Modell-iskola
-12 °C-on a vízfelszínre vonatkozó telítési gõznyomás 2,434 hPa, a jégfelszínre vonatkozó pedig 2,168 hPa. Vagyis a különbség kb. 0,26-0,27 hPa.
Például -4 °C-on a különbség kb. 0,17 hPa, -20 °C-on pedig kb. 0,22 hPa.
Tehát olyan számottevõen nagy különbségek nincsenek elsõ ránézésre, de ez a kicsi mégis ilyen sokat jelent, úgy látszik.
(Segítség a számításhoz, hogy egy kicsit magamat is reklámozzam: Link ).
Például -4 °C-on a különbség kb. 0,17 hPa, -20 °C-on pedig kb. 0,22 hPa.
Tehát olyan számottevõen nagy különbségek nincsenek elsõ ránézésre, de ez a kicsi mégis ilyen sokat jelent, úgy látszik.
(Segítség a számításhoz, hogy egy kicsit magamat is reklámozzam: Link ).
Köszönet mindhármotoknak, nagyon tanulságos olvasnivalót adtatok!
A telítési gõznyomás exponenciális csökkenésérõl sem ártott az emlékeztetõ, a jégre vonatkozó gõznyomás-különbséggel pedig megint újat sikerült tanulnom. (Egyébként számszerûsítve mekkora különbségre kell itt gondolni pl. -12°C-on?)
A telítési gõznyomás exponenciális csökkenésérõl sem ártott az emlékeztetõ, a jégre vonatkozó gõznyomás-különbséggel pedig megint újat sikerült tanulnom. (Egyébként számszerûsítve mekkora különbségre kell itt gondolni pl. -12°C-on?)
Ezt pedig a ködképzõdés kapcsán olvastam még korábban:
"Ha a levegõ hõmérséklete a szárazföld fölött 0 °C-nál alacsonyabb, a hótakaró felszínén a vízgõz szublimálódhat mielõtt a vízgõz cseppfolyós köd alakjában kondenzálódna, mert a telített gõz nyomása jég (hó) fölött kisebb, mint a víz fölött.
A hó szárító hatása különösen nagy a -8 és -16 °C-ig terjedõ hõmérsékleti tartományban, ahol a jégre (hóra) vonatkozó telítési gõznyomás különbsége a legnagyobb (maximuma -12 °C körül). A fajlagos nedvesség csökkenésével süllyed a harmatpont is."
Makainé-Tóth: Szinoptikus meteorológia II.
Elvileg ezért alakul ki nehezebben köd hófelszín esetén.
Így átgondolva a három írást szépen látszik az összefüggés.
"Ha a levegõ hõmérséklete a szárazföld fölött 0 °C-nál alacsonyabb, a hótakaró felszínén a vízgõz szublimálódhat mielõtt a vízgõz cseppfolyós köd alakjában kondenzálódna, mert a telített gõz nyomása jég (hó) fölött kisebb, mint a víz fölött.
A hó szárító hatása különösen nagy a -8 és -16 °C-ig terjedõ hõmérsékleti tartományban, ahol a jégre (hóra) vonatkozó telítési gõznyomás különbsége a legnagyobb (maximuma -12 °C körül). A fajlagos nedvesség csökkenésével süllyed a harmatpont is."
Makainé-Tóth: Szinoptikus meteorológia II.
Elvileg ezért alakul ki nehezebben köd hófelszín esetén.
Így átgondolva a három írást szépen látszik az összefüggés.
Kis hasznos apró Antibulvártól: (ilyenekért éri meg olvasni a fórumokat)
2010-01-24 01:01:25
antibulvár
(Budapest X.)
Miért is tud még ködben csökkenni a hõmérséklet?
Ha köd van, akkor mi is történik? Kicsapódik a levegõbõl egy kis vízgõz, és megjelenik vízcsepp/jégkristály alakjában. Ennek természetesen többféle következménye is van: egyrészt a kicsapódás látens hõ-felszabadulással jár, másrészt pedig a kialakuló köd segíti a légköri visszasugárzást - ezek tehát olyan folyamatok, amelyek a hõmérsékletet emelik.
Csakhogy van itt még valami, egy harmadik tényezõ is! Ha csak egy minimális kicsapódás is történik, akkor a légkör vízgõztartalma máris csökken. Ezzel együtt pedig a telítettség mértéke is, azaz a harmatpont is csökken!
Na már most, gondoljuk csak meg, milyen alacsony hõmérsékletekrõl van itt szó! -10 meg -20 fokokról beszélünk! Ezeken az értékeken ugyebár a levegõben már csak rendkívül kis mennyiségû vízgõz tartózkodhat légnemû állapotban. (Hiszen a telítési gõznyomás a hõmérsékletnek exponenciális függvénye. Azaz pl. 30 fokon a levegõben maximálisan tárolható vízgõz nyomása 42 hPa, 20 fokon 23 hPa, 10 fokon 12 hPa, 0 fokon már csak 6 hPa, -10 fokon már csak 3 hPa, -20 fokon pedig mindössze 1,2 hPa, hogy alacsonyabb hõmérsékleteket ne is említsünk.)
Tehát ez azt jelenti, hogy ilyen hõmérsékleten már nagyon kis vízgõznyomás-változás is elegendõ ahhoz, hogy a harmatpont csökkenjen, és a levegõ ismét telítetlenné váljon. (Összehasonlításképpen: +10 fokon 2 %-os RH-változás kb. 0,25 hPa-os vízgõznyomás-változással jár, míg -20 fokon ugyanehhez az RH-megváltozáshoz mindössze 0,03 hPa-os csökkenés kell! Ezek persze nagyon kis számok, de mégis számottevõ a különbség!)
Na és a telítetlen levegõben mi történik a hõmérséklettel? Természetesen ismét csökkenni fog, és az egész kezdõdik elölrõl.
Ezért fordulhat elõ az, hogy pl. az esti induláskor T= -6 °C, Td= -8 °C, míg mondjuk éjfélkor T=-18 °C, Td=-19 °C.
A harmatpont a hõmérséklettel együtt zuhan, utóbbi gyakorlatilag tolja le az elõbbit.
(Emiatt nem lehet ilyen helyzetben a modellek által várt harmatpontot a Tmin elõrejelzéséhez felhasználni.)
Persze elõbb utóbb, ha már elég sok vízcsepp/jégkristály csapódott ki, akkor az elsõ kettõ folyamat (látens hõ felszabadulása + visszasugárzás) kompenzálni fogja ezt a hatást, de mint tudjuk-látjuk, ez gyakran csak valahol -20 fok környékén következik be.
2010-01-24 01:01:25
antibulvár
(Budapest X.)
Miért is tud még ködben csökkenni a hõmérséklet?
Ha köd van, akkor mi is történik? Kicsapódik a levegõbõl egy kis vízgõz, és megjelenik vízcsepp/jégkristály alakjában. Ennek természetesen többféle következménye is van: egyrészt a kicsapódás látens hõ-felszabadulással jár, másrészt pedig a kialakuló köd segíti a légköri visszasugárzást - ezek tehát olyan folyamatok, amelyek a hõmérsékletet emelik.
Csakhogy van itt még valami, egy harmadik tényezõ is! Ha csak egy minimális kicsapódás is történik, akkor a légkör vízgõztartalma máris csökken. Ezzel együtt pedig a telítettség mértéke is, azaz a harmatpont is csökken!
Na már most, gondoljuk csak meg, milyen alacsony hõmérsékletekrõl van itt szó! -10 meg -20 fokokról beszélünk! Ezeken az értékeken ugyebár a levegõben már csak rendkívül kis mennyiségû vízgõz tartózkodhat légnemû állapotban. (Hiszen a telítési gõznyomás a hõmérsékletnek exponenciális függvénye. Azaz pl. 30 fokon a levegõben maximálisan tárolható vízgõz nyomása 42 hPa, 20 fokon 23 hPa, 10 fokon 12 hPa, 0 fokon már csak 6 hPa, -10 fokon már csak 3 hPa, -20 fokon pedig mindössze 1,2 hPa, hogy alacsonyabb hõmérsékleteket ne is említsünk.)
Tehát ez azt jelenti, hogy ilyen hõmérsékleten már nagyon kis vízgõznyomás-változás is elegendõ ahhoz, hogy a harmatpont csökkenjen, és a levegõ ismét telítetlenné váljon. (Összehasonlításképpen: +10 fokon 2 %-os RH-változás kb. 0,25 hPa-os vízgõznyomás-változással jár, míg -20 fokon ugyanehhez az RH-megváltozáshoz mindössze 0,03 hPa-os csökkenés kell! Ezek persze nagyon kis számok, de mégis számottevõ a különbség!)
Na és a telítetlen levegõben mi történik a hõmérséklettel? Természetesen ismét csökkenni fog, és az egész kezdõdik elölrõl.
Ezért fordulhat elõ az, hogy pl. az esti induláskor T= -6 °C, Td= -8 °C, míg mondjuk éjfélkor T=-18 °C, Td=-19 °C.
A harmatpont a hõmérséklettel együtt zuhan, utóbbi gyakorlatilag tolja le az elõbbit.
(Emiatt nem lehet ilyen helyzetben a modellek által várt harmatpontot a Tmin elõrejelzéséhez felhasználni.)
Persze elõbb utóbb, ha már elég sok vízcsepp/jégkristály csapódott ki, akkor az elsõ kettõ folyamat (látens hõ felszabadulása + visszasugárzás) kompenzálni fogja ezt a hatást, de mint tudjuk-látjuk, ez gyakran csak valahol -20 fok környékén következik be.