Globális jelenségek

Kereskedelmi forgalomban valóban nem terveznek jégtörõ nélküli utat, hiszen elõrejelezni nem igazán lehet, mekkora lesz és meddig tart a jégmentesség. De szerintem amit vitatni szeretnél (hogy az elmúlt évek nyarain hosszabb-rövidebb idõszakokban segítség nélkül is könnyen át lehetett hajózni, bármilyen hajóval), azt te magad is látod a jégborítottság-térképeken.

A normál hajók a modern jégtörõk megjelenése óta, azok meleg-váltásai között és takarítási mûveleti után járnak "magukban".

Ez jogos érv lenne, ha a változás abban nyilvánulna meg, hogy ma a legmodernebb jégtörõkkel megindulhatott az átjárókon a közlekedés. A helyzet viszont az, hogy "normál", nem jégtörõ hajókkal válnak manapság rendszeresen járhatóvá. (Az álló és a zajló jeget egyébként már több száz éve is megkülönböztették a hajósok, és pontosan dokumentálták, hogy melyikkel találkoztak... nem beszélve a jégen, gyalogosan vagy szánon közlekedõ expedíciókról.)

Azért ennyire ne feküdjünk rá a leírásokra, a 60-es években indult el jelentõs technológiai fejlõdés a jégtörõk esetében, azóta lehetséges sokkal jobban "tisztán tartani" hajózási útvonalakat.
Azaz egy már a 70-es években használt jégtörõ és 100ével az elõtti elõdje között ég és föld a különbség, elõbbieknek az erõs zajló jég volt a határ, mostaniaknak már egy kemény, 1,5-2méter vastag beállt jég se akadály.

Nem Verne-regények, hanem útleírások és a sarkvidéki felfedezésekrõl szóló irodalom alapján merem állítani, hogy a 17. századtól kezdve folyamatos, gyakran igen vakmerõ próbálkozásokról volt szó, ahol egyáltalán nem fordultak vissza úszó jégtáblák láttán, csak akkor, amikor már fizikai képtelenség volt továbbhaladni. Vagy még akkor sem - ami egyébként nem kevés emberéletbe került, egészen a 19. század végéig... [persze azt nem szabad elfelejteni, hogy a felfedezések idõszaka épp a kis jégkorszakkal egyszerre kezdõdött, a jégmentesebb idõszakok esélye pedig inkább az azt megelõzõ századokban merül fel.]

Grönland: egy az egyben azért korántsem volt zöld sziget, a több kilométer vastag jégsapka nem ezernél is kevesebb év terméke, az elnevezésben pedig köztudottan némi "marketing" szempont is közrejátszott... A gleccserek nyilván hátrébb húzódtak, a keskeny tengerparti sáv növényzete a mainál valamivel dúsabb volt - de az a 2 millió négyzetkilométeres sziget a viking fénykorban is legfeljebb néhány ezer embert tudott eltartani.

Ne felejtsd el, hogy pár jégtábla elõl azok a fa vitorlások úgy menekültek mintha pestisest látnának. Remélem Verne Gyula regényei nem lesznek perdöntõek e témában! Semmi bizonyíték - mint ahogy azt elõttem a témát jobban ismerõk is elmondták - arra hogy ne lehetett volna az elmúlt századokban, vagy egy - két évezredben is hasonlóan alacsony jégborítás. Olvastam már ezt bizonygató cikket, a forrást sajna nem tudom megnevezni. Azért megnéztem volna akkoriban a nyári jégborítottság minimumot,amikor Grönland valóban zöld sziget volt, az éghajlat térségünkben egy árnyalattal ha enyhébb lehetett a mostaninál.

Itt-ott úszkáló jégtáblákat az akkori hajók is félrelöködtek volna, a hajózhatatlanságot nyáron is mozdulatlan állójég, illetve összetorlódó (sokszor hajókat szétzúzó) jégtáblák jelentették. Amundsennek speciálisan erre a célra épített, a jégbe fagyást elviselõ hajójával 3 év (kétszeri befagyás és áttelelés) után sikerült az átkelés, ami bizony nyaranta sem egyszerû hajókázás volt, hanem folyamatos küzdelem a jéggel. Érdemes elolvasni az utazást leíró könyvet: Link vagy a korábbi, kudarcba fulladt próbálkozások történetét.

Tfh., akkoriban nem volt teljes mértékben hajózható - ezalatt az értendõ, hogy jégtáblák itt-ott úszkáltak. Ez sem feltétlen jelenti azt, hogy nem lehetett a maihoz hasonlóan alacsony a tengeri jégborítottság - csak érdemes ránézni a térképre, hogy miért.

Egyébként a XX. század elején Amundsennek sikerült, 1942-ben meg Larsennek is átjutnia az Északnyugati Átjárón.

EGyébként az Északkeleti Átjáróval kapcsolatban még kevesebb az infónk.

Modellszámítások alapján természetesen nem lehetne ilyesmit biztosan állítani. A Bakonyvár által említett sarkvidéki hajóutak tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy az Északnyugati- és az Északkeleti-átjáró (Amerika ill. Ázsia északról való megkerülése) az elmúlt évszázadokban végig hajózhatatlan volt a jég miatt. Pedig gyakorlatilag évrõl évre próbálkoztak az áttöréssel, hiszen óriási üzletet jelentett volna, ha valamelyikbõl kereskedelmi hajóút válik. (Errõl a 19. századra le is mondtak, de a felfedezõi dicsõségre vágyó próbálkozások töretlenek maradtak.) Manapság viszont nyaranta jégmentes vízi úttá válnak ugyanezek az átjárók...

"Azóta egészen biztos, hogy manapság lett a legkevesebb a jég a Jeges-tengeren."

Ez nem biztos, hogy igaz. Egyrészt mert nem csak a hõmérséklettõl, hanem több más tényezõtõl is függ, hogy mekkora a jégborítottság mértéke - így példálul légnyomási viszonyok. Ha csak a hõmérsékletet tekintjük: az arktikus térség felszínközeli hõmérséklete az 1930-as években hasonlóan meleg volt mint az utóbbi egy évtizedben. Bár vannak modell szimulációk - éghajlati modellekkel - amelyek szerint a jég kiterjedése csak az utóbbi évtiezdekben kezdõdött és a megelõzõ évszázadokban szinte nem is változott, azt lehet mondani, hogy ezeknek a szimulációknak az eredményei erõsen megkérdõjelezhetõ. Ennek az az oka, hogy több olyan természetes fluktuációt nem képesek kellõen szimulálni, amelyek döntõen hatással vannak a jégborítottság mértékére. Tehát, amit ténylegesen állíthatunk, hogy az elmúlt évek alacsony arktikus jégborítottsága valószínûleg az elmúlt 40-50 évben nem fordult elõ, azonban ezt megelõzõ idõszakban nem lehet kizárni az elõfordulását.

A rendszeres északi-sarkvidéki felfedezõutak nagyjából épp a kis jégkorszakkal egyszerre, a 17. század elején kezdõdtek meg. Azóta egészen biztos, hogy manapság lett a legkevesebb a jég a Jeges-tengeren. Elõtte elképzelhetõ, hogy olykor hajózhatóvá váltak az átjárók, de akkor még csak elvétve (sõt, Amerika felfedezése elõtt még úgy sem) vetõdtek arra európai utazók, a helyben élõ népektõl pedig nincsenek konkrét feljegyzések a jégviszonyokról.

Marad a zömében meridionális irányítású idõjárás , ez közép Európában extra kemény telek sorozatát produkálja. A többit tudod

Link Határozottan, és legalább olyan tudományos megalapozottsággal kijelentem , hogy nem elsõsorban az emberi tevékenység miatt csökkent ilyen mértékben jégtakaró az elmúlt évtizedekben. Megállapításom legalább olyan megalapozott mint a cikkben szereplõ "tudósé". Tudtommal elõfordultak extra alacsony jégborítású idõszakok az elmúlt évszázadokban.