Globális jelenségek

Az egész biztos, hogy a légköri széndioxid-koncentráció antropogén megnövekedése valamilyen hatással van a légköri mechanizmusokra, a klímára. Az üvegház-effektus -legalábbis "laboratóriumi körülmények között" elméletileg és gyakorlatilag is bizonyított, kikezdhetetlen. De az a kijelentés bízvást szimplifikáló és hamis, hogy egyik oldalon ott a széndioxid emisszió, a másikon az átlaghõmérséklet valamilyen mértékû növekedése, s az utóbbi az elõzõbõl, és csakis az elõzõbõl következik. A légkör viselkedését számtalan tényezõ befolyásolja, és ezek között könnyen lehet jónéhány, melyeknek hatása lényegesen erõsebb az (egyébként még elég csekély) CO2 tartalom növekedésnél. Például, egy Maunder-minimumhoz hasonló naptevékenységi pauza, egy vagy több nagyerejû, sztratoszférát "beporzó" vulkánkitörés keresztülhúzhatja a klimatológusok összes számítását. Nemrégiben hallottam a rádióban egy egyetemi tanárral készült interjút az un. "holnapután effektusról". Lényegét nagyjából megértettem, ez is olyan mechanizmus, mely felboríthatja a földi klíma egyensúlyát.
A mérõállomások fekvése valóban súlyponti kérdés, ez vitathatatlan. Már nekem is eszembe jutott, hogy a városok hõszennyezése meghamisítja az összképet, sokszor a mikroklímát mérjük. Nem tudom, ezt a tényezõt figyelembe veszik-e a klímaváltozás értékelésénél.

Többedszerre ki kell jelentenem, hogy a légköri széndioxid-koncentráció növekedését, és az abból következõ globális hõmérséklet-emelkedés LEHETÕSÉGÉT kész ténynek veszem. Ellenben, hogy jobban beleástam magam a témába, "alulképzett" mûkedvelõként is látom, hogy milyen végtelenül bonyolult a légkör mûködése a geológiai, hidrológiai, biológiai ágensek figyelembe vételével. Itt roppantul sok tényezõs, mégis relatív egyensúlyba jutott szisztémával van dolgunk, mely nagyon ravaszul reagálhat olyan kiindulási tényezõ megváltozására, mint a légköri széndioxid-koncentráció. A rendszerre vonatkozó mindenfajta számítást alapvetõen befolyásolhat a kezdõ adatok megbízhatósága, a figyelembe vett tényezõk száma (egy részüket szinte biztos, hogy nem is ismerjük még). Végül, de nem utolsósorban, ott van a kapott eredmények értelmezése. Szóval, nem hiszem, hogy a tudomány azon a fokon állna, hogy egyértelmû és megbízható számítást végezhessen a 40 év múlva esedékes globális átlaghõmérséklettel kapcsolatban. Mind emiatt tág tere van -véleményem szerint- az önkényes interpretációnak, és a tudatos manipulációnak, mely értesülésem szerint azért nem zárható ki.