Meteorológiai társalgó

Velem már többször előfordult, hogy a környezetemben csapkodtak a villámok, de ezeket szerencsére a házon belülről hallottam / láttam. Gyerekkoromban nem féltem a villámoktól. Egyszer előfordult, hogy jöttünk haza a "rétről" a nagy széllel közelgő vihar elől, az eső még nem is esett, egyszer csak akkora csattanás, hogy majdnem a földre rogytunk. Tőlünk kb. 100 méterre egy ilyen föld alá ásható olajtartályba csapott bele a villám, ami iszonyatosat szólt.

A múltkor írtam az júniusi esetről, amikor a Kab-hegyen, biciklizés közben kapott el egy zivatar erősen mennydörgős, mérsékelten lecsapós változata. Jobb ötlet híján bementem a sűrűbb, erdős részre (inkább, mint a tisztáson állni, villámfogóként kimagasodva), kerestem egy alacsonyabb fát és azalatt guggolva könyörögtem az életemért 20 percig. Aztán nem bírtam tovább idegekkel, és amikor picit alábbhagyott, akkor ezerrel tekertem hazafelé. Nyilván újra rázendített, de akkor már nem álltam meg. Azóta többször eszembe jutott az eset, amikor az erdőt járva öl vastagságú fákat látok középen széthasadva (amúgy egyáltalán nem ritka).