Globális jelenségek

Az elõbb-utóbb elkerülhetetlen változások halogatása abból adódik, hogy néhány évnél hosszabb távon vagy nem szeretünk, vagy képtelenek vagyunk gondolkodni. A politikusokat demokráciákban 4-5 évre választják, a diktatúrákban pedig kellõen erõs közfelháborodással bármikor elzavarhatják. Ezért õk sehol sem fognak olyan beruházásokat támogatni, amiknek az elõnyös hatása csak évtizedek múlva jelenik meg. Azt viszont ne feledjük, hogy a politikusok a "kisemberek" körében vadásszák a népszerûséget, végsõ soron az õ szándékaik szerint döntenek. Ha a "kisemberek" megértenék a probléma súlyát, a hosszú távú gondolkozás jelentõségét, és netán a választások idején sem feledkeznének meg róla, akkor igenis javítanának a helyzeten. (Nemcsak ebben a kérdésben...)

A villany-lekapcsolgatás egyébként szerintem egy dologra jó: legalább a köztudatban tartja a témát.

"jobb félni, mint megijedni" ezzel teljesen egyetértek, én is ezt a mondást szoktam emlegetni üvegházhatás ügyben. Ha van egy igazolt fizikai mechanizmus, mely legalábbis potenciálisan világkatasztrófához vezet, akkor még gyanú esetén is erõteljes lépéseket kellene tenni annak megelõzésére, elhárítására.
Ehelyett mit látunk? Civilizációnk nem nagyon siet átállni olyan energianyerõ technikákra, melyek nem járnak fosszilis tüzelõanyagok égetésével. Persze nem szabad szem elõl téveszteni, hogy ez nemcsak, és nem is elsõsorban környezetvédelmi, tudományos kérdés. Ez keményen pénz és hatalmi kérdés, a befektetés és a profit arányának kérdése. A tõkés nem fog belevágni olyan vállalkozásba, melynél rossz vagy lassú a megtérülés. Az alternatív energianyeréssel (szél, nap, geotermikus, árapály) tudtommal az a probléma, hogy ezek a technikák aránytalanul nagy beinvesztálást igényelnek. Ráadásul a legtöbb ilyen erõmû szakaszos mûködésû, ezért a pauzák idején más erõmûveknek (melyek megint csak beruházást igényelnek) kell biztosítaniuk az energiaellátás folytonosságát.
Jelen pillanatban úgy tûnik, hogy a fosszilis tüzelõanyaggal mûködõ erõmûveknek egyetlen ütõképes alternatívája van: az atomerõmû. Az atomenergiát viszont a világ nagyon sok országában -szerintem indokolatlanul- "kiátkozták".
A másik nagy széndioxid forrás a közlekedés. Érdemi elmozdulás itt sincs: messze a belsõégésû motoroké itt az elsõbbség. Õszintén szólva, villanymotoros autóval én még nem is találkoztam. Nyilvánvaló, az átállás nagy megrázkódtatás lenne mind az autóipar, mind a töltõállomás hálózat részére. Nem csoda, ha nagy az ellenérdekeltség. Egyébként a villanyautó is csak abban az esetben lenne megoldás, ha az azt mûködtetõ elektromos energia végsõ fokon nem fosszilis tüzelõanyagok égetésébõl származna. Ha hagyományos hõerõmûvek termelnék az autók "municióját", az a rosszabb hatásfok (dupla energiaátalakítás) miatt még a mostaninál is elõnytelenebb helyzetet teremtene.
Az un. környezettudatos életmód (lekapcsolom a szükségtelen világítást, autó helyett biciklivel megyek, kevesebb csomagolóanyagot veszek a boltban, stb.) sok kicsi sokra megy alapon nyilván javít a helyzeten, de az energianyerés paradigmaváltását nem helyettesítheti.
A bulvárlapok, sõt sokszor szakemberek is, (részben) megalapozatlan rémképekkel ijesztgetik a kisembert, aki érdemben úgysem tud javítani jelen állapoton. A javítani képes "nagyok" pedig alig tesznek valamit az ügy érdekében. Mindennek fordítva kéne lennie.

A hozzászólásod nagy részével egyetértek, a következtetéssel nem. Úgy gondolom, "jobb félni, mint megijedni." Ha egyszer van egy létezõ, alapvetõ fizikai törvényekkel alátámasztott hatás, ami képes LEHET arra, hogy a Föld éghajlatát drasztikusan megváltoztassa, akkor ezzel a kockázattal tisztában kell lennünk. A tudomány dolga persze az, hogy ne dõljön hátra, hanem tovább vizsgálja az összetettebb, még alig-alig ismert kölcsönhatásokat, amik alapján már nemcsak kockázatokat tudna felvázolni, hanem valódi elõrejelzést is adhatna.

A kockázat viszont mindaddig létezik, amíg nem bizonyítunk olyan mechanizmust, ami a többlet CO2 által elnyelt többletenergiát kivonja a légkörbõl. A mérésekkel kapcsolatos hibalehetõségek nem a veszély meglétét cáfolják, legfeljebb a bizonytalanságot növelik.

"Olyan dolgokkal, melyeknek bekövetkezése korántsem biztos, nem kellene ijesztgetni az embereket." - akkor mondjuk a cigisdobozokon sem kellene a dohányzás veszélyeivel ijesztgetni?

Utánanéztem egy kicsit a neten és találtam egy oldalt (sajnos már nincs az elõzményekben, nem tudom a linkjét), hogy egy hokiütõszerû meredek emelkedés zajlik úgy 50 éve és most májusban már a Hawai-szk-en 399,5 ppm-et is mértek. Ehhez képest a T emelkedés tudtommal megállt, ha jól tudom 1998 volt a legmelegebb év (egyesek szerint). Ugyanakkor évszakos ingadozás is van az északi féltekén, de a trópusokon és délen emelkedik, de évszakosan nem ingadozik. Gondolom a kibocsátás is ingadozik és zömmel az északi mérsékelt öv vezet globálisan, persze azon belül a szárazföldek. Ahogy a ciklonok és anticiklonok, a koncentráció ingadozás is vándorol nyugatról keletre egy szemléltetõ film szerint.

Köszönöm a válaszokat, bevallom ppm-ben gyenge vagyok (kémiából is), nem ártana tanulmányoznom. Különben bármit megetetnek velem különféle pártállású tudósok.
Itt a fórumokból szerzett információim hamar elhalványulnak, de arra határozottan emlékszem, hogy a múltban is voltak állítólag nagy változások -amikor nem is létezett ember- a CO2 szintben. Olyan diagram is szerepelt, hogy elõbb volt a felmelegedés, és azt követte a ppm növekedése.