Globális jelenségek

Hogy konkrétabb legyek, gyakran emlegetik az AMO-t (Atlanti több évtizedes oszcilláció), mint egy olyan klímaingadozást, amely néhány évtizedes idõskálán (talán) az egyik legnagyobb amplitúdójú ingadozás, kb. 30-40 éves periódussal. Jelenleg az az álláspont, hogy nem tudjuk a fizikai magyarázatát, de az óceánfelszín-hõmérsékletek ingadozásával együtt a szibériai maximum viselkedése is jelentõsen változik a ciklus fázisaiban (valamint leHET, hogy a zonális vs. meridionális irányítású klímák közötti 20-30 éves billegés is emiatt van).
Az IPCC és társai által hangoztatott klíma-elõrejelzéseknek az lehet az egyik fõ buktatójuk, hogy ezt a jelenséget a klímamodellek nem nagyon tudták modellezni, és amíg a fizikai magyarázat nincs meg, addig egy sikeres modellkísérlet inkább lehet véletlen. Ez az, ami miatt ezek a klíma-elõrejelzések gyenge lábakon állnak.
Ha megnézzük a ciklust, kb. '60-'80 között volt a "leghidegebb", ahhoz képest már kb. 2000 óta ismét inkább a hideg fázisban kéne lennünk. Lehet, hogy a meleg fázis most egy kicsit hosszabbra nyúlt (ami lehet akár egy általános melegedés miatt is), de ha igaz az elmélet, és az AMO nem állt le, akkor lassan ismét hûvösebb 1-2 évtizedben kellene lennünk.
Persze ez erõsen belemagyarázás jellegû, hisz ha a fizikai okát nem ismerjük, akkor semmi mást sem, így minden csak statisztikai alapokon nyugvó feltételezés marad, csakhogy ahhoz meg túl kevés az adat.

A következõ írásomban ki szerettem volna térni a kérdésre, de a "jó apropó" miatt ezt elõre hozom.
Tényleg gond van azzal az elképzeléssel, hogy a Föld átlaghõmérséklete okvetlenül korrelál a légköri széndioxid koncentrációval. Elég rápillantani a VáraljaMet által néhány hozzászólással lejjebb belinkelt tengervíz és léghõmérsékleti görbékre. Eléggé közismert, hogy a múlt század elejétõl mindkettõ emelkedett kb. a negyvenes évekig, onnantól a hetvenes évek második feléig határozott csökkenés mutatkozott. Ezután újabb melegedés indult, de úgy látszik, a legutóbbi években ez is megállt, sõt kezd lassú lehûlésbe átmenni. Ezenközben a széndioxid légköri koncentrációja igen nagy valószínûséggel folyton növekedett.
Ebbõl aztán kézzel fogható a széndioxid tartalmon kívüli, "egyéb" tényezõk komoly szerepe a klíma alakulásában.
Meggondolandó az is, hogy ha a földi idõjárásnak, mint fizikai folyamatnak vannak erõsen stabil állapotai (és vannak, különben nem is beszélhetnénk éghajlatról), akkor kell hogy legyenek olyan negatív visszacsatolások, melyek a valamilyen irányba meglódulni kezdõ paramétereket visszatérítik az átlag közelébe. Itt lehet szerepe az "egyéb" tényezõknek, melyek nem tudom, milyen mélységig ismertek és megvizsgáltak.
A klíma "öngyógyító" mechanizmusainak léte nagy szerencséje az emberiségnek. Kezünkre játszanak, de nem szabad visszaélni velük.

Elértünk egy újabb kritikus szintet:

Link

Lehet késelni engem, de tény az antropogén beavatkozás újabb jelentõs változásokat generál hamarosan. És errõl kizárólag az ember a felelõs.