Globális jelenségek
Ez igaz, a civilizációs technológiai vívmányaink átmenetileg sehol se lesznek, jelenlegi szintünkön értve.
Ebben igazad van, errõl a föld körüli pályán keringõ nemzetközi ûrállomáson dolgozó személyzet az elsõdleges tapasztalatforrás.
Ugyan, így csak teljesebben körüljáródott a téma.
Ugyan, így csak teljesebben körüljáródott a téma.
Azért egy ilyen váltás nem volna piskóta, a civilizációnk jelenlegi fokán már komoly következményei lehetnének. Ugyanakkor nagyobb kihalásokkal magam sem nagyon hallottam, hogy összefüggésbe hozták volna.
Arra kivántam felhivni a figyelmet, hogy mostanában a Nap nem véd meg bennünket olyan mértékben a távoli csillagok felõl érkezõ kozmikus sugárzástól, mint máskor (amikor nincs ilyen hosszú napfoltminimum), mert központi csillagunknak most gyengébb a mágneses mezeje, egyfajta védõernyõként szolgált irányunkban. Elnézést kérek, ha nem fejeztem ki magam világosan az elõbbi hozzászólásomban.
Így van, csillagász körök a következõ pólusváltás idõszerûségét adták meg, a térerõsség csökkenése ennek a jele.
Abban is egyetértek, a pályavonal és tengelyferdeség változása az, ami az ághajlat-ingadozásokat adja, a mágneses tér változásai nem igazán.
Abban is egyetértek, a pályavonal és tengelyferdeség változása az, ami az ághajlat-ingadozásokat adja, a mágneses tér változásai nem igazán.
A földi mágneses tér gyengülésének a konkrét, fizikai oka valóban vitatott, de maga a jelenség nem meglepõ. Hiszen tudjuk, hogy a mágneses tér iránya geológiai idõskálán rendszeresen átfordul (az északi és a déli pólus helyet cserél), és az átmenetek a térerõsség jelentõs gyengülésével járnak együtt. Az egyes ciklusok hossza igen változó, jellemzõen néhány százezer, olykor viszont csak néhány tízezer év. Valószínû, hogy napjainkban a Föld épp egy, pár ezer év múlva bekövetkezõ pólusátfordulás felé tart, ezért csökken a térerõsség.
Ugyanakkor, mivel az elmúlt pár millió évben (tehát már viszonylag jól ismert klímájú idõszakban) is számos pólusátfordulás történt, valószínû, hogy ezek hatása az éghajlatra nem különösebben erõs. Az elõzõ évmilliók glaciális-interglaciális váltakozása mindenesetre gyakorlatilag egy az egyben a Föld pályaváltozásainak felel meg, a mágneses tér változásaival nem korrelálnak a paleoklíma-adatok.
Ugyanakkor, mivel az elmúlt pár millió évben (tehát már viszonylag jól ismert klímájú idõszakban) is számos pólusátfordulás történt, valószínû, hogy ezek hatása az éghajlatra nem különösebben erõs. Az elõzõ évmilliók glaciális-interglaciális váltakozása mindenesetre gyakorlatilag egy az egyben a Föld pályaváltozásainak felel meg, a mágneses tér változásaival nem korrelálnak a paleoklíma-adatok.
A tartós napfolttevékenységi minimum magával vonta a Nap mágneses övezetének gyengülését. Ezzel a galaktikus kozmikus sugárzás erõsödött meg. Mivel bolygónk a Nap külsõ koronájában kering, a bennünket érintõ szoláris eredetû sugárzások hatása nem elhanyagolható. Jó lenne tudni, okozhat-e valamit a Föld légkörében a távoli csillagok felõl származó sugárözön (amely a fokozott naptevékenység miatt eddig háttérbe szorult).