Meteorológiai esélylatolgatások

A huzamos, "vonalzós" zonalitás februárban ritka. Bár az elmúlt évtizedekben akadt néhány markáns kivétel (pl. 2002 februárja), de ezt a hónapunkat rendszerint blocking vagy félblocking helyzetek jellemzik, a kontinens középsõ részén gyakran tartósan megemelkedett légnyomással.
Véleményem szerint ez arra vezethetõ vissza, hogy tél végére csökken a féltekei hõgradiens (ilyenkorra már a délebbi tájak is alaposan lehûlnek, az északiak viszont már nem hûlnek tovább), ezért az átlagos hemiszférikus nyomásgradiens is csökken, így lelassul a nyugati áramlási szalag.
A magas szélességek hidegdepói ellenben még virágkorukat élik: fejlettek (lehetnek) a hidegmagok. Így lokálisan könnyen létrejön nagy hõkontraszt, mely a baroklin instabilitás fokozásával a stabil örvényesedést segíti, azaz a hideg leszakadását. Minthogy a nyugati áramlások gyengék, a hideg mélyre szakadhat és könnyen létrejön meridionális, blockingos cirkulációs kép.
Tél közepén, a napforduló táján még más a helyzet. Ilyenkor még rendkívül kiélezett lehet a hemiszférikus hõkontraszt, emiatt nagyon gyorsak a nyugatias áramlások. Ha a féltekén valahol lenne is hidegmag, melynek környezetében létrejön a stabil örvényesedés, ezért leszakad a hideg és meridionálisra váltana az áramlási kép, a féltekét körbe meanderezõ heves nyugati áramlás erre hamarosan rányomakszik, és keletre tolja, szétszórja azt.
Ha nagyon nagy mértékû a hidegfelhalmozódás és az ebbõl kifolyó hõkontraszt, akkor tartós lehet az örvényesedés ilyenkor is. Ilyen esetben a begörbülõ zonális légpályák nagy impulzusa (mozgási energiája) "bedolgozódik" a kialakuló teknõbe. Ezért igen aktív ciklonok lehetnek alacsony szélességeken is, erõs szelekkel, fejlett keveredési zónákkal, sok csapadékkal.
Most alapvetõen más a helyzet. Tél végén a gyenge nyugati áramlások miatt könnyen végbemegy az örvényesedés, és a tomboló nyugati áramlási szalag nem is "tolja le" rólunk a kialakult meridionális képet.
Viszont éppen emiatt a lassúság miatt a teknõk nem lesznek valami vigorózusak, a cirkuláció általánosan "langzám": kis csapadék, kis szél, és mindenekelõtt gyakori AC dominancia.
A gyenge nyugati áramlások fejlett hidegdepók mellett egyben azt is eredményezik, hogy a szinoptikai ciklusok zonális fázisa erõsen lerövidül. A meridionális fázisok viszont hosszúak, és a ciklus sokáig vesztegel a végsõ, a "hideg AC" állapotban -a csökkent általános hõkontraszt miatt nehezen indul be újabb ciklus.
A mostani történések jól felhúzhatók erre a "kaptafára" Az elõzõ ciklus, melynek meridionális fázisa a január végi nagy légnyomás-zuhanással kezdõdött, véget ért. Múlt vasárnap kaptunk egy "epilógus" hidegöblítést (Melynek az a lényege, hogy a ciklus végén a hõtranszport által igen lecsökkent hõkontraszt, gyengült nyugati áramlás mellett az északon éppen hogy felhalmozódásba kezdõ hideg könnyen és azonnal leszakad. De ezzel vége is a dalnak: a hidegraktár teljesen kiürül, és rendszerint félblockingon keresztül zonálisra vált az áramlási kép)
Viszont a télvégi lerövidült zonális fázis azt eredményezi, hogy már ezen a hétvégén (vasárnap) fejlett blokk AC épül fel Skandinávia felett. A hideg sajnos túlságosan keletre szakad, de jövõ hét közepén azért valamennyi beszivárog majd belõle északkeletrõl. Talán még a februárhoz képest is túlzottan rövid zonális fázis alatt most nem tudott elegendõ hideglevegõ felhalmozódni a magas szélességeken ahhoz, hogy tartós meridionalitás jelenjen meg. Így a skandináv blokk-epizód után a jövõ hét második felében Európában északi zonalitás fejlõdik majd ki. Az általános kondiciókra tekintve én is azt hiszem, hogy ez viszonylag hamar "billenni" fog, hidegleszakadásosra vált a kép.
GFS mutat is hasonlót 200 órán nem sokkal túl, de e szerint a futás szerint ebbõl csak félblokk lenne maritim szerencsétlenkedésekkel. Alakulhat ez még a teljes blokk irányába, és nyitánya lehet egy hosszasabb hideg idõszaknak. De természetesen az is megtörténhet, hogy marad a dny és ény között ingázó áramlási irány, és szeles, idõnként záporos, inkább enyhe, mint hideg fináléja lesz az idei télnek.

Ebbõl is látszik, mekkora jelentõsége van a kéthetes modellkimeneteknek

Az látszik egyelõre, hogy Közép-Európa felett inkább magasnyomás, Skandinávia felett pedig inkább alacsonynyomás várható. Ennek eredõjeként eleinte nyugodt, csendes, majd késõbb gyenge északnyugati frontokkal tarkított idõ lehet.

Amikor Snowhunter beírta akkor az volt az ábra, ez mostanra sajnos változott.

Én nem látom azt, amit te látsz. (vagy csak látni akarsz) Brit magasnyomás nem egyenlõ a Brit AC-val. Nem tudom miért gondolják sokan ezt, hogy elég csak a brit légnyomás fáklyákat nézni. Az AC központjának a britek felett kell lennie, akkor Brit AC.

Ez így továbbra is nulla. Ény-i irányítású óceáni levegõcske. Ez a tipikus éjszaka ledobhat szerencsés esetben 5 cm havat, ami másnap el is olvad. Ilyenkor a komolyabb télhez ez már kevés.

Nem linkelek semmit, mert totál felesleges 300+ órákról.

Elnézve a brit térséget, ott valóban 1030 hPa fölé szökik a légnyomás, de ez 20-a környékén még nem "az az" AC lenne: Link Északias, de már-már vonalzós zonalitás. Ami tetszik ebben a képben, hogy ez nem egy "stabil" felállás, tapasztalataim és emlékeim szerint egy ilyen felállás mindenképp megbillen, felborul egy irányba és (kb. 50% eséllyel?) ez számunkra nagyon jól is alakulhat. Ezúttal a GFS tartósra fogja, és csak 300 óra környékén (komolyan nem vehetõ ûrtáv) számol borulással: Link ugyanez ECMWF-nél: 240 óra és az is nagyon felemás: Link
A nyomásfáklyák az izlandi és skandináv térségre nem számolnak semmi ígéretessel 200 óra felett.
Azaz amit én jelenleg látok, hogy az északias, vonalzós zonalitás egyelõre hozza hozzánk a meleget (és az anticiklonáris hatásokat), relatíve jól elõrejelezhetõen (ld. 220 órán belüli kis fáklyalobogás), utána pedig a zonális kép feltételezett borulása hozhat ezt is, azt is vagy éppen fennállhat huzamosabb ideig ez a helyzet. Így hát 20-a után télies fordulatra egy vasat sem adnék ( Link ), de a lehetõsége valóban meglehet 20-a után. Az is lehet, hogy február 30-án érkezik

Belobogott, ez tény... Link

Már zsinórban a negyedig gfs futás adja a 20-a utáni télies fordulat lehetõségét, egyre markánsabban felépülõ atlanti blokkoknak köszönhetõen.
Továbbra is 1993 februári utánérzésem van.

Valahogy nekem az 1993 február-március ugrik be ha az idei késõ tél-kora tavasz kettõst akarom jellemezni, csak néhány napos eltolódással, azaz február utolsó hetén megérkezve és így március elsõ közepéig kitartva.
Ez térségembe a téli szezon legerõsebb epizódja lenne.

USA Ice Age jön ezen a hétvégén. Nagyon kemény hideg leszakadás lesz péntektõl kezdõdõen USA ÉK-i felén. Folyamatosan lenyomja a poláris hideget jet kipúposodása. Ennek lesz hatása a mi idõjárásunkra is, nem feltétlenül hideg formájában. Ami még az egész mostani szezont uralta, hogy semmilyen normális hideg nem volt az Uralig, és még azon túl sem. Ezen felül az Északi-sark jégborítottsága minimumon van. A hétvégi északi-hemiszféra mozgásait (nyomás analízis, jet stream, 850 hPA T-je, 2 mT mozgásai) és annak következményeit érdemes majd figyelni, milyen hatással lesz a további februári anomáliákra.