Globális jelenségek

Az öngerjesztõ folyamat alapkellékei (hó és jég) a pólus környékén egész éven át megvannak, ellenben ezek a téli félévben az Arktiszt körülvevõ szárazföldek északi övezetében szintén adottak lesznek az ott kialakuló hótakaró következtében. Ebbõl a szempontból fõleg a roppant kiterjedésû eurázsiai kontinens jön számításba. Fenti elmélet megvalósulási formája az ezen a területen télen felépülõ szibériai anticiklon, mely jócskán lenyúlik a tajgaövig, hideg légtömegei nemegyszer a Kárpát-medence idõjárását is huzamos ideig meghatározzák.
A létrejövõ délebbi hidegmag(ok) nyilván szerves kapcsolatban vannak az arktikus hidegtömegekkel, azokkal egységes egészet képeznek.
Vegyük most már azt a teoretikus lehetõséget, hogy az arktikus tenger tartósan jégmentessé válik, ellenben a környezõ szárazföldeken ezek gyors kihûlése miatt a téli félévben továbbra is létrejön a hótakaró.(Persze kérdés, hogy a hóesésnek alapvetõ feltétele-e az arktikus jégtömegek hûtõ hatása, vagy sem. Feltehetõleg ez NEM alapvetõ feltétel.)
Ebben az estben a pólus közvetlen környékén nem valósulhat meg öngerjesztés, hideg anticiklonok nem jöhetnek létre. A környezõ szárazföldeken azonban igen. Az arktikus hidegpool nem sapkaszerûen borul a poláris régióra, hanem körgyûrûszerûen veszi azt körül, és éppen a sarkpont környéke ebbõl a szempontból "lyukas": ott nincs hideg AC, a hõmérséklet magasabb, a légnyomás alacsonyabb, mint délebbre.
Nézzük a következményeket -ezek elég megdöbbentõek. A szubarktikus hideg gyûrûbõl a magasnyomású, hideg levegõ nemcsak dél felé, hanem északra is megindulna, a pólus alacsonyabb nyomású, enyhébb területe felé. Az észak felé mozgó hideg légtömegeket a coriolis erõ éppúgy jobbra térítené, ahogy azt a szubtrópikus öv forró levegõjével is teszi. A szubarktikus övezet északi határán tehát kialakulna egy igen furcsa délnyugati hideg szélrendszer. "Paradox" ciklonális örvények keletkeznének így, déli, délkeleti oldalukon a hideggel, az északi-északnyugatin a meleggel.
Rögtön megjegyzendõ, mindez nem pusztán utópia, valami hasonló eddig is volt, mégpedig éppen Európa környékén. Az északatlanti tengeráramlás miatt itt az arktikus vizek magas szélességekig jégmentesek még télen is -ellenben a dél-délkeletre elhelyezkedõ szárazföld vastag hótakaróval borított. Szinte adott tehát a fent tárgyalt elméleti elrendezõdés.
Feltehetõleg éppen innen adódnak a kontinensünkön télen gyakori "makroszinoptikai fejreállások": délkeleten a hideg, északnyugaton az enyhe idõ.
Visszatérve elméletünkhöz, ki kell jelenteni, hogy annak alapfeltevése tiszta formában szinte biztosan nem valósulna meg. Az arktikus óceán nem válna teljesen jégmentessé, hanem a pólus közvetlen környékén, és Grönlandon ill. attól északra megmaradna az örök hó és jég. Itt továbbra is hideg anticiklon fejlõdne, s ez a poláris légkörzést még komplikáltabbá tenné. Roppant hektikus cirkuláció és örvénylések jellemeznék az északi sarkvidéket a téli félévben. Ennek következtében ott megnõne a csapadék mennyisége, s ez a csapadék túlnyomórészt hó lenne. Kulcsfontosságú tény ez: a vastagabb hótakaró a még meglévõ jégfelszíneken nyáron sem olvadna el maradéktalanul, ezért ott megindulna a felhalmozódás, a jégtömegek születése. Az egyik legfontosabb "visszaszabályozó" mechanizmusról van itt szó, mely biztosítja a hemiszféra éghajlatának viszonylagos állandóságát.
Végezetül annyit: nem hiszem, hogy az arktikus jégmezõ fogyása elõsegítené hideg északkeleti áramlás, kontinentális hatás érvényre jutását Európában a téli félévben -éppen ellenkezõleg, hátráltatná. Az elmélettel összhangban ekkor a szubarktikus hideg AC-koszorú légtömegei megoszlanának a pólus és a mérséklt öv között: hozzánk ezért kevesebb jutna belõlük.

Érdekes kontextus a légköri képzõdmények elhelyezkedésének a vizsgálata.

Az elmúlt évek tendenciája az évrõl évre zsugorodó sarki jégsapka. Mi ennek a következménye?
Ha megnézzük a földfelszíni hõmérsékleteket jól látni a tengeri jeges területek fölötti jó 10-20 fokos különbséget. Azonban a kontinensek erõsebb lehûlés miatt, illetve a felgyülemlõ hó miatt a kontinenseken kb a 60. szélességi kör mentén is erõs lehûlési gyûrû látható.

A jég zsugorodása azzal jár, hogy a sarkpont felett egyre inkább a melegebb hõmérséklet utalkodik, viszont a kontinenseken ez a "hidegyûrû" hamarabb alakul ki mint a sarki jég fölötti hidegmag. Ez azt jelenti hogy a jeges tenger nagyobb vízkitettsége miatt magas nyomású képzõdmények helyett alacsony nyomású képzõdmények válnak dominánsá. Illetve a késõbbi jégbefagyás miatt is egységes magas nyomású masszív zóna nehezebben alakulhat ki.

A szárazföld északi része fölött a kontinenseken viszont ugyanúgy a szibéria maximum ki tud majd alakulni. A nyomási mezõ tehát átrendezõdik. Kérdés hogy milyen folyamatokat indít ez el.
Ami valószínû, hogy a tundra területeken a téli tartós ÉK-i áramlást egy nagyon hektikus áramlás váltja majd fel. A tundrán ez a délnyugati szelek domináns megjelenése utal.

Ha viszont a szárazföldek fölött kialakul télen ez a magas nyomású öv (tajga zóna szintje) és ezek összekapcsolódnak ez azt is jelenti hogy az öv északi peremén a jeges tenger parti sávjában nyugatias áramlások uralkodhatnak, míg az AC öv déli szélességein keleties áramlások válhatnak uralkodóvá. A be nem fagyott jeges tenger alacsony nyomású ciklonjaival ez összekapcsolódik, így alakul ki egy cirkumpoláris nyugati áramlási rendszer.

Az elmúlt tél kicsit már ezt meg is erõsítette, emlékszem és említettem is milyen tartós AC alakul ki Szibéria fölött ami kelet nyugati tengelyt vett fel, északi oldalán nyugati áramlással nálunk pedig keletivel. Nem is véletlen, hogy az elmúlt 2 télen Angliában is szokatlanul havas és hideg idõ volt. Ezt akár összefüggésbe is hozom a jeges tenger egyre késõbbi befagyásával, hiszen egységes magas nyomású rendszer télen nagy kiterjedésû hó és jégfelszínek fölött tud kialakulni. Ha késik a befagyás ez a rendszer is késõbb épül ki, a napállás miatt viszont a szárazföldek jóval erõsebben le is hûlnek. Ez csak a földrajzi elhelyezkedés miatt tud kialakulni.

Ezért tudnak tartósan hasonló helyzetek kialakulni:
Link

Meg is lepõdtünk hogy az óceán fölött hogy tud ilyen tartós keleti áramlás kialakulni, heteken hónapokon át. Nos én ennek egy lehetséges okát ebben látom. Ez télen nálunk is egy gyanított keleties dominanciát okozhat, mit tavaly.
A sarki jég hiánya a Jeges-tenger fölött egyre inkább késleteti magas nyomású központok kiépülését. Nagy kiterjedésû és magas nyomású területben így tud kialakulni a tartós keleti áramlás, azonban a fenti okok miatt ez csak a szárazföldek fölött épülhet ki, így a Jeges tenger parti területein Eurázsiai tundra részein, Észak-európában Észak-amerika partjainál nyugati áramlások dominálnak. Míg elsõsorban Eurázsiában a 40-50.- szélességi kör között keleties áramlás.