térdig érõ porban botorkálnának a turisták, mert 20 métert süllyedne a tengerszint ?
Más: szerintem az óceáni irányítás a magashegységekben nyári havazásokkal és firnesedéssel is jár. Vagyis nem csak egyensúly van az olvadás és hófelhalmozódás éves váltakozásában, hanem folyamatos gyarapodás van a magasabb régiókban. Kíváncsi lennék arra, hogy az extrém idei nyári csapadék hozott-e az Alpokban érezhetõ hófelhalmozást ?

Egyébként az Adrián van árapály, a saját szememmel láttam és megfigyeltem a grado-i lagúnán. Az ingadozás nem is olyan kicsi: 70-80 cm-re becsülöm. Persze, ez semmiség a nyílt óceán több métert kitevõ tengerjárásához képest. Viszont a Velencében az utóbbi egy-kétszáz év alatt (esetleg) végbement néhány centiméteres vízszintemelkedés még így sem mérhetõ össze a tengerjárásból adódó vízszint-emelkedéssel. A lépcsõket, a házak küszöbeit sehol sem lepi el gyanúsan a csatornák vize, pedig bejártuk a várost, nem sokkal a dagály ideje elõtt. Az idei nyár elõtt utoljára 1993 nyarán jártam Velencében: azóta a helyzet láthatólag semmit sem változott.
Az a gondolat érdekes és könnyen igaznak bizonyulhat, hogy az északi félteke jégolvadásából adódó tengerszint-emelkedést a déli félteke "hízó" jégtömegei ellensúlyozzák.
Ezt a gondolatot tovább fejleszthetjük a kis klímakorszakok, az éghajlatingadozás irányába: lehet, hogy a két félteke bizonyos mértékig egymástól elszeparált cirkulációjában éppen ellenkezõ elõjelû klímaingadozás van. Az északin egy viszonylag meleg korszakot élünk, míg a délin egy átmeneti hideget.
Mindenesetre úgy néz ki, hogy drámaian nagy mértékû, és mindkét féltekére kiterjedõ felmelegedés szerencsére (egyelõre) nincs, bármennyire ijesztgetik is a jónépet ezzel.

"Ennek tudatában nagy érdeklõdéssel, és kissé szorongó szívvel utaztam idén júliusban Velencébe. Ugyanis az õsi városban az õsi épületek lépcsõi, kapui majdnem egy szinten vannak a csatornák vizével. Itt a nagyon kicsi emelkedések és süllyedések is (ha vannak) meglátszanak. Nos, nem látszik semmi feltûnõ. A tengerszint emelkedése bõven az árapály ingadozás határain belül van."
Apróságként hozzáteszem, hogy Velencénél nem nagyon van árapály, ami nem is meglepõ, hisz az egykori Tethys majdnem beltengerré váló részének egy kisebb öblében van, annak is a sekélytengeri partvidékén, nem véletlenül tudtak lagúnák kialakulni azon a környéken (a város gyakorlatilag turzásokra épült).

Itt az egyik, amit megemlítenénk, azzal kapcsolatban linkelt Kutyusmaci a globális jelenségek fórumában: az északi féltekén a gleccserek és a sarki jég is átlagosan fogy. Legalábbis 30 éves léptékben, a 2007-es minimum környéke óta nem annyira szignifikáns a csökkenés. Akár mennyire is csökken, a déli féltekén viszont elég egyértelmûnek tûnik a növekedés a sarki jég esetében is, és az Andok gleccserei esetében is. Mivel az óceán az egész Földön egyformán engedelmeskedik a gravitációnak, ezért az óceáni vízszint (illetve annak változása) az, amelyik a legkevésbé fog eltérni a két félgömb között (ellenben pl. a légkör állapotával, a jegekkel, vagy az óceánfelszín hõmérsékletével).
Tehát, ha a két félgömbön a jég változásai nagyjából egymást kiegyenlítik, akkor az óceánfelszín magassága nem fog változni.
(Egyébként ott a turzások fokainál lévõ fokdeltákat megnézném, hogy észrevenni-e rajtuk olyan változásokat, mutatnak-e valamilyen áramlás-változásokra utaló jeleket, melyek összhangban vannak a holocén hõmérséklet-, vagy jégborítottság-változásaival. Talán erre van esély, hisz az ilyen képzõdményeknek a kis vízszintváltozásokra is érzékenyeknek kell lenniük.
Sze: olvasva Nyuli válaszát: ezek szerint az Adria aljzata is kb. 19±2cm-t emelkedett 1901 óta? Persze biztos nem pont annyit, de a logika ezt a kérdést veti föl. Meg azt is, hogy miért? Az eusztatikus ingadozás az tudtommal a teljes kéreglemez köpeny tetején való "úszását", és ezzel együtt emelkedését/süllyedését, vagy akár billegését jelenti. Tehát nem arról van szó, hogy a folyók által behordott hordalékok töltik fel a partvidéket, hisz akkor az 1901 körül épült lépcsõk alsó fokainak már el kellett volna tûnniük deltalebeny üledékében.
Ha viszont 1901 óta durván 20cm-t emelkedett a környéken a kõzetlemez, arra azt mondom, az nem kevés. Mivel ez geológiai léptékû folyamat, könnyen lehet, hogy a jég elolvadása (glaciális vége) óta 20 métert emelkedtünk. Ennek oka, hogy az Alpok jege jelentõsen lefogyott a glaciális-kori állapothoz képest, és az emiatt összességében kisebb sûrûségû lemez eusztatikus emelkedésbe kezdett. Amennyire emlékszem, a könyvekben Skandináviára olvastam hasonló számokat, az ALCAPA és az Adria esetére nem emlékszem.)

Bár már nagyon eltértünk az eredeti témától: A Földközi-tenger mint "beltenger" az eusztatikus ingadozás miatt jóval kisebb magasságváltozást mutat, mint a globális tengerek/óceánok (és az Adria még kisebbet). Így tehát nem meglepõ, amit Velencében tapasztaltál. Tuvalu lakói a dologról más véleménnyel vannak. Tény, hogy 1901 óta 19 +/- 2 cm-t emelkedett az átlagos szint.
A "klímaváltozás" idõbeni definíciója a "klíma" idõbeli definíciójából, azaz a min. 30 éves idõtávból adódik.

Hogy hány évig tartó, és mekkora mértékû átlaghõmérséklet-változást kell már éghajlatváltozásnak tekintenünk, azt nyilván sokféleképp lehet definiálni. Olyan kritériumokat természetesen fel lehet állítani, melyek alapján már most megtörtént a klímaváltozás.
Én azonban egy szubjektív, majd egy súlyosan objektív megítélési módot említek. A szubjektív: kb.10 éves korom óta tartom szemmel az idõjárást. Tehát, 44 év változásait a bõrömön éreztem. Eszerint lényegileg azonos a mostani klímánk az 1970 körülivel. Egy apró eltérést tudnék említeni: az utóbbi évtizedek nyarain gyakorivá vált tartós hõhullámokat, a 30 fokot jócskán meghaladó hõmérsékletekkel. Az ilyen idõszakokat elneveztem "szupernyárnak", "ötödik évszaknak" Ilyen a 60-as évek második felében és a 70-es, sõt 80-as években nemigen fordult elõ. De ez csupán apró klímamódosulás, ha akarjuk. Éghajlatváltozásról a legkevésbé se beszélnék.
Az objektív: tudjuk, a nagy globális olvadások és fagyások jelentõsen megváltoztatják a világóceán szintjét. Azt olvastam, ha minden jég elolvadna Földünkön, a tengerek vagy 40 métert emelkednének (ha jól emlékszem) Az utolsó glaciálisban pedig több tíz métert süllyedt a tengerszint a jégtömegek megnövekedése miatt. Az ember száraz lábbal kelt át Szibériából Észak-Amerikába a Bering földhídon. A Brit-szigetek Nyugat-Európa félszigetévé vált, stb. Tehát, jelentõs éghajlatváltozás mindig a tengerszint jelentõs változását hozza magával.
Ennek tudatában nagy érdeklõdéssel, és kissé szorongó szívvel utaztam idén júliusban Velencébe. Ugyanis az õsi városban az õsi épületek lépcsõi, kapui majdnem egy szinten vannak a csatornák vizével. Itt a nagyon kicsi emelkedések és süllyedések is (ha vannak) meglátszanak. Nos, nem látszik semmi feltûnõ. A tengerszint emelkedése bõven az árapály ingadozás határain belül van. Ezt roppant fontos realizálnunk a mihez tartás végett, hogy tudjuk, hányadán állunk klímaváltozás ügyében.
Ugyanis nemegyszer olyanokkal ijesztgetik a közt, hogy a közeljövõben várható globális hõmérséklet-emelkedés 3-4 fok is lehet, tehát kb. annyi, amennyivel a legutolsó jégkorszakban hidegebb volt a mostani éghajlatnál. Az ilyen mértékû globális hõmérséklet-emelkedés katasztrofálisan megemelné a tengerszintet (megint több 10 méterrel) Természetesen a vízszint-emelkedés nem egyik évrõl a másikra következik be, de egy ilyen drasztikus változásnak a kezdetei is -érzésem szerint- már jól látható (legalább 1 méteres) emelkedéssel kellene, hogy járjanak az utóbbi 100-150 év alatt. Ennek hál' Isten nyoma sincs Velence tanúsága szerint.

A most elõkerülõ fenyõtörzsek természetesen nem az elõzõ interglaciális termékei, hanem az aktuális, kb. 11000 éve tartó holocénbõl származnak. Nyilvánvaló, hogy a hõmérsékletváltozás nem állandó és fõként nem állandóan emelkedõ tendenciájú. Pl. kb. 2100 évvel ezelõtt Hannibál azért tudott viszonylag "simán" átkelni az Alpkon elefántostól-mindenestõl, mert akkoriban a gleccserek még a mostaninál is jobban visszahúzódtak, kutatók szerint az átlaghõmérséklet a mostaninál 1,5 fokkal volt magasabb. Viszont ez a melegidõszak az interglaciálisok (és a glaciálisok) természetes velejárója. Nem zárom ki, hogy a kiadott tanulmányban az Alpokra megállapított 2,0 fokos melegedés 1880 óta egy, csupán az interglaciálison belüli "természetes" melegidõszak, de összességében és hatásában klímaváltozás (mert hát ugye túlmegy a 30 éves "határon") és nyilvánvalóan melegedés (mellesleg: 2 fok szerintem nem "némi" emelkedés).
A széndioxiddal kapcsolatban folyik a vita... egyre több kutató veti fel (ill. a hivatalosan elismert = pénzelt kutatók szemére), hogy a széndioxid mennyiségét hibás módon, abszolút mennyiségben veszik figyelembe a különbözõ tanulmányokban, nem pedig összefüggésében és más klimatikus tényezõk tükrében.

ORF - Österreichischer Rundfunk

A Pasterze esetében a kevesebb csapadék elmélete nem állja meg a helyét. 1852-ben a gleccser kiterjedése 3,5 millárd köbméter volt, ez 2008-ra (ez az utolsó adat) 1,65 milliárd köbméterre zsugorodott. A gleccser évente átlagosan 20 m-t rövidül, viszont a sebessége csupán 5,6 m/év - azaz belátható, hogy az csökkenõ csapadékmennyiség nem magyarázat a gleccser fogyására, még akkor sem, ha egy nagy csapadékmennyiség természetesen növeli a gleccser sebességét (a nyomás és az így kialkuló/megváltozó erõvektorok miatt).