Globális jelenségek

Félre ne értse senki, nem arra utaltam, hogy "érdemben semmi nem változik", hanem arra, hogy a változások oka semmiképp sem egy ilyen egyszerû mechanizmus (magasabb T, több vízgõz, több csapadék). Szerencsére egyéb jelöltek is vannak bõven - az nagyon enyhe kifejezés, hogy a kérdés komplikált.

Az elsõ felvetésed teljesen jogos: a kéreg igyekszik az egyensúlyi helyzetét fenntartani, tehát 4 km vízréteg eltûnésére az aljzat jó pár száz méternyi emelkedése a válasz. (Azért nem kell több, mert a kõzet sûrûsége jóval nagyobb, mint a vízé.) A jelenséget szépen bizonyítja, hogy a kontinentális, tehát vastagabb kérgû Skandinávia egyes részei is emelkedtek 200-300 métert az utolsó eljegesedés vége óta, miután a kéreg megszabadult 2-3 km vastag jég súlyától. Hozzáteszem: ezt az emelkedést rugalmasan, komolyabb törések nélkül "megoldja" a kéreg.

Szóval, ha ilyen egyszerû lenne a helyzet, akkor 4 km víz elpárolgása után 3-3,5 km mély gödörrel számolhatnánk. A Földközi-tengernél viszont bonyolítja a képet, hogy az elpárolgó vízbõl több kilométer vastag sóréteg maradt vissza (legtöbb helyen máig ott van), és ennek a súlya még komolyabb tétel, mint a víztömegé. A nagy kérdés az, hogyan került oda ennyi só: egy Földközi-tengernyi tengervízbõl ui. még száz méternyi rétegre sem futná. Az egyik verzió a sokszori, ismétlõdõ kiszáradás-újratöltõdés; a másik az, hogy a medence vize már jóval az egyetlen, nagy kiszáradási esemény elõtt betöményedett, és sûrûség szerint rétegzõdött (a nehezebb, sósabb víz lesüllyedt, és az aljzaton folyamatosan vált ki belõle a szilárd só). Jelenleg úgy van egyensúlyban a 4-5 km mély Földközi-tenger alatt a kéreg, hogy ez a sómennyiség is vastagítja. Tehát mielõtt a só odakerült, a tenger a mainál mélyebb lehetett, és így az elsõ kiszáradáskor akár 4 km-nél mélyebb gödör is kialakulhatott! Persze ha az elõzetes betöményedéssel "tesszük oda" a sót, akkor ezzel nem kell számolnunk, marad a 3-3,5 km mélység.

A második felvetéshez: a növényzet mennyiségét nem a csapadék, hanem a csapadék és a párolgás aránya szabja meg. (300-400 mm évi csapadékkal Szibériában áthatolhatatlan fenyõerdõk nõnek, délebbre a nagyobb párolgás miatt már csak pusztaságra futja belõle.) Így ha a csapadékkal együtt a hõmérséklet is emelkedik, nem fog kialakulni az alacsonyabb lefolyási tényezõ sem. Persze más a helyzet, ha pl. a csapadék idõbeli eloszlása egyenletesebbé válik, de ezzel már megint oda lyukadunk ki, hogy egyszerû "ökölszabályok" helyett minden esetben meg kell nézni, hogyan alakul át a légkörzés, hogyan változnak az egyéb körülmények...

Ez egy kicsit furcsa: mindegy, hogy sok az esõ vagy kevés, sok a pára vagy kevesebb, melegebb van vagy hidegebb : érdemben semmi sem változik ? Csakhogy a földtörténet tudomásunk szerint jónéhány éghajlat és növényföldrajz változást megért. Azt is hihetnénk az általad írtakból, hogy valójában csak gyorsulna a légkörzés meg vízkörzés, de ez nem változtatna mást, csak szélsõségesebb lenne az idõjárás térben és idõben. Ami itt pluszban leesik ott meg annyival kevesebb hullik. És ezek váltogatják helyüket. Ez egybevág azzal, amit hangoztatnak sokan, hogy szélsõségesedik a klíma. Itt van hazánk: tavaly 100 valahány év legcsapadékosabbja volt, az idén meg legszárazabbja. Hol egy hónapig nem fúj erõs szél (nov.), hol meg erdõtaroló rekordszelek fújnak (2004.nov. vagy tavaly május). Szerintem a kilengések eleinte kiegyenlítik egymást, de lesz valamikor egy olyan helyzet, amikor nagyobb térségek (kontinentális, hemiszférikus, globális) éghajlata kezd megváltozni.Nagy eséllyel ez nem az én életemben lesz, nem úgy megy végbe, mint a Holnaputánban...

Sajnos nem vagyok a geológia, a lemeztektonika tudora, de egy Földközi tenger fele-negyede méretû, 3000 m-es mélységû mélyföldet kérdésesnek tartok az óceáni lemezek kis vastagsága miatt. Az alap: 3-4000 m vízborítással az óceáni kéreg erõtanilag vertikálisan egyensúlyban van. Ha "kihúzzuk a dugót" és 3000 m-es vízborítást-nyomást geológiai léptékben pillanatok alatt leveszünk egy néhány százezer km2-es teknõrõl, a vertikális erõtani egyensúly felborul(hat). Kérdésesnek tartom, hogy egy néhány százezer km2-es teknõ palástjánál a vékony óceáni kéreg ezt a nyírófeszültséget komoly törések, jelentõs vetõdések, emelkedések nélkül el tudná viselni. A problémám (érzésbõl, számításokkal nem tudom ellenõrizni): szerintem túl nagy a Földközi tengeri mélyföld területe ahhoz, hogy ilyen vízborítás csökkenést az óceáni kéreg tartósan kibírjon.

A felmelegedés (ember nélküli) bioszférára gyakorolt hatásában is van némi ellenvetésem, némileg más a nézõpontom: A magasabb csapadék több növényzetet, a több növényzet általában alacsonyabb lefolyási tényezõt és idõben elnyújtottabb felszíni lefolyást eredményez, ami hosszabb ideig biztosítja a növényzet számára a szükséges vizet.

Ezek csak egy laikus által felvetett kérdések. Semmiképpen nem akarom beduin létemre magyarázni az eszkimóknak azt, hogy hogyan kell jegesmedvére vadászni.

Ha melegedés miatt kerül több vízgõz a légkörbe, és nõ meg a csapadékmennyiség, az nem tudja kiváltani az általatok említett hatásokat, mert a magasabb hõmérséklet miatt a párolgás szintén erõsödik. Így a több csapadék ellenére nem tud jobban telítõdni a talaj, és nem zöldülnek ki sivatagos területek. Végsõ soron csak a víz körforgása gyorsul, a klíma humid vagy arid jellege nem változik. Persze ha a gyorsabb vízkörforgás hatására a légkörzési rendszerek is átalakulnak, akkor már beállhatnak nagyobb változások, pl. az egykori zöldebb Szahara a mainál gyengébb térítõi anticiklonok miatt jöhetett létre. De összességében nem lett kevésbé arid a Föld, a szaharai víznyereségnek máshol (pl. éppen Európában) veszteségként kellett jelentkeznie.

A mai Földközi-tenger belsejében, 3-4 km mélységben megvannak a betorkolló folyók (pl. Nílus) völgyeinek folytatásai, vagyis azok egykor ilyen mélységben ömlöttek csak bele a tengerbe (jobban mondva tóba). Szárazföldi üledék ilyenkor nemigen képzõdik, mert a folyóknak a 4 km mélyen lévõ tenger eléréséhez nagyon nagy mértékben meg kell növelniük az esésüket - emiatt üledéklerakás helyett mély völgyeket vágnak, erodálnak.

Az elpárolgott víz legnagyobb része természetesen a többi tengerben, óceánban kötött ki, azok szintjét nyilván meg is emelte pár méterrel. Viszont százezer évek alatt ilyen mértékû tengerszint-ingadozások mindig is voltak, vannak, lesznek - így a Földközi-tenger ilyen irányú hatását nehéz közvetlenül kimutatni. (Bajosan lehetne elválasztani az idõközben egyéb okok miatt is zajló ingadozásoktól.)

Egyébként nem kellenek "extra" körülmények a 3-4 km mély víztömeg elpárolgásához: a Földközi-tenger felszínérõl ma is durván 1000-1100 mm párolog el évente, miközben a csapadék kevesebb, mint évi 500 mm, a beömlõ folyókból pedig a teljes vízfelületre vetítve 100 mm vastag vízoszlop jön össze egy év alatt: Link Azaz, ha a Gibraltári-szoros zárva lenne, ma is évente fél méterrel csökkenne a Földközi-tenger vízszintje. 4 km elpárolgásához ilyen ütem mellett 8000 év elegendõ! (A valóságban persze az ütem lassulna, mert a zsugorodó vízfelület és az egyre sósabbá váló víz már kevesebbet párologtatna, így elõbb-utóbb beállna egy egyensúlyi állapot, de ez nyugodtan lehet 3-4 kilométerrel a mai szint alatt!)

Tehát nem nagyon nõ a légkörben a víz, de a melegebb levegõ valamivel több vizet elbír kicsapódás nélkül mint a hideg...
Ugyanakkor viszont a fölös víz visszahullik az óceánba, de nem nagyon lesz belõle szárazföldi jég, mert éppen az olvad.Viszont negyede, harmada a szárazföldekre hullik,ahonnan egy része nem folyik vissza az óceánba. Feltöltõdik belõle a talaj, a felszín alatti rétegek, a hatalmas lefolyástalan területek (tavak, Kaszpi tenger,Turáni alföld,sivatagok), melyek szivacsként rengeteg vizet képesek tárolni, mire az az óceánba jutna.És akkor ott vannak a kizöldülõ, most sínylõdõ arid területek,tundra, amelynek új vegetációja hatalmas vízmennyiséget használ el és fog vissza a gyors lefolyástól,felszáradástól, ill. az erdõségek a sok csapadéktól ismét terjednek a mostani összehúzódás után .Aztán a trópusi hegyeken is egyre több lesz a hó, a jég a sok csapadék miatt, bár a hóhatár nem megy lejjebb stb. Elég komplikált egy kérdés...

A telített vízgõzkoncentrációk keresése közben találtam a következõt (remélem, mûxik):
nimbus.elte.hu/~hagi/dinmet/DINMET_VEGLEGES/IV_Fejezet.doc
"A víz a légkör össztömegének hozzávetõlegesen 0,18%-át adja."
Ez a bolygó felszínen 18 mm, vagy a vízfelületén kb. 25 mm vízborítást jelentene. "Hová lett egy kisebb óceánnyi tengervíz?" A légkörzés elszállította máshová: az óceánokba és a jégtakaróba került. Az északi hemiszféra szárazföldi jegének tömege érdektelen, a légkör által a Földközi tengerbõl elszállított víz számára nem jelent kizárólagos célpontot.
"Ha a globális felmelegedés eleolvasztja a jeget": ugyanúgy megnöveli a párolgást a vízfelszíneken. A légkör viszont nem képes érdemben több vizet magában tartani, ezért szükségképpen megemelkedik a kihulló csapadék mennyisége is (több, mint 10 éve olvastam valahol, hogy a Szahara területe a múlt században kb. 10 %-kal csökkent). Az elzáródott Földközi tenger "kiszáradását", de szerintem inkább a Holt-tengehez hasonlóvá válását a vízmérlegének negatívvá válása okozta. Csapadék + befolyó vízmennyiség - párolgás negatívvá vált. A vízszint folyamatos csökkenése jelentõs folyamatos tengerfelület csökkenéssel járt, amelyik folyamatosan csökkentette az elpárolgó vízmennyiséget egy új egyensúlyi állapot kialakulásáig. A Földközi tenger elzáródáskori viszonylag gyors kiszáradása a földrajzi szélességének csapadékviszonyaiból eredeztethetõ.
A légkörzés által elszállított vízmennyiségnek valahol meg kellett jelennie (óceánokban, szárazföldi jégben), a légkörben nem maradhatott. 4 km mély csontszáraz medencében nem nagyon hiszek, a minimális vízszintet (a legszûkebb partvonalat) a tengeri üledék vizsgálatából meg lehet határozni. Ahol már nem találnak a fúrásszelvényben szárazföldi üledéket, ott már "mindig" tenger volt. Az idézõ jel az elzáródás - kiszáradás - újra megnyílás - elöntés többszöri ismétlõdése miatt van. Az megint egy másik kérdés, hogy voltak-e ez idõ alatt a Földközi tenger aljzatán jelentõs vertikális elmozdulások pl. az afrikai lemezhez viszonyítva: milyen szintek tekinthetõek viszonylag fixnek?

Yakin: Van rá módszer és nyilván figyelembe veszik mind a rövidtávú, mind a hosszútávú meteorológiai modellek. Nem hiszem, hogy még ne találták volna fel a csõben ezt a lyukat.
A klímamodellek szerintem még meglehetõsen "bétaverzióban" vannak, valószínûleg több, jelenleg ismeretlen, vagy elhanyagolt paramétert kellene még figyelembe venniük ahhoz, hogy érdemben használhatóak legyenek.

Ez nekem is egy kicsit magas. Ha jelentéktelen a levegõóceánban lévõ pára, nem kell vele számolni, akkor hova lett egy kisebb óceánnyi tengervíz ? Vajon az északi hemiszféra szárazföldi jege van annyi, mint a Földközi-t. vize ? Ha a globális forróság elolvasztja a jeget de nem párologtat tengervizet a légkörbe, akkor hogyan száradhat ki egy 4 km mély, fél európányi tenger ?

Gondolom ezzel a tudósok is tisztában vannak (hiányoltam én is a konkrét adatokat, anélkül ez csak "bulvár"), de a kutatásaikhoz szükséges pénz megszerzéséhez elképzelhetõ, hogy kénytelenek belekeverni a klímabizniszt. Kicsi az esély rá, hogy errõl valaha tudomásunk legyen.
Más: kérdésem lenne, mégpedig a párolgás mérésével kapcsolatban. Van rá megfelelõ módszer a tengerek felszínén is? Beleszámítják megváltozásait azokba a klímamodellekbe, amelyek eredményei alapján felmelegedés, vagy éppen lehûlés adódik?
(Még a miocén végi földközi-tengeri kiszáradáson "filózom", extrém eset ugyan, de rámutat a párolgás szerintem a jelenleginél véltnél nagyobb szerepére - egy magasabb "átlag-hõmérsékletû" Földön nagyobb párolgás mellett szélsõségesebb csapadékviszonyok adódnak)

Egy érdekes cikket szeretnék megosztani veletek, ezzel kapcsolatban, vagy inkább szomorút?
a 2011. dec.17ei cikket ajánlom.
Link
ahogy alakul a globális bomba.
üdv.
Márton.