Globális jelenségek

A jet stream margójára: Az 1979-2001-es idõszakban az északi polar Jet 2 km/éves átlaggal húszódott észak felé (amely a hemiszférikus hidegsapka zsugorodásával azonos jelenség). Ellenben a 2007-8-9-es években ez a trend megváltozott.

Bill Turrell eredményeirõl(sótartalom csökkenés): Link

Az általad linkelt anyagban valóban SSS (sea surface salinity) növekedésról olvasni, de az Atlanti Óceán középsõ területein. Én amikor a sótartalom csökkenésére gondoltam, akkor a Norvég tengerrõl, a Feröer szk. környékének mélytengeri áramlásairól beszéltem. Ezekben pedig, ha nem is apokaliptikus ütemben, de csökken a sótartalom. De a két jelenség nem zárja ki egymást, sõt... még lehet, hogy össze is függ.

Arra gondolok, hogy a THC gyengülésének pontosan ilyen tünetcsoport lehet az elsõ jele...

NAO definíció: Link

(
Mi úgy tanultuk még, hogy a koncentráció számít, nem (csak) a sûrûség. Ha a "sóssággradiens" nõ a felszínen, az okozza a felszíni áramlat gyorsulását. Az alábukás esete kérdõjelesebb, a tudósok szerint sem teljes az elmélet; mi úgy tanultuk, hogy a sarkok felõl érkezõ többlet édesvíz még annyira hideg, hogy mindenképpen alábukik. /Sõt, én is tartottam elõadást errõl egy szemináriumon, és nem nézett furán a tanár ./
Mindegy, 2 év múlva lesz óceanológiánk, addigra én is többet fogok tudni róla.
)

Sze: Lujóhoz csatlakozva: nekem is ellentmondásnak tûnik: "pont azért "bukik alá" északon, mert elveszti sótartalmát. Tehát ha egyre több az édesvíz,akkor csökkennie kell a sótartalomnak, az pedig az áramlat lassulásához ... kell hogy vezessen". Ez nekem nem igazán világos.

...pont azért "bukik alá" északon, mert elveszti sótartalmát... ??????? Saját haját tépõ nap miért nincs az ikonok között ???

"Ha tehát több édesvíz kerül az óceánban, az valószínûleg erõsíti az áramlást."

Én úgy tudom, hogy az áramlás a sós és az édes víz kényes egyensúlyától függ, és pont azért "bukik alá" északon, mert elveszti sótartalmát. Tehát ha egyre több az édesvíz,akkor csökkennie kell a sótartalomnak, az pedig az áramlat lassulásához, hosszú távon pedig jelentõs lehüléshez kell hogy vezessen. Érdekes módon azok a tudósok,akik a felmelegedés mellett szállnak síkra, a klímamodelljeikben sokszor nem számolnak ezzel a tényezõvel, csak a tengerszint emelkedéssel, és ezért az a kép alakul ki, hogy a hõmérséklet akadálytalanul növekedhet, szinte a végtelenségig.

A több édesvíz hozzáfolyása az elméletek alapján nem erõsíti, hanem gyengíti az említett körforgást. Alul ugyanis nem édesvíz, hanem a fentinél némileg kisebb sókoncentrációjú hideg tengervíz folyik vissza. Lesüllyedni ez a víztömeg azért tud, mert hideg mivolta miatt a sûrûsége nagyobb, mint a felszínen észak felé tartó meleg, sósabb vízé. Ha a sarkvidéken több édesvíz ömlik be a tengerbe, akkor annyira felhígítja a hideg víz sótartalmát, hogy annak a sûrûsége immár kisebb lesz a meleg, sós víznél - így nem tud alábukni, hogy odalent visszafolyjon, és megszakad a körforgás.

Persze a Golf- ill. Észak-atlanti áramlás TELJESEN még ettõl sem állna le, mert a szélrendszerek és a kontinensek elhelyezkedése mindenképpen fenntartaná a felszínen ÉK felé tartó vízmozgást... a szállított vízhozam viszont valóban jócskán lecsökkenhetne.

Az 1950-es évek óta inkább növekedett a sótartalom, mint csökkent. Azért itt egy link: Link

(Úgy tudom, van egy-egy konkrét koordináta, amihez az éppen legközelebbi bója mért légnyomásértékét vonják ki egymásból. Rudolfking: A NAO esetében igen, pontosabban a különbségüket képezik. Az AO-t nem tudom.)

Egy kicsit a Golf-ról is akkor:
Általában a felszíni tengeráramlatok egyik fõ mozgatója a felszín fölött fújó szél, másik a sókoncentráció. Itt az Észak-Atlanti-óceánon normális esetben a zonális szélrendszer miatt kelet felé mozog, ehhez képest észak felé kanyarítja egyrészt Európa, másrészt az, hogy az északi vizek kevésbé sósak. (A leszakadó örvényeket a Föld forgása (vagyis pl. a Coriolis-erõ) okozza.) Maga az áramlat viszonylag hamar és elég erõsen reagál a szélrendszer változására (pl. egy blocking beálltára). Emellett az észak-atlanti térségben egy alábukási zóna is van, a mélyben itt indul visszafelé egy áramlás, ahol az édesvíz megy vissza. Ha tehát több édesvíz kerül az óceánban, az valószínûleg erõsíti az áramlást, vagyis annak észak felé mutató komponensét. (A trópusokon a felszín pl. a párolgás, vagy a nagyobb felszínhõmérséklet miatt válik sósabbá.)

Hogyan számolják az AO-t és a NAO-t vajon? Fogják a modell és pertubált tagjainak elõrejelzéseit, kiolvasnak két koordinátát az összesbõl (pl Azori-szk. Izland közepe) és képzik a hányadosukat? Egyrészt ez nem egy túl bonyolult "index", már ha az, másrészt hordozza az olyan hibákat, amelyek a modell és tagjaira jellemzõek: A közös nagy tévedések, a magas szórás, a megbízhatatlan átlagképzés... Az én elképzelésemben eddig valami bonyolult sok száz paraméteres egyenletrendszer állt, esetleg hosszabb idõtávra átlagolva, vagy valami pluszt hozzátéve, ha már "csak" egy indexrõl van szó.

Értem. Tudnál linket berakni errõl a sótartalom csökkenésrõl? Elõre is köszi.

Már csak azért sem, mert a NAO többféle módon definiálható, függõen attól, hogy az izlandi légnyomásértéketet mely helyhez viszonyítjuk. Például Lisszabon/ Azori szk./ Gibraltár.

S ha a polár front közelebb kerül az egyenlítõhöz, az szükségszerûen eredményezi, hogy pl a Kárpát Medencét gyakrabban érik el sarkvidéki eredetû légtömegek, mintha a polárfront északabbra lenne. A polárfront egyenlítõ felé való eltolódása tulajdonképpen megegyezik a sarki hidegsapkák megnövekedésével. S hogy visszatérjek az AO-hoz: A zonalitás egyértelmûen a pozitív AO fázis sajátossága. A meridonalilitás pedig a negatív AO fázisé. Hogyan lehetséges, hogy befagyjon a Fekete-tenger? Vagy a Temze? Hát a meridionalitás uralkodóvá válása folytán.