Bioszféra

Mindig csodáltam, aki ennyire magabiztosan ért a gombákhoz.
Pedig annak idején gyerekkoromban, nagyapám tanítgatott erre (is).  Ő olyan volt mint egy élő természeti lexikon. Sajnos tizedére sem emlékszem mára.
Persze, mint (szinte) mindent - rengeteg tanulással ezt is meg lehet tanulni, csak nálam egyedül az gond, hogy szerintem akkor sem bíznék magamban.
Folyton azon morfondíroznék, hogy: Igen, látom, és tudom hogy ez mi!
Izé..., na várjunk csak egy kicsit! Biztos az, vagy csak nagyon hasonlít?? 

bocs, nyírfa.
tehát barna érdestinóru.

Azaz, mert nyárfa alatt volt.

Szép, de  a  csövek  magassága  alapján, érdestinóru is lehet. A gesztenyetinó  húsa,  fiatalnak  parafa  szerűen kemény. A  barna  érdestinó (Leccinum scabrum)  húsa  nem  váltja  ádázul  a  színét,  és  az  illata  aromásabb.  Fiatalnak  finom mindkettő,  öregnek  elültetni  való  a  kertben. - Bocsánat  a késői  válaszért, tegnap én is  gombásztam...  elaludtam.  - Most már  én is  a szárítani  való  gombát keresem, ha  az  erdő  is  felszárad...  egyelőre  megy  a  ruhapakolás, függönymosás, a lakás  tiszta pára.  Tegnap  a  rizikéknek  nagyon  örültem,  van  már  "Hexenröhrling" is,   utóbbi  vajpuha  finom,  ha  zsíron  megfuttatva  20  percig  főzzük (pl. gombás  rizsnek).  - és  úgy tapasztalom,  hogy másnap  is " illedelmes ", jó gomba.  Azért  nem  reklámozzuk, mert  sok  mediterrán  fajjal  (Caloboletusok, Rubroboletusok, Imperator)  keverhető  össze, és  azok  ártalmasak.

Nem kékül

Gesztenye-tinóru akar lenni,  de  VÁGJAD KETTÉ és akkor emeletesen üregek  vannak  a  tönk  húsában. A  gesztenyetinóruból  ami  kékül, az  védett, értékes és helyén  hagyandó,  a  többi  finom  és megenni  való.

Piliscsaba-körtúra,  12 km, soksok  őzláb (barnagyűrűs és  csipkés) , jutott  a  túratársaknak  bőven.  Szép  adag  szegfűgomba, és  a  csábos  sárguló  csiperkék  között  is  megbújt  egy-egy  ehető sereg...  Halommal  a  fenyőtinóruk,  sajnos  öregecskék, és  szép  szögletes  széteső-pöfetegek  a  mezőn.  Mindez  ádáz  szélben és  ragyogó  napsütésben.  A  kezem  még barna foltos,  a  sok bébi  fenyőtinótól,  akiket  tegnap  szedtem  Tétényben  az  eső  után, és  azonmód  lefagyasztottam  meghámozva.  Ha nem tudnám,  hogy megáztak,  az érettebb  példányoknak is lett  volna  keletje,  de így ott  maradtak - tegnap is,  ma  is...