Globális jelenségek

Azt tudjuk, hogy a jelenlegi interglaciális mintegy 12 000 éve kezdõdött, az oda vezetõ felmelegedés pedig mintegy 18 000 éve. Egy-egy interglaciális a negyedidõszakban durván 10 000 évig tartott, a glaciálisok pedig 90 - 100 000 évig. Ez a kb. 100 000 éves periódus nem csak a T-kben, hanem a jégborítottságban, a növénytakarókban, és bizony a legtöbb nyomgázban is megjelenik, méghozzá "fázishelyesen".
Vegyük most a CO2-t. A glaciálisokban a klímarekonstrukciók alapján 50-150(-200) ppm között ingadozott a CO2-szint, az interglaciálisokban pedig 280-300ppm-re szökött fel (és nem többre, ez fontos!). Változásai nagyrészt párhuzamosan futottak a T-változásokkal (bár egyes helyeken rövid ideig jelentõs eltérések is megjelentek, ám ezek 100-500 év alatt megszûntek, és nem szóltak bele a tendenciákba).
Ma a CO2 koncentrációja az iparosodás óta emelkedik, és kb. 380ppm-nél tartunk. Ugyanakkor az idõsorokon még nem mutatható ki jelentõs T-emelkedés, tehát a változások nagyobb idõlépcsõjûek. (Ezért gondoljuk, hogy az emberi tevékenység igenis jelentõs szerepet játszik a klímaváltozásban, mivel még közel hasonló CO2-szint sem volt a földtörténeti közelmúltban; s ha a T leköveti, az akár jelentõs globális melegedét is jelenthet.)
Ugyanez a jelenség persze a többi nyomgáz esetén is megfigyelhetõ.
A növényekbe épített szénbõl azért elég sok nem kerül vissza, még hosszú idõlépcsõ alatt sem. Létezhetnek nagyonsokmillió éves fosszíliák is. A klíma ennél jóval kisebb idõlépcsõn változik, és összefügg a CO2-szinttel. Tehát nem mondható el, hogy az adott idõlépcsõn a CO2 vissza is jut a levegõbe /egyszóval az általad említett hosszú táv egyszerûen túl hosszú/.
(Még egy apróság: a negyedidõszakban a felmelegedések mindig nagyon hirtelenek voltak, a lehûlések jóval lassabbak; ráadásul elõbbi elég stabil változás volt, utóbbi teli volt erõs megingásokkal.)

Másokat is foglalkoztat a téma,más fórumokon is szerepel.Két dolgot tennék az elhangzottakhoz.
A talajok (igaz a sziklás magashegységekben és sivatagokban nincs) szintén sok szerves anyagot (humusz) tartalmaznak és háromnegyedét borítják a felszínnek.
A másik a késleltetet hatás téma a bioszférában.A kiindulás: az energiamegmaradás.Vagyis amennyi energiát(C fotoszintézise)) elnyel a növényzet(tárol),akkor ugyanannyit vissza is juttat (korhadás,bomlás,erdõtüzek stb.)Ha minél több zöldnövényzet van,annál több oxigén termelõdik.Ha kevés az erdõ,azt mondjuk nõ a CO2,mert nincs ami kivonja belõle a szenet és O2 sem szabadul fel.Vagyis a sok zöld tisztítja a levegõt,megment a CO2 felszaporodásától.De amennyit megköt,hosszú távon ugyanannyit vissza is juttat az elõzõ fejtegetések szerint (ha nem fosszilializálódik), vagyis semmivel sem lesz a növényzet hatására kevesebb a CO2 és így nem menekülünk meg a felmelegedéstõl(nõ a CO2 és az üvegházhatás). Valójában itt jön a késleltetés : évmilliók alatt sok boimassza fosszilis energiahordozóvá,üledékké,talajjá lett.Most felgyorsult ezek visszapumpálása az ember által a légkörbe,de egyes körök szerint ezt a növényzet (mivel kevesebb az erdõ) nem tudja ismét megkötni.Vagyis az elsõ verzió szerint a bioszféra indifferens a légköri CO2 szempontjából (amennyit megköt,annyit visszaad?)
A második szerint késleltettet hatás révén visszahat,mert képes (ha nem is közvetlen jelentõs hõenergiát) visszafogni jelentõs CO2 mennyiséget,s ha az ember ezt nem szabadítja fel a továbbiakban,akkor akár lassú globális lehûlés lesz a vége(ennek ugyanúgy nem örülne sok ember,én sem).
Nüanszok (és a puffer,de azt ki méri meg?) dönthetik el,hogy most a CO2 nõ,vagy csökken a bioszféra hatására(persze még vulkánok is vannak),melegszik vagy hûl ettõl a klíma...

A bomlás menete valóban ezerféle és rettentõ bonyolult is lehet, de ha a végtermék ugyanaz, mint amibõl a növény felépítette saját anyagát (szén-dioxid, víz), akkor pontosan annyi energia szabadul fel, mint amennyi a keletkezéskor elnyelõdött. Az energiamegmaradás (ld. középiskolás kémia) mindenképp igaz, bármennyire kacifántos a reakció. Azaz a tûz és a bomlás során pont ugyanannyi energia szabadul fel, a különbség csak az, hogy percek vagy évek alatt.

Energia akkor "marad bent" a szerves anyagban, ha oxigénmentes környezetbe kerül, így nem tud szén-dioxiddá visszabomlani. Természetesen ebbõl nemcsak a szén- és olajkészletekbe, hanem mindenféle, ezeknél kisebb szervesanyag-tartalmú, iparilag nem vagy csak nehezen feldolgozható kõzetekbe is jut, ráadásul szervetlen anyagok (leginkább a mészvázú élõlények vázai) is képzõdnek és felhalmozódnak... de az így tárolt energia ezzel együtt is csak amiatt hatalmas, mert százmillió éveken keresztül gyarapodott.

Üledék egyébként tartósan csak a süllyedõ aljzatú medencékben tud felhalmozódni, hegységekben egyébként semmilyen üledék nem halmozódik fel tartósan, hegységekben nem, hiszen ott a felszín folyamatosan ki van téve az eróziónak. A nyílt óceánok aljzatán pedig gyakorlatilag minden visszaoldódik ill. elbomlik, ezért ott is jelentéktelen az üledékképzõdés. A vastag üledékes képzõdmények kivétel nélkül szárazföldi vagy sekélytengeri medencék termékei.

Az utóbbi napok eszmecseréi számomra mindenképpen hasznosak voltak annyiban, hogy nem feltétlenül alkalmazzuk jól az idõtényezõt tekintve az egyébként helyes alaptételeket, mint pl. energiafelvétel és energia leadás. Itt megint igaz lehet, hogy persze, a bioszféra le is adja, amit felvesz, mint a kémialaborban. Csakhogy nem feltétlenül úgy, hogy az egyik pillanatban leadja, a másikban meg felveszi. Ez egy hosszabb idõlépcsõs folyamat. És ami földtörténeti léptékben a stabilitási tényezõk finom változása, pl. lehet egy néhány ezer éves folyamat, ez viszont emberi léptékben akár civilizációkat taszíthat a mélybe. Pedig földi léptékben nem történt semmi, csak egy kis szokásos kiigazítás. Az egyes energiafelvételek/átadások idõlépcsõiben történõ elmozdulások szerintem igen komoly visszacsatolásokat lehetnek képesek elindítani. Talán ilyen veszély rejlik a CO2 szintben is. És ehhez elég sok köze van a bioszférnak is.
Egyébként magam is úgy gondolom, hogy a bioszféra iszonyatos energiát tárol el, de az más kérdés, hogy esetleg ez mennyiben törpülhet el amellett az energia mellett amely a Napból jön, amivel bolygónk összességében dolgozik.

Hasonlóakra gondoltam,csak nem értem a bomlás ill.korhadás kémiáját.Hogyan szabadul fel pl. a növényekbe zárt energia.Ha égnek az erdõk a látványos és iszonyú hõt termel,persze csak rövid ideig.De a növények zöme nem égetéssel pusztul.Ha lehullanak õsszel a levelek,akkor az avar bomlásával visszakerül a bennük eltárolt energia a légkörbe ?Persze ez nagyon csekély szerintem is,de a szénhidrogénekben,kõszénben stb. szerintem rengeteg energia van,mert állandóan azt mondják,hogy elfogynak,de szerintem csak a nagyon jó minõségû és gazdaságosan kitermelhetõ készleteket használjuk évszázadok óta,mégsem fogytak el.Ki tudja még , hogy százmillió évek alatt mennyi halmozódott fel a hegységek mélyén,az óceánok aljzatában stb(amit sosem fognak kitermelni).Egyáltalán más szerves üledékes kõzetek nem zároltak energiát a napból ?

Lehet,hogy butaság,elõre elnézést kérek(kémikusok elõnyben).
A Nap energiáját a bioszféra is használja.Ez is olyan elenyészõ mint a belsõ hõ hatása,ill. ugyanúgy visszajut a légkörbe,mint a felszíni meleg ?
Nem az állatok és ember energiafelvételére gondolok (azt fizikailag vissza is adjuk,amikor testünk hõveszteséget szenved),hanem az az energia érdekel,ami kémiai folyamatok (pontosabban biokémiai) során arra fordítódik,hogy a szerves anyag növekedjen. Abból indulok ki,hogy hatalmas hõmennyiséget tárolnak a szénhidrogének,melyek valaha élt élõlények maradványaiból lettek.Ezekben tárolva van sok energia (ha égetve már egyre többet visszaforgatunk is belõle a légkörbe).Az élõ erdõségek és a tengeri élõlények testtömege is sok energiát megkötött.Ha nem égetnénk el töméntelen fát,a sokkal nagyobb erdõségek fatömegével mi lenne ? A korhadással(az is oxidáció?) a légkörbe jut az elpusztult növényzet energiatartalma ?