Csillagászat és űrkutatás
...és ez így van! Beszélgetni, elmélkedni vagy éppen álmodozni lehet a témáról csupán. Az, hogy egy exobolygóra léphessen egy ember, annak mérhetetlenül kicsi az esélye. Jelen pillanatban a Marsig eljutni 2 évbe telik, és akkor még csak a szomszédban vagyunk. Szóval ha valami több fényévnyire van, hát... A leküzdhetetlen távolságon túl ott van egy másik probléma, ha egy ûrhajónyi legénység még valahogy oda is tudna menni, az itthon maradt több, mint 6 milliárd ember sorsa még ettõl adott marad. Persze ez egy kicsit pesszimista hozzáállás, de ez van. Egyébként is, amikor ezek a kérdések ténylegesen felszínre kerülhetnek, addigra a Föld vagy az emberiség bevégzi az emberek sorsát.
Ebben egyetértek, a 0,xx%-ot ez esetben már mindenképp messze felülmúlná az élet esélye. Viszont van egy olyan érzésem, hogy efféle spektroszkópiai eredmények után még születnének publikációk a bolygók belsejében vagy légkörében elméletileg elképzelhetõ víz- (elvetemültebb esetben egyéb molekula-) bontó folyamatokról és oxigént pöfögõ vulkánokról. Ezekre aztán rengetegen hivatkoznak majd (fokozva a szerzõk dicsõségét), mert vitatkozni remekül lehet a témán, véglegesen megcáfolni viszont szinte csak akkor sikerülhet, ha odautazunk.
Szerintem nem kell hozzá 100 év. Legalábbis a közvetett bizonyítékok - ha lesznek - nemsokára az asztalra kerülnek. Elég lesz, ha egy ilyen, kémiailag instabil légkört tudunk majd detektálni, mint a miénk. Ez spektroszkópiai szempontból nem olyan nagy kihívás, mint ha el kéne oda utazni Például a Földön az oxigén relatíve gyorsan kiürülne a légkörbõl ha valamilyen zavar nem lenne a kémia játszóterén. Ez a zavar a földi élet. Egy ilyen szép N-O légkört észlelve, már erõs közvetett bizonyítékunk lenne a Földön kívüli életre. Amit nagyon nehéz lesz megmondani (ha egyáltalán valaha képesek leszünk rá), hogy milyen szintû az élet az olyan bolygón.