Meteorológiai esélylatolgatások

Ugyanazt írtad, mint én:
"A hideg felhalmozódás persze még lehetséges február második felében, akár március elején is, de ez már nem "olyan", mint egy január eleji..."

Természetesen lehetnek komoly hidegdepók.

Én azért ezt ilyen kategorikusan nem jelenteném ki. Komoly hidegdepók még febr. közepén is kialakulhatnak északkeleten, fagyos légtömegeik el is érhetnek minket. Blockingos, szárazföldi hidegbeáramlásos hetek bõven lehetnek február folyamán, de még március elsõ dekádjában is.
Természetesen ez teljes általánosság, egyelõre a modellek ennek nem adják jelét.
Viszont az is igaz, hogy nagyon-nagyon szép havas, hideg epizódok lehetnek nálunk klasszikus lábas hideg nélkül is.

Egyetértek! Ilyen elõzménnyel (és jelennel) a lábas hideg verziót a mostani tél "repertoárjából" kihúzhatjuk.(?) É-i és ÉNY-i hideg elárasztások még lehetnek február 15-e után. Akár medi. ciklonos helyzet is adódhat, de ahhoz, hogy ez komoly havazást (és utána tartósabb telet) okozzon, azért kellene ÉK-i hideg bázis...
A hideg felhalmozódás persze még lehetséges február második felében, akár március elején is, de ez már nem "olyan", mint egy január eleji...

Európa ma reggel 5:30 kor: Link

Egyre inkább úgy néz ki, hogy a jövõ hét eleji felmelegedést 7 nap múlva újabb követi.
Február második felében már ritka a tartós lábas hideg elhúzódó enyhe elõzménnyel. Nem ritka azonban olyan elõzménnyel, amikor az addigi tél jellegét túlnyomóan ez határozza meg
. Idén van blokkingra való hajlam, de jellemzõek voltak a hetente szerephez jutó nyugati áramlások is, így igazán számottevõ L.H. helyzetrõl nem beszélnék. Ezekre az idõszakokra jellemzõ állóvizeink tartós befagyása, idén a Velencei tó igen sekély része mindössze 1-2 napig volt korcsolyázható. Mindössze január elejére volt jellemzõ, hogy a nappalok is stabilan fagypont alatt maradtak. Február 20 a táján jellemzõ a télnek egy utolsó eresztése, idén is valószínûsíthetõ 20 és 25 között. Ilyenkor átmenetileg valóban kaphatunk akár egy zordabb hidegelárasztást is, havazással. 25 -e aztán ugyancsak fordulónap, hónap fordulójára megenyhülhet az idõ.

Meglátásom az, hogy elsõsorban nem a mostanra várható helyzetbõl kell kiindulni, hanem a tél eddig eltelt idejének jellegébõl. Nemegyszer fordult elõ ugyanis, hogy nagy blokkok, komoly északkeleti hidegdepók látszólag felszámolódtak a környékünkön egy-egy zonális epizódban, aztán szinte a "semmibõl" visszajöttek. Egyébként még a legzimankósabb, nagy teleken is mindig van egy-két rövidebb zonális idõszak. De a hideg szinoptikai képek "semmibe" tûnésére, majd visszatérésére a legjobb példa talán 1992 január elsõ fele.
Szóval, hogy most jószerint csak a Svalbard közelébe elõrejelzett alacsony T850 figyelmeztet a tél esetleges drasztikus visszavágására, senkit se tévesszen meg. A január eddigi része megmutatta, hogy idén van lehetõség teljes blokkra, lábashideg-elárasztásra.
Egyébként a magam részérõl a februárban oly gyakori északnyugati irányításnak, mikor az északra felnyúlt azori peremén egyre-másra görögnek le a ciklonok az izlandi térségbõl, nem sok jelét látom. Õszintén szólva kevéssé hiszem, hogy ilyenfajta helyzet legyen a tél maradék részének meghatározója. Szerintem inkább a lábas visszatértének van esélye, ha elõbb nem, február közepe táján.
A sztratoszférikus melegedést, amennyiben tényleg blokkhelyzethez, azonalitáshoz vezet, ilyenkor február táján jó lesz komolyan venni.

Sok minden múlik azon, hogy a nyugati áramlások mennyire képesek kiszorítani a kontinentális uralmat. Valahol, az eddigiek alapján az a meglátásom, hogy újra meg újra lesz esélye kiseperni. A szituációt egyfajta zipzár effektusként aposztrofálnám, alapvetõen blockingos túlsúly, amit idõrõl idõre, de gyakran zónális próbálkozások szakítanak meg; ez okozta nyáron is ezt a furcsa hõhullámokkal és hûvös, nedves idõszakokkal váltakozó mintázatot.
Éppúgy elõfordulhat már az is, hogy pont a mostani DNY i áramlás úgy fordul meridionalitásba, hogy rajtunk keresztül szívódik be a meleg Afrikából, a hideg pedig tõlünk nyugatra, vagy keletre szakad le, persze kaphatunk ellentétes szituációt is, csakhogy utána megint egy átmeneti nyugati epizód felülírja a szcenáriót. Ahhoz hogy a február zord legyen, a kontinentális ÉK irányításnak tartósan be kellene ragadnia. Erre utaló jeleket a mostaniak alapján nem vélek felfedezni. Az tény, hogy jelen helyzetbõl a jövõre nézni nagy arányban a szubjektív megérzések világa.

Azt nem hinném, hogy a mostani helyzet a 2007. január végire emlékeztetne. 2006/2007 súlyosan anomáliás tél volt, szokatlan cirkulációs állapotokkal és tendenciákkal.
Szerintem a tél hátralevõ részének nagy kérdése, hogy a sarki-kontinentális hidegtömegek fel tudják-e tartóztatni, ki tudják-e zárni jelentõsebb idõre az óceáni hatást. Ebbõl a szempontból roppant nagy különbségek mutatkoznak az egyes évek között. Elõfordulhat 1985-ös fajta február, mikor az egész hónap, sõt március elsõ fele a kontinentális hideg jegyében telt el. Ilyen volt az 1929-es, 1956-os, és részben a 2012-es február is. Úgy látszik, létezik ez a fajtája a késõ télnek, amikor a szibériai légtömegek szinte totális uralmat gyakorolnak, és a fagyos légtömeg fittyet hány a nappalok hosszabbodására, emelkedõ napállásra. De meg kell mondani, a télnek ez a fajta kimenetele nem gyakori.
A gyakoribb, hogy az áramlási kép zonalitás-félblokk-blokk között ingadozik. A hidegbeáramlást követõen ránk kenõdik az északnyugati AC, és mire igazán le tudna hûlni az idõ, máris enyhébb levegõt kapunk a magasban ny-ény-ról. Majd ismét a blokk felé mozdul a folyamat, a hf után é-ény-ra fordul az áramlás. De a lényeg, hogy hosszabb idõre nem áll meg a nyugati komponensû drift, nem küszöbölõdnek ki térségünkbõl az óceáni légtömegek (a sarki-tengeri levegõt is ide számítom) Itt kapcsolódok az általad írottakhoz: ilyen esetben bizony számíthatunk a kora tavaszias (sõt tavaszias) napok ismételt visszatérésére.(Természetesen sok másféle szinoptikai kép is elképzelhetõ a télutón a medciklonosoktól kezdve a tiszta zonálisig, de ezek valószínûsége kisebbnek tûnik)
Kérdés, hogy a kilátásban levõ legalább 10 napos zonális, enyhe etap egy ilyen alapvetõen északnyugati irányítású jellegû február elõfutára-e? Elképzelhetõ, de távolról sem biztos. Mint ahogy egy blokk-hajlamos, déli áramlású enyhülés sem lenne garancia a "hideg" szinoptikai képek késõbbi visszatérésére, uralmára.
Az a szép a mostani helyzetben, hogy nem igazán látszik, hogy fog végzõdni az idei tél, a jövõt sûrû homály fedi. Lehetne mondani, hogy a karácsonyi nagyon szép, kifejezett lábashideg-beáramlás valami módosult változata jelentkezik még március közepéig -de ez sem biztos. Mindenesetre a tél eddigi lefolyása: decemberi északi zonalitás, fölöttünk igen tartós anticiklonnal, csendes, sokszor ködös idõvel, majd utána mind hidegebb idõ januárban -mindez hihetõvé tesz egy zord télutót... Csak hát lehetséges, hogy a folyamatok végül nem ebbe az irányba mennek.
A kilátásban levõ major sztratoszférikus bemelegedés az északi hemiszféra fölött meridionális áramlási képeket, azonalitást hozhatnak, de mérget persze erre se lehet venni.
Szóval, sok minden lehet még ebbõl. Na de, nehogy "nesze semmi, fogd meg jól" legyen az írásom: véleményem az, hogy talán valamivel hihetõbb most egy zord február, mint egy igen enyhe, tavaszias.

Nem szeretnék ünneprontó se nem népszerûtlen lenni, de jelen modellek által felfestett szcenárió jövõre nézvést, nekem egyfelõl a 2007 január 2. dekádjától február közepéig tartó idõszakot juttatja eszembe. Na az nem 3 hetes zónalitás volt. Ami most látszik, a modellek már mára lényeges enyhülést vártak szinte a teljes Dunántúlon 5 fok feletti T vel (ez csak a DNY határ mentén valósul meg, ÉK dunántúlon és az ország északi harmadán havazik/ ónos-havasesõ esik 0 -2 fokban. A melegedés vontatott, hullámzó, mint ami egy ilyenkor az Azori térségbõl támadó melegnyelvek során szokott lenni).

A jelen helyzet klasszikus a téli félévben, különösen tél végén. Sokáig konzerválódó a hideg az ország ÉK-i harmadán, egészen az elsõ hidegfrontig, ami bár T850 en T csökkenést hoz, de a talajon jelentõs melegedés kezdõdik országosan. Erre föl jövõ hét elején még a 10 fokos T850 is megnyalhat délrõl, amibõl érdekes maxik kerekedhetnek fõn hatására. Nincs benne semmi különös, hiszen 2004 február 4 vagy 5 én Szentgotthárdon nem sok híján "nyári" nap lett, Ettõl talán azért jelenleg nem kell tartanunk.

Másfelõl a tél elsõ felében ezek a hirtelen melegbenyomulások az erõs blocking hajlam jelei és még a Földközi térségben tárolt nyári melegbõl is táplálkoznak, viszont a tél második felére gyakran statikusabb helyzetet jeleznek, az ÉK i kontinentális légtömegek uralmát, hûtõszekrény effektet és tartós hideg esélyeit jósolják. (2009-2010 karácsonya)

A tél második felében azonban ezek a kiugrások már nem ezt a nyugalmas télvárást jelentik. hanem azt, hogy mostantól már újra és újra számíthatunk ezekre.

Számomra a CFS futás távoli bizonytalansága, erõs szórása is információval bír, hiszen ilyenkor a szórás lehetséges kimenetek idõbeli összecsúszását is jelezheti (az AO és NAO jövõbeni változékonyságát, ami a makrocirkulációs ciklussal ütemben vagy ellenütemben sokféle kimenetet eredményezhet, a velük való kapcsolat nyomán hasonló következtetéseket a T850, P fáklyákról is le lehet vonni.

A szép finálé tehát ezzel együtt benne lesz a pakliban, épp február utolsó dekádjában az új cirkulációs ciklus valószínûsíthetõ indulása elõtt, amikor is esélyes, hogy a hideg oldal újra beragadjon egy rövidebb idõszakra (3-5 nap). De a mostani helyzet nekem irányadó arra , hogy a hirtelen beköszöntõ tavaszi, enyhe napokkal idõrõl idõre számolni lehet/kell, ami végül pozitív anomáliába is tolhatja a mérleget (mivel az inverziós hatások dinamikus idõjárás mellett kiiktatódnak). Jellemzõ lesz az idõjárásnak ezen változékonysága a tavasz elsõ felére is, ekkor ez már az anomáliára ellentétes hatással lehet.

Az persze már egy régebbi megérzés kategória, hogy a szinoptikai helyzet érdekességébõl adódóan hasonlóan szélsõségesen ugrálhat a T menet a tél végén és tavasz elején, mint ahogy tette 2015 augusztusában, szeptemberében, sõt egészen október elsõ napjaiig.

Elõre szólok, ez egy nagyon hosszútávú latolgatás, de méginkább találgatás lesz, mégha nem is minden alapot nélkülözõen
A február 3-5-i csúcsponttal elõrejelzett MW-t a modell továbbra is igen stabilan, immár megingás nélkül adja, csupán a csúcs idõpontja kérdéses, illetve maga a csúcs mértéke; az utóbbi futások az elõbbit úgy február 3-5 közé, utóbbit pedig akár -4°C-ra teszik. Ezzel egyidõben érdekes blokkinghajlam alakul ki a térképen, az idõszak legvégén lefüzõdõ skandináv AC-val, mely utat nyit a nedves léghullámoknak a mediterrán térségbe, ott ciklonhajlamot generálva, miközben talajon KÉK felõl igen hideg légtömeg érkezhetne. A NAO a hónap végéig már csökkenõ tendenciát mutat, kb. február 3-tól pedig jelentõs szórásba kezd. Összegezve az összegzendõket: nem szólt még a finálé Egy részletes prognózishoz az idõtáv természetesen extrém nagy, de a tendenciák értelmezése már lehetséges, fõként, hogy több tényezõ egy ideje stabilnak látszik. Meglátjuk. Ahogy korábban írtam, egy esetleges retrográd áramlás kialakulása sem biztosíték a hidegre, elég a jet félhullámnyi eltolódása, és nálunk kitavaszodik, miközben Ny-Európa és/vagy K-Európa megfagy/belefullad a hóba. De a tendenciák bíztatóak, a helyzetben van még bõven potenciál