Globális jelenségek

A jégtakaró horizontális növekedésébõl az elsõ gondolatomban arra következtettem, hogy vertikálisan sem ellenkezõ a tendencia. Bár, miért ne?

A belinkelt ábra szerint az Antarktisz körüli tenger jéggel borított területe nõtt, nem pedig az antarktiszi kontinensé.
Ez még akár azt is jelentheti, hogy az Antarktiszon (a kontinensen)csökkent a jégtakaró térfogata. Általában az lenne a megnyugtatóbb, ha nem a jégtakaró felülete nõne a pólusokon, hanem a térfogata (pár nappal ezelõtt ezt pedzegette Szibéria is).
A gleccserekrõl: a közelünkben (ami minket legjobban érint) az Alpokban igenis csökken a gleccserek térfogata. Ez leginkább azt jelzi, hogy a nyarak melegebbek lettek a környékünkön (május és szeptember között egy-egy kiugróan meleg periódusban rengeteg jég elolvadhat).
A klímaváltozás kapcsán pedig: ha tényleg melegedik az éghajlatunk, akkor valószínûbb, hogy a nyári nagyobb melegek és nem pedig az enyhébb telek fognak jobban "fájni".

Tisztelt észlelõtársak.
Itteni kezdõ fórumozóként elkövettem azt a hibát, hogy nem ott mondtam el azt, amit akartam és köszönet a moderátornak, hogy ide helyezte.
Örömmel olvastam, hogy élénk eszmecsere alakult ki az éghajlatváltozásról. Talán javasolhatom, hogy a véleményalkotásoknál az objektív mérési adatokat, valamint azokat a jelenségeket vegyük figyelembe, amit vagy magunk, vagy mások észleltek. Azaz, ha ezekbõl vonunk le következtetéseket, akkor járunk el helyesen, vagy ha úgy tetszik tudományosan. Ne vegye ezt senki kioktatásnak, mert nem errõl van szó, a téma (ami tényleg húsbavágó!) tárgyalása ugyanis megköveteli ezt bárkitõl.
Szerintem a Föld átlaghõmérsékletének 0,8 fokos emelkedését kár vitatni, ugyanis az idõjárás alakulásának folyamatos megfigyelési adatai ezt alátámasztják. Lehet itt vitatni, hogy ennek megállapítása során, milyen tényezõk befolyásolhatják a mérések pontosságát, de talán mi ne legyünk pápábbak a pápánál. Azaz fogadjuk el ezt az értéket, úgy is, mint egy olyan figyelmeztetést, ami a további emelkedésnek egy idõ után egyre exponenciálisabbá váló súlyos következményeivel járhat. Ugyanis gondolom, senki sem vitatja, hogy a légkör CO2 tartalma folyamatosan nõ és ennek következményei vannak és lesznek. Például beállhat egy olyan önnmagát erõsítõ effektus, mint az észak-ázsiai tundra olvadása, melynek során nagymennyiségû metángáz kerül a légkörbe. Mivel a metán üvegházhatása négyszer annyi mint a CO2-é, annak az lesz a következménye, hogy felgyorsul a globál átlaghõmérséklet emelkedése és akkor már nem lesz fikció akár a 4-5 fokos hõmérséklet sem. Vagyis részemrõl sem önmagában a széndioxidot kiáltom ki egyedüli okozónak, hanem csak arra kívántam rámutatni, milyen veszélyes folyamatok is elindulhatnak, ha pl. ezen két tényezõ hatása összeadódik. Az, hogy akár a kyotói és a mostani nemzetközi tanácskozásokon az ott résztvevõ politikusok komolyan veszik ezt a globális problémát, a döntéseik nyomán megjelent vállalások tanúsítják. Olyannyira, hogy a legpocsékolóbb nagyhatalom mint az USA is kezd felébredni és rádöbbenni arra, hogy már nem folytathatja úgy a pazarlást, más mellett az energiával sem, ahogy korábban.