Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Én egyszer erkélyen néztem, olyan 70-80m lehetett a lecsapó, ha nem méteres hajam lenne, tuti égnek állt volna mind. :-)
A bizsergést akkor is érezheted, ha mondjuk csal 200 méterre van a lecsapó. Elõtte pár tizedmásodperrcel.
hmm érdekes írás. Ha érzek ilyen bizsergést, sercegést guggoljak le, vagy usgyi de k...gyorsan?
Álmodj Királylány! 
Lackó-Packó!
Ha lehet ne üttesd magad agyon villámmal, épp most írt egy cikket a villámokról és a viharvadászatokról a Zalai Hírlap Link
Lackó-Packó!
Ha lehet ne üttesd magad agyon villámmal, épp most írt egy cikket a villámokról és a viharvadászatokról a Zalai Hírlap Link
Sikerrel jártunk vadászatilag, de nagyon érdekes volt!
Amikor elindultunk, nyugatra és délnyugatra a horizonton hatalmas lecsapók sorjáztak, 130-al száguldottunk át Becsehelyen, Letenyén, majd Lenti felé vettük az irányt.
Végül Csörnyeföld falu autópálya felüljáróján cövekeltünk le.
Kiszállva a kocsiból meglepett, hogy elég jó kis nyugati szél fújt, mintha kifutószél lett volna, pedig a rendszer még jó 30 km-re volt tõlünk, és ilyen távolságból azért nem szokott kifutószél lenni.
Két cellából is folytak a lecsapók, egy nyugatra, egy délnyugatra, sikerült is 1-2 képet készíteni, amikor úgy döntöttünk, hogy villámok között nem épp biztonságos hely egy autópálya felüljáró, így a csörnyeföldi szõlõhegyre száguldottunk.
Amikor elindultunk, a rendszer 20-30 km-re volt tõlünk, szépen lecsapózott, majd kb. 4 perc múlva szállunk ki a szõlõhegyen tökéletes kilátással dél és nyugat felé, amikor pitty, potty, pitty, potty, majd kipp-kopp-kipp-kopp, és zitty-zutty, elkezdett szakadni az esõ, és a fejünk felett robbantak a dörgések.
Azonnal vissza a kocsiba, és értetlenül néztünk egymásra, hogyan ért ode az alatt a pár perc alatt a zivatar, amíg felértünk a hegyre.
Hát rájöttünk, hogy az a piros cella a rendszer déli végén mellettünk húzott el, viszont pont a fejünk felett keletkezett egy másik, abból kaptunk egy kis zuhét. Amiben graupelre emlékeztetõ kis jégdarabok voltak. A piros részébõl még horvát területeken nem messze a határtól kemény jég lehetett.
Sajna ez a kis keletkezés pont elég volt arra, hogy abban a 10-15 percben ne tudjunk fotózni, amikor a legjobb lett volna.
Végül sikerült néhány nagyon szép villámfotót csinálni, majd holnap Ati felteszi õket.
De a legnagyobb extázis hazafelé volt, Csörnyeföld után egy õz akart átsétálni az úton elõttünk, de az útpadkán megállt, és megvárta, amíg átmegyünk.
Utána egy róka, aztán 2 macska is átkóbászolt elõttünk.
Letenye elõtt 500 méterrel a telefonomat nyomkodtam, lefelé néztem, felnézek, és egy veszett nagy szürke vaddisznót látok balról a kocsi elé rohanni.
Nagyon megijedtünk, Ati vezetett, kb. 60-70-el mehettünk, de szerencsénkre a vaddisznó is megijedt, mert egy hangosat röffentett (bent a kocsiban simán hallottuk), és kicsit gyorsabbra fogta a haladást, Ati elrántotta a kormányt balra, és így sikerült kikerülni, de nem biztos hogy nem simogatta meg a kocsi eleje a szõre hegyét.
Miután megnyugodtunk, hatalmasat nevettünk a röffentésen, marhajó volt
Nagy szerencsénk volt, összetörte volna a kocsit, meg talán az elöl ülõket is.
Amikor elindultunk, nyugatra és délnyugatra a horizonton hatalmas lecsapók sorjáztak, 130-al száguldottunk át Becsehelyen, Letenyén, majd Lenti felé vettük az irányt.
Végül Csörnyeföld falu autópálya felüljáróján cövekeltünk le.
Kiszállva a kocsiból meglepett, hogy elég jó kis nyugati szél fújt, mintha kifutószél lett volna, pedig a rendszer még jó 30 km-re volt tõlünk, és ilyen távolságból azért nem szokott kifutószél lenni.
Két cellából is folytak a lecsapók, egy nyugatra, egy délnyugatra, sikerült is 1-2 képet készíteni, amikor úgy döntöttünk, hogy villámok között nem épp biztonságos hely egy autópálya felüljáró, így a csörnyeföldi szõlõhegyre száguldottunk.
Amikor elindultunk, a rendszer 20-30 km-re volt tõlünk, szépen lecsapózott, majd kb. 4 perc múlva szállunk ki a szõlõhegyen tökéletes kilátással dél és nyugat felé, amikor pitty, potty, pitty, potty, majd kipp-kopp-kipp-kopp, és zitty-zutty, elkezdett szakadni az esõ, és a fejünk felett robbantak a dörgések.
Azonnal vissza a kocsiba, és értetlenül néztünk egymásra, hogyan ért ode az alatt a pár perc alatt a zivatar, amíg felértünk a hegyre.
Hát rájöttünk, hogy az a piros cella a rendszer déli végén mellettünk húzott el, viszont pont a fejünk felett keletkezett egy másik, abból kaptunk egy kis zuhét. Amiben graupelre emlékeztetõ kis jégdarabok voltak. A piros részébõl még horvát területeken nem messze a határtól kemény jég lehetett.
Sajna ez a kis keletkezés pont elég volt arra, hogy abban a 10-15 percben ne tudjunk fotózni, amikor a legjobb lett volna.
Végül sikerült néhány nagyon szép villámfotót csinálni, majd holnap Ati felteszi õket.
De a legnagyobb extázis hazafelé volt, Csörnyeföld után egy õz akart átsétálni az úton elõttünk, de az útpadkán megállt, és megvárta, amíg átmegyünk.
Utána egy róka, aztán 2 macska is átkóbászolt elõttünk.
Letenye elõtt 500 méterrel a telefonomat nyomkodtam, lefelé néztem, felnézek, és egy veszett nagy szürke vaddisznót látok balról a kocsi elé rohanni.
Nagyon megijedtünk, Ati vezetett, kb. 60-70-el mehettünk, de szerencsénkre a vaddisznó is megijedt, mert egy hangosat röffentett (bent a kocsiban simán hallottuk), és kicsit gyorsabbra fogta a haladást, Ati elrántotta a kormányt balra, és így sikerült kikerülni, de nem biztos hogy nem simogatta meg a kocsi eleje a szõre hegyét.
Miután megnyugodtunk, hatalmasat nevettünk a röffentésen, marhajó volt
Nagy szerencsénk volt, összetörte volna a kocsit, meg talán az elöl ülõket is.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Szélvihart hoz a Dunántúlra a mediterrán ciklon
Szélsőségek | 2024-09-13 19:04
Szabályzat