Meteorológiai társalgó

Dehogyis, teljesen egyetértek. és remélem márciusban is lesz csobogás, meg olvadás, ahogy kell!
Na meg ugye nem is lenne mit mindebből magamra venni, attól még, hogy én örülök vagy nem egy adott időpontban a csobogásnak, sajnos nem változik meg semmi...

Jaj és ne hogy, személyes pellengérre állításnak vedd, csak gondolatébresztő volt a komment tartalom, hogy ideje volna végre nagyon más szemüveget felvenni, mert csak nem látjuk az olvadó jövőt, de az nagyon olvad higgyünk a kompetens és nem pre koncepciók vezérelte  szakembereknek...és ebben, ami alapvetően evolúciós biológiai és ökológiai kérdés, nem egy geofizikus akadémikus légkörfizikai egyenleteinek Amazonas folyama fogja megmondani, hogy nincs olyan, hogy üvegházhatás és klímaváltozás, úgy, hogy hajrá gyerekek, ...bízzatok bennem, mérnök vagyok megoldom...
Legutóbb egy ilyen szakmai szeánszon az erdőmérnök kollágától csendesen megkérdeztem, hogy ezzel a gondolattal álljon elébe egy olyan SC-nek, ami tavaly nyáron a Tengelici-parkerdőt (Tamási, Tolna megye, Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. kezelése) szecskává vágta sec-pec...és mondja neki, hátha történik valami...őszintén kíiváncsi vagyok mire menne vele...a kármegelőzésben, ott igen...és sajnos a kárelhárításban is...szóval csak álmodozó szemekkel nézem a kék anomália értékeket ott fenn a nem is oly magas és távoli északon...na de talán majd az a feb. 18-19 közötti időszak...hátha..

Látványnak szép, ez tény. Hallani is öröm a csurgást, csobogást, zubogást. Az emberi szemnek, léleknek üdítő. Főleg a rettenet aszály élmények után....
Terepfutóknak jó kihívás, sportélmény. De ez csupa humán szemszög...egy fajta kényelmi kérdés, ha lecsupaszítom...
És egy nagy bajom van ezzel a mostani festői zubogással- vagyis, hogy nekem az egy dolog - ami sokkal fontosabb, hogy az eléggé tusakodó erdeinknek.
A magas reliefenergiájú  (magas értékű, adott területegységre jutó relatív felszíni magasságkülönbség - magyarul jó szintes terep) középhegyvidékeken idő előtt (!!!) szalad ki az éltető víz, "n" a köbön százaléka a nagy semmibe...szó szerint...
Van persze jelenős beszivárgás is, a feltalaj max. vízkapacitáson van pl. a völgytalpakon. A talaj A és B zóna egész jó állapotban kezd lenni (ahhoz képest ami pl. decemberben, a nagy átverés című ködshow műsör ellenére volt)...további, "sajnos" folyékony, csapadék is várható...
De!
Nincs még beindult vegetációs ciklus, hiszen február első dekádja van..ebben mondjuk nem sok biológiai csoda van
De nem az árvacsalán, meg a hóvirág, meg a téltemető, meg a tőzike határoz meg egy erdei ökoszisztémát, működés és túlélés szintjén, hanem az állományalkotó fő fafajok.
Ha pl. egy üde gyertyános-tölgyes megmakkan a sorozatos és az alkalmazkodáshoz túlságosan gyors és szélsőségesen ide-oda pattogó környezet kihívásoktól (tudna ő, csak egy fásszárú vegetáció nem 5 év alatt áll át új klímára!)....és a helyére feltolódik pl. a cser klímaöv, akkor integetni lehet a hóvirágnak...úgy lett kitalálva, hogy a Galanthus nivalis (kikeleti hóvirág) és a balkáni, dél-európai, vagy még inkább kis-ázsiai flóraelem eredetű cser, nem passzolnak össze..ez utóbbinak pl. a legészakabbi példányai (nem ritka elegyfajként, hanem állományban) a nem messze fekvő Selmeci-hegységben vannak jelen, az az elerjedési határ...pl. a Szitnya...sokat elárul ez...
A hóvirág ennél kissé szélesebb spektrumú, de a mi nálunk őshonos alapvetően nem kedveli a cseres klímát, ha nem muszáj, se annak a termőhelyi viszonyait...
Míg az akár szélsőségesebben száraz viszonyok között is megélő cser viszont igen szívesen beköltözne a hóvirágunk igényesebb termőhelyére, ha hagynák a gyertyános-kocsántyalan tölgyeseink...most csak az Északi-középhegységre fókuszálva. 
Az erdeink itt a hegyekben még alszanak.
De javarészt a síkon is - ne a kerti változatokat, meg a parkokat, meg gyümölcsfákat nézzük, mert azok semmit nem jelentenek ebből a szempontból, ugyanis azoknak a genetikája, úgy meg lett kavarva, hogy már maguk se értik magukat.
Tehát az erdők jelenleg még alszanak, hála a januárnak és Teremtőnek!
És nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az általános és számomra érthetetlen (vagy inkább nagyon is érthető, szubjektív örömködés ellenére, hogy ki lehet tolni lassan a grillsütőt és sörözgetni a kék ég alatt (ezt hóban, fagyban is lehet egyébkét mert a faszén elég jól bírja) február az esetek többségében téli hónap. Hóval, faggyal - legalább éjjel. Teszik, nem teszik, akkor is, ha mindig is voltak kivételek, egy olyan földrajzi helyen ahol a klímát 4 akciócentrum hatásai rajzolják meg.  
A tölgy-bükk-cser és tsai eleve nem talaj és léghőmérsékletre vannak belőve a fakadáshoz, hanem csillagászati napállás magasságra...sok cserjét, elegyfafajt be lehet csapni egy hosszú enyhe februárral, hogy csipcsiripp, itt a tavasz, de hogy egy kocsánytalan tölgy nem fog neked fakadni és beindítani az iszonyú bonyolult vízfelszívó rendszerét (gondoljunk bele, hogyan is működhet, hogy 25-30 méter magasba "felszivattyúzza" a fatest, a vezérágak végén lévő rügyekbe a vizet! Ha 25 méter magasban megmetszenénk, akkor fakadáskor szépen kicsöpögne a víz az ág végen! Kíváncsi lennék, hogy aki mérnöki végzettségű, vajon rájön-e, hogy ez, hogy a fenébe működik....egyébként ez nem fair kérdés, de elárulom, hogy a kapilláris emelés 20 méteren nem működik...)
Szóval ez a csurgás, zubogás márciusban lenne a helyén, akkor már a gyökérzónában beindul az élet, ha ez még fent nem is látszik.
De mint aktív Börzsöny járó vess egy pillantást Királyrét után a Morgó-patakra - a Nagy-Vsfazék, Szén-patak, Bagolybükki-patak vízgyűjtőből, egyesülve ömlik ki a víz és vele nem kevés talaj is...ez nem tiszta hólé-bólé......és még csak tervezés alatt sincs egyelőre, hogy hogyan kellene, pl. fésűs gátrendszerekkel visszatartani ilyenkor, azt amiből szinte tutira vehetően száraz kopogós hiány lesz újra majd július-augusztus és ki tudja mikor kezdődően...pl. egy tavalyi június taccsra vágná a még lábon állókat is...van egy piros vonal, amit ha átlépnek a faegyedek nincs visszaút...
Szóval nagyon sok gond van ezzel, csak nem vizes vagy nem vizes a zoknim szinten, meg mi kottyan meg a szervezetünknek...
Ráadásul ha a terepügetés után, ami remek szórakozás, sport és egyebek, egy ülésfűtéses  SUV-ba pattanok, a kinti  tizenórákat követően, akkor ugyan mi bajod lenne, valóban, amíg a mozgástartományban valóban mozogsz...de ha kivonom ennek lehetőségét az egyenletből, melynek előállításához, működtetéséhez a természeti erőforrás hátteret olyan rendszerek biztosítják, mint az erdő egésze, akkor elég szar ügy hazadzsesszelni száraz váltás nélkül 65 km-et Pestre futva vagy gyalog...még terepfutóként is...
Félre ne értsd, értsők ez nem terepfutó és más erdei sport ellenes propaganda, csak érsük meg, hogy az erdő nem a mi hiperkonzumes elemeket nem kis számban tartalmazó kényelmünk szolgája...élhetünk a javaival, de ha bajban van, amiben éppen a mi ülésfűtéses SUV-unk nyakig benne van (Biológiai rövidzárlat) akkor legalább legyünk tisztába vele, hogy mi zajlik körülöttünk...tenni meg nagyon sok féle képpen lehet, nem lebecsülve a csobogó víz léleknyugtató és gondolatébresztő akusztikai élményét sem...de ez valahol a 123.-ik most a sorban...
A skívidéki belvízek, ha gazdák egy része még nem is fogta fel, hogy pl az milyen áldás manapság -  a vízügyesek, már átléptek az önmaguk árnyékán! -  ami x értékű terméskiesést is okoz, sokszorosan megtérül, ha kisebbre veszi a hektáronkénti profitéhségét, és ezzel az intenzív művelést...max. nem JohnDeer-ben fog légkondizni...meg kell nézni a kis osztrák gazdákat pl....de ez már agrárökológiai....   

Sőt, az Írott kő még közelebb van…

Pedig még az olvadó hó is élmény a hegyekben, amikor végre csörgedezik az összes kis vízfolyásos árkocska, élmény követni, ahogy összefolyik sok tíz kis csermely, aztán megérkezik a zúgó patakba… 
És milyen izgi és feladatos ilyenkor egy terepfutáson egy komolyabb patakátkelés, amikor tudod. hogy hátravan még 25 km a trackből és talán nem lenne jó térdig gázolva átjutni, de 5 perc keresgélês után rájössz, hogy nincs esély, ha haza akarsz jutni, nincs más hátra, mint előre.
És utána meg rájössz, hogy nincs ezzel semmi gond, csak túl sok aggódó szöveget kaptál gyerekkorodban az ilyenekről, meg se kottyan ez a szervezetünknek, csak persze menni kell és nem álldogálni vizes zoknival

Tegnap nagyon hosszú idő után végre láthattuk a napot és kifejezetten kellemes idő volt, 11 fok. Ma azonban ismét ocsmány szürkeség, nyirkosság van. Igazán vége lehetne már ennek.  Úgy állunk eddig, hogy januárból volt 20-21 nap téli időszak itt (töredéke hóval, mint az ország többi részén), aztán ezen kívül kritikán aluli, nyomasztó ez az évszak. Egyszerűen a legnagyobb jó indulattal se tudok semmi szépet látni benne, leszámítva a január 20-21 napját. Az egész december semmi másról nem szólt csak a hetekig tartó sötétségről, ködről és a taknyos nyirkosságról illetve a 0 és +2 fok közötti hőmérsékletről. Tegnapi nap kivételével azonban az elmúlt 1,5 hétben ismét ide "estünk" vissza...