Globális jelenségek
Talán érdemes körüljárni Grönland paleoklimatológiai "bemelegedéseit" is:
Ehhez valószínûleg szükséges valamifajta teknõ a Baffin öböl felett, melynek peremén észak felé nyomuló ciklonok masszív melegadvekciót okoznak Grönland fölött. Enélkül nehezen képzelhetõ el a Grönlandi AC eróziója és az enyhébb levegõ bejutása Grönland fölé. Izlandi AC-re is találhatunk historikus példákat, ezzel viszont az a gond, hogy ha ki is alakul, akkor jellemzõen össze is olvad a Grönlandi termikus AC-vel, így gyakorlatilag nemigen tudja "ráhúzni" Grönlandra a meleget.
Véleményem szerint a Baffin teknõ kialakulása valószínû, ha a zonális áramlás erõssége egy kritikus szint alá esik. Számos cikk jelent meg az egyre gyengülõ zonális áramlásról az utóbbi 2-3 évben. Az is igaz azonban, hogy ha a sarki AC nem elég fejlett, akkor a Baffin teknõ sem tud kifejlõdni teljesen.
Ehhez valószínûleg szükséges valamifajta teknõ a Baffin öböl felett, melynek peremén észak felé nyomuló ciklonok masszív melegadvekciót okoznak Grönland fölött. Enélkül nehezen képzelhetõ el a Grönlandi AC eróziója és az enyhébb levegõ bejutása Grönland fölé. Izlandi AC-re is találhatunk historikus példákat, ezzel viszont az a gond, hogy ha ki is alakul, akkor jellemzõen össze is olvad a Grönlandi termikus AC-vel, így gyakorlatilag nemigen tudja "ráhúzni" Grönlandra a meleget.
Véleményem szerint a Baffin teknõ kialakulása valószínû, ha a zonális áramlás erõssége egy kritikus szint alá esik. Számos cikk jelent meg az egyre gyengülõ zonális áramlásról az utóbbi 2-3 évben. Az is igaz azonban, hogy ha a sarki AC nem elég fejlett, akkor a Baffin teknõ sem tud kifejlõdni teljesen.
A jégsapka Grönland irányába történõ visszahúzódása könnyen vezethet majd egy olyan uralkodó áramlási helyzethez, ami a legutóbbi telet jellemezte. 
De az sem zárható ki ugyanakkor, amit mondassz. Ha a ciklonok egyre északabbi pályán húznak el kelet felé Európa északi peremén, akkor utat nyithatnak egy Voejkov-tengelynek is, amelynek a déli peremén keleties szelekkel viszont keményebb hidegek is elérhetik a Balkánt, vagy akár az Adriát. Ettõl gyökeresen eltérõ makroszinoptikai magyarázata nemigen lehet az 1010-es Nílus befagyásnak sem.
De az sem zárható ki ugyanakkor, amit mondassz. Ha a ciklonok egyre északabbi pályán húznak el kelet felé Európa északi peremén, akkor utat nyithatnak egy Voejkov-tengelynek is, amelynek a déli peremén keleties szelekkel viszont keményebb hidegek is elérhetik a Balkánt, vagy akár az Adriát. Ettõl gyökeresen eltérõ makroszinoptikai magyarázata nemigen lehet az 1010-es Nílus befagyásnak sem. 
Na, ez már érdekes kérdés. (Azzal nem érdemes foglalkozni, vajon milyen lesz az arktikus jégborítottság pl. 70 év múlva. Ezt úgysem tudja senki megmondani. Az elmúlt pár évtized tendenciájának extrapolálása itt nem segít. Roppant sok tényezõs, bonyolult mechanizmusról van szó, mely nem várt dolgokat produkálhat. (Ki láthatta elõre, példának okáért, a múlt század negyvenes éveitõl a hetvenesekig tartó lehûlést? Miközben a szén-dioxid koncentráció nõtt a légkörben)
Szóval, feltételezve, de nem megengedve, hogy az arktikus jégborítás kb. 100 éven belül minimálisra csökken, ilyen makrocirkulációs következményeket látok elképzelhetõnek: minthogy feltételezhetõ, hogy fenti esetben a magasabb szélességek felmelegedése lényegesen erõsebb lesz az alacsonyabbaknál, a hemiszférikus meridionális hõkontraszt csökkenni fog. Ezáltal kisebb nyomásgradienssel, lassuló nyugati áramlási szalaggal számolhatunk. A polárfront környezetében ritkábban képzõdnek stabil, mély ciklonok (maga a polárfront is visszahúzódik a sarkok irányába) A gyengébb polárfronti ciklonok ellenben, a lelassult nyugati áramlás miatt, könnyebben "növesztenek" teknõket dél felé: gyakoribbá válnak a meridionális áramlási képek.
Eddig tiszta a sor, idáig talán a sekélyes gondolkodású bulvárcikk-író is eljut. Viszont máris felmerül két tényezõ, ami problematikussá teszi az egyszerûnek tûnõ képet.
Elõször is, a grönlandi, több kilométer vastag belföldi jégtakaró holtbiztos, hogy alig változik majd a következõ évszázadban. Ez a "jégszekrény" marad, és marad a golf-áramlat szállította hõ is az észak-atlanti vizeken. Tehát, az észak-atlanti ciklontevékenység, szinte változatlan formában, fenn fog állni 100 év múlva is.
A másik tényezõ a szibériai téli "jégverem" Nagyon valószínû, hogy itt a hideg légtömegek öngerjesztõ lehûlése ugyanúgy lejátszódik majd kicsi sarki jégborítás mellett is, mint most. Valami olyasmit lehet elképzelni, amit "meleg Arktisz, hideg szárazföld" cím alatt már most emlegetnek a szakemberek.
Milyen hatással lenne ez a mi idõjárásunkra? A nyár tekintetében viszonylag könnyû "megsaccolni" Anticiklonális, hosszadalmas forró idõszakok, ritkább, fõleg konvektív csapadékhullás -ezt eddig is tudtuk. De figyelembe kell venni a megmaradó észak-atlanti ciklontevékenységet, mely könnyen idéz elõ meridionális áramlási képet, mélyre nyúló teknõvel -természetesen tõlünk nyugatra. Ez a szélsõségesen forró észak-afrikai légtömegek gyakori beáramlását idézi elõ térségünkben. E tény azt is magában foglalja, hogy ha a teknõ kelet felé lassan elmozdul, úgy hátoldali hideg (hûvös) levegõje a forró légtömegekkel találkozva igen heves viharokat válthat ki, lokálisan óriási csapadékmennyiségekkel. Tehát, a nyár sem biztos, hogy csak a napsütésrõl és a melegrõl "szólna"
A tél keményebb dió. Az biztos, hogy lényegesen lassabb lenne a nyugati drift ebben az évszakban is, mint a most megszokott arktikus viszonyok mellett. A hidegleszakadások predilekciós helye a grönlandi térség, illetõleg Észak-Amerika keleti fele lenne. Tehát, az igazi tél jellemzõ maradna Kanada és az USA egy részére, és természetesen Szibériára.
Ránk nézve a lecsökkent hõkontraszt miatt a Namias-ciklusok idõben megnyúlnának, ritkábban képzõdne mélyre terjedõ teknõ, élénk ciklontevékenységgel a mi szélességünkön. A gyakori magas légnyomás viszont a Kárpát-medencében hideg légpárna képzõdését segíti, errõl nem szabad elfeledkeznünk. Ha mégis térségünk fölé helyezõdne az alacsony nyomású teknõ, úgy hátoldalának sarki-tengeri légtömegei feltehetõen nem volnának kellõen hidegek ahhoz, hogy jelentõsebb síkvidéki havazást okozzanak. Viszont a szibériai "jégverem" továbbra is rendkívül hideg légtömegei, betörve a teknõ területére, élénk mediterrán ciklontevékenység mellett okozhatnának ekkor is hóviharokat, dermesztõ fagyot -de értelemszerûen inkább kontinensünk délkeleti felén. Északnyugat tél szempontjából nagyon hoppon maradna.
Összefoglalva: napsütéses, tavasziasan enyhe, illetve ködös, mérsékelten hideg idõszakok váltakozása töltené ki telünket, egy-egy ritkábban elõforduló, kiadós téli epizód mellett. Valami olyasmire gondolhatunk, amilyen az elmúlt telünk volt a tartós enyheséggel, de egyszer-egyszer falvakat eltemetõ hóviharral, dühöngõ kossavával a
Balkánon.
Mindez persze csak ötletelés, hiszen, ahogy mondtam, nagyon bonyolult mechanizmusról van szó.
Szóval, feltételezve, de nem megengedve, hogy az arktikus jégborítás kb. 100 éven belül minimálisra csökken, ilyen makrocirkulációs következményeket látok elképzelhetõnek: minthogy feltételezhetõ, hogy fenti esetben a magasabb szélességek felmelegedése lényegesen erõsebb lesz az alacsonyabbaknál, a hemiszférikus meridionális hõkontraszt csökkenni fog. Ezáltal kisebb nyomásgradienssel, lassuló nyugati áramlási szalaggal számolhatunk. A polárfront környezetében ritkábban képzõdnek stabil, mély ciklonok (maga a polárfront is visszahúzódik a sarkok irányába) A gyengébb polárfronti ciklonok ellenben, a lelassult nyugati áramlás miatt, könnyebben "növesztenek" teknõket dél felé: gyakoribbá válnak a meridionális áramlási képek.
Eddig tiszta a sor, idáig talán a sekélyes gondolkodású bulvárcikk-író is eljut. Viszont máris felmerül két tényezõ, ami problematikussá teszi az egyszerûnek tûnõ képet.
Elõször is, a grönlandi, több kilométer vastag belföldi jégtakaró holtbiztos, hogy alig változik majd a következõ évszázadban. Ez a "jégszekrény" marad, és marad a golf-áramlat szállította hõ is az észak-atlanti vizeken. Tehát, az észak-atlanti ciklontevékenység, szinte változatlan formában, fenn fog állni 100 év múlva is.
A másik tényezõ a szibériai téli "jégverem" Nagyon valószínû, hogy itt a hideg légtömegek öngerjesztõ lehûlése ugyanúgy lejátszódik majd kicsi sarki jégborítás mellett is, mint most. Valami olyasmit lehet elképzelni, amit "meleg Arktisz, hideg szárazföld" cím alatt már most emlegetnek a szakemberek.
Milyen hatással lenne ez a mi idõjárásunkra? A nyár tekintetében viszonylag könnyû "megsaccolni" Anticiklonális, hosszadalmas forró idõszakok, ritkább, fõleg konvektív csapadékhullás -ezt eddig is tudtuk. De figyelembe kell venni a megmaradó észak-atlanti ciklontevékenységet, mely könnyen idéz elõ meridionális áramlási képet, mélyre nyúló teknõvel -természetesen tõlünk nyugatra. Ez a szélsõségesen forró észak-afrikai légtömegek gyakori beáramlását idézi elõ térségünkben. E tény azt is magában foglalja, hogy ha a teknõ kelet felé lassan elmozdul, úgy hátoldali hideg (hûvös) levegõje a forró légtömegekkel találkozva igen heves viharokat válthat ki, lokálisan óriási csapadékmennyiségekkel. Tehát, a nyár sem biztos, hogy csak a napsütésrõl és a melegrõl "szólna"
A tél keményebb dió. Az biztos, hogy lényegesen lassabb lenne a nyugati drift ebben az évszakban is, mint a most megszokott arktikus viszonyok mellett. A hidegleszakadások predilekciós helye a grönlandi térség, illetõleg Észak-Amerika keleti fele lenne. Tehát, az igazi tél jellemzõ maradna Kanada és az USA egy részére, és természetesen Szibériára.
Ránk nézve a lecsökkent hõkontraszt miatt a Namias-ciklusok idõben megnyúlnának, ritkábban képzõdne mélyre terjedõ teknõ, élénk ciklontevékenységgel a mi szélességünkön. A gyakori magas légnyomás viszont a Kárpát-medencében hideg légpárna képzõdését segíti, errõl nem szabad elfeledkeznünk. Ha mégis térségünk fölé helyezõdne az alacsony nyomású teknõ, úgy hátoldalának sarki-tengeri légtömegei feltehetõen nem volnának kellõen hidegek ahhoz, hogy jelentõsebb síkvidéki havazást okozzanak. Viszont a szibériai "jégverem" továbbra is rendkívül hideg légtömegei, betörve a teknõ területére, élénk mediterrán ciklontevékenység mellett okozhatnának ekkor is hóviharokat, dermesztõ fagyot -de értelemszerûen inkább kontinensünk délkeleti felén. Északnyugat tél szempontjából nagyon hoppon maradna.
Összefoglalva: napsütéses, tavasziasan enyhe, illetve ködös, mérsékelten hideg idõszakok váltakozása töltené ki telünket, egy-egy ritkábban elõforduló, kiadós téli epizód mellett. Valami olyasmire gondolhatunk, amilyen az elmúlt telünk volt a tartós enyheséggel, de egyszer-egyszer falvakat eltemetõ hóviharral, dühöngõ kossavával a
Balkánon.
Mindez persze csak ötletelés, hiszen, ahogy mondtam, nagyon bonyolult mechanizmusról van szó.
Gyorsabb olvadás, több vízgõz a légkörben (önmagában is sugárzást visszafogó), több felhõ (szintén visszafogja a sugárzást)...
A besugárzási szög viszonylag alacsony, a felszínt elérõ W/m2 jóval kisebb, mint az alacsonyabb szélességeken, a kisugárzás viszont - amíg nincs befagyva - nagy.
Az északi jégborítottság a tavalyival kb. együtt mozog, a déli pedig növekedett.
Jaj Istenem, a bolygó fele megfagy, a másik megsül...
Az északi jégborítottság a tavalyival kb. együtt mozog, a déli pedig növekedett.
Jaj Istenem, a bolygó fele megfagy, a másik megsül...
Persze, persze, a déli jégtakaró növekedésével még mindig lehet jönni, de itt a fõ félelem az, hogy az egyre nagyobb területen leolvadó jég egy önmagát gyorsító folyamat lehet (ez pedig még ugye az unokáknak is triviális: nagyobb hullámzás, gyorsabb olvadás, sötét tengerfelszín miatt több hõ elnyelése stb. stb.). A kevesebb jég télen visszahízik területre, de vastagságra nem (lesz 5 méter helyet 1 vagy 0.5). Ha ezek így igazak és más tényezõ be se kerülne a képletbe, területtel négyzetes gyorsulással egész valid lehet az a félelem, hogy ebbõl bajunk lehet lassan.
A képen az az ijesztõ nekem inkább (a kifestõsön), hogy az 1970-2007 tartomány már a múlt, és az is elég randa. Én értem, hogy nem lehet extrapolálni a múltat, és elõrejelzésként eladni, de ez nem is egy 5 napos elõrejelzés, nem úgy kell felfogni.
A képen az az ijesztõ nekem inkább (a kifestõsön), hogy az 1970-2007 tartomány már a múlt, és az is elég randa. Én értem, hogy nem lehet extrapolálni a múltat, és elõrejelzésként eladni, de ez nem is egy 5 napos elõrejelzés, nem úgy kell felfogni.
Módosítottam az 573-at. Nézd a globális anomáliát.
Összességében:
- ha a rövidtávú modellek kb 6 - 8 napra kielégítõek
- ha a középtávú modellek nem elõre jelzik, hanem követik az idõjárás változást
- mi a fészkes fenét lehet elhinni a hosszú távú modelleknek 100 éves távlatban?
szerk: Melyik modell jelezte elõre az utóbbi évtized stagnáló bolygóátlag-hõmérsékletet?
Összességében:
- ha a rövidtávú modellek kb 6 - 8 napra kielégítõek
- ha a középtávú modellek nem elõre jelzik, hanem követik az idõjárás változást
- mi a fészkes fenét lehet elhinni a hosszú távú modelleknek 100 éves távlatban?
szerk: Melyik modell jelezte elõre az utóbbi évtized stagnáló bolygóátlag-hõmérsékletet?
Elhiszem, de ez egy NOAA GFDL modell és nem a zsurnaliszta illusztrációja. Bár ettõl persze még lehet kuka, de azért egy két gondolatkísérletet megér. Vajon milyen áramlási muszter alakulna ki Európában a 2030-ra elõrejelzett állapotok közepette?
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat