Meteorológiai társalgó

Akkor biztosan! (Gondolkodtam is, hogy októbert írjak-e, dehát a november a kedvenc hónapom, és akkor már biztosan itt leszek.)

A viharsarokkal kapcsolatban megelõztél:

Link

Dericknek gratula a remek hõhullám-elõrejelzéshez, a pilótát nem felejtettem el.

Persze bosszant, hogy az OMSZ-os háziversenyen - melyre éppen Derick hosszas kapacitálására neveztem be - elvéreztem vakmerõ áprilisi tippemmel (34,4 °C-os szezon-maximum), ugyanakkor legalább végre nincs a késztetés az aktuális és elõrejelzett magyarországi idõjárás folyamatos nyomon követésére. Számomra ugyanis a nyári félévében az idõjárással törõdni elég akkor, amikor muszáj (munkaidõben , továbbá magam és ismerõseim nyaralása tervezésekor, illetve Kárpát-medence központú makacs légörvények idején), ugyanis ekkor kell az idõ az élet más dolgaira is, és hogy a téli félév idõjárásának lelkes követésére legyen majd elég idõm és energiám. (Gondolom, legtöbben idõnként Ti is felteszitek magatoknak, illetve hozzátartozóitok felteszik nektek a kérdést, hogy érdemes-e folyton a neten lógni az idõjárás miatt... Szerencsére a zivatarok (kivéve persze a hózivatarokat) egy ideje már csaknem hidegen hagynak.)

Megint egyszer bebizonyosodott, hogy mindig gyõzni akaró típusként nem szerencsés efféle versenyeken elindulnom: piszok nehéz volt ám a múlt héten leírni a papírra a 36, majd 37, 38 fokokat! Az utólag nyilvánvalóan irracionális reménykedés bizony komolyan megfontolandónak tud tûnni ilyenkor ("messze van, változhat még a helyzet, hányszor láttam már ilyet!", meg ha be is jön a meleg, beleszólhat egy kis inverzió is meg effélék).

Azt hiszem, le kell, hogy mondjak róla, hogy a 2003-as elsõ síkvidéki hótakarós nap: október 23. (részletesen feldolgozva met4ever-rel a Légkörben) háziverseny-diadalom reálisan valaha is überelhetõ


Mindenkinek szép nyarat kívánok,
találkozunk novemberben, az új remények havában!