Meteorológiai társalgó

Most, a tél közeledtével, újra elõ kell vennünk a hideg anticiklonok, hidegmagok kérdését. Ezek ugyanis -véleményem szerint- a földi klíma elsõrendû hatótényezõi, kialakulásuk mechanizmusa szintén alapvetõ és roppant érdekes. Tipikus circulus vitiosus-ról, öngerjesztésrõl van itt szó. Kellékei a talajt (vizeket) fedõ hó és/vagy jégréteg, és derült ég -ebbõl kifolyólag az erõs kisugárzás. A vastag hó (jég) elszigeteli a talaj és a vizek hõjét a fölötte elhelyezkedõ légrétegtõl, amellett a hófelszín napsugárzás általi felmelegedése a fényvisszaverés miatt minimális. Ezen okok folytán a szóban forgó légrétegben teljesen eluralkodik a kisugárzás általi hõveszteség, ezért az nagyon erõsen lehûl. A lehûlés anticiklont generál, az pedig fenntartja, sõt tovább növeli a kidugárzást -és így tovább. Másrészrõl, ha melegebb, nedves levegõ "támadja" az ilyen hideg, magasnyomású területet, akkor felsiklás révén havazás áll elõ, s ez tovább vastagítja a hõszigetelõ réteget -végeredményben ez is, paradox módon, a hõcsökkenés irányába hat. Ha a megvastagodott hóréteg felett újra kiderül az ég, még fokozottabb lesz a levegõ lehûlése. Fentiek következtében a hideg AC önfenntartóvá, emiatt igen stabillá válik.
Helyi esetlegességekkel indul a folyamat: valahol sok hó esik, ezen terület fölött csökken a felhõzet, gyenge a szél. A helyi esetlegességekbõl az öngerjesztéssel, a hideg AC kiterjedésével makrocirkulációs tényezõ válik: a gyorsabb mozgású, enyhébb légtömegek vagy kikerülik a hideg "légtavakat", vagy fesiklanak rájuk, de a belsejükbe nem képesek behatolni.
Úgy látom továbbra is, hogy a modellek kissé nehezen "fogják meg" a hideg AC-k kialakulását, és késõbbi viselkedését.
Ezek az anticiklonok viszont nagymértékben meghatározzák a mi téli idõjárásunkat. Valószínûleg innen van, hogy a tél kimenetel szempontjából a "legbizonytalanabb" évszakunk: hideg és meleg szélsõségei között nagyon nagy a differencia. Továbbá, hideghullámmal járó szituációk néhány nap alatt, a "semmibõl" is ki tudnak alakulni, ezért a télre vonatkozó hosszútávú prognózisok eléggé bizonytalan lábakon állnak. A hemiszférikus, vagy globális kondiciók legfeljebb a kialakulási valószínûségét módosítják a hideg anticiklonoknak.
Úgy tûnik, bizonyos extraterresztikus tényezõk is befolyásolják a kialakulást: van olyan teória, mely szerint a magas naptevékenység idején a poláris régiót érõ részecskeáramlás akadályozza ott a hõkisugárzást, ezért az öngerjesztés nehezebben áll elõ. Mindenesetre tapasztalati tény, hogy nálunk a hideg telek napfoltminimum környékén gyakoribbak.

És a tenger felett is szépen megy a ciklogenezis, egyre beljebb törve a kontinens fölé. Ha így folytatják még a végén havat látunk December elején

Elég szépen elfog vándorolni a hideg mag Kara-tengertõl.Ebbõl nehezen lesz tél a következõ 2 hétben...Csapadékot meg tolják-tolják a modellek.Nagyon nem tetszik a helyet.