Meteorológiai társalgó

Kifelejtettem a depresszió harmadik okát. A mézesmadzag. Ha a modellek élnének, azt mondanám, egy utolsó rohadék, kárörvendő szemétláda mind, egytől egyik. 

Ezért szerencsésebb éghajlatváltozásnak nevezni a globális felmelegedés helyett. Földrajzilag nem egyenlő mértékű a melegedés.
Nekem van erről egy elméletem, mármint a siralmas közhangulatról. Szerintem a legtöbb télszerető (engem is beleértve) nem elsősorban az éppen aktuális időszak miatt nyavalyog, mert a lőtéri kutyát nem érdekli, ha néha pocsékra sikeredik egy-egy téli időszak, hanem részben a folyamatos és tartós pechsorozat (?) miatt, másrészt pedig azért, mert ott van az egyáltalán nem kizárható esély arra, hogy ez már nagyjából így is marad. Ha volna egy üveggömb, amibe belenézve azt látnánk, hogy még egy-két ilyen nyögvenyelős tél következik, de aztán visszatérnek azok, amikre gyerekkorunkból emlékszünk, valószínűleg kisebb és kevésbé hangos lenne a siratókórus. 

Igen, nekem is ez a véleményem, hogy a nyomás elrendeződés nem úgy alakul az elmúlt években, és az nyomja rá a bélyeget Európára. Igaz hogy melegedett a klíma, de amíg van a sarkon hideg addig nincs baj. De bízom benn, hogy ezek peches évek és változik a nyomás elrendeződés a jövőben mert ha ez meg történik akkor meg van az alap pillére a hideg télnek. 

Az a baj Európába minden a tél ellen dolgozik, nyugati irányítás, golf áramlat, mind Európára tolják a meleget, akkor még ott van, hogy egy nagy medencében vagyunk hegyekkel körbe stb. Egyedül a jó helyen lévő törékeny anticiklonok tudnak telet hozni. De valamiért ezek hiányoznak az utóbbi telekről ha fel is épülnek pár nap aztán ennyi. Az a kérdés foglalkoztat vajon a régi időkben ezek hogy tudtak gyakrabban kialakulni, tartóssan fent maradni, és hozták az igazi telet?