Földtan
A láthatatlanná váló Holdról, meg Danjon 0. fokozatról szóló becslések szerintem is túlzóak. Én Budapest kivilágított részérõl sem veszítettem szem elõl a Holdat, sõt a jellegzetes vörösesbarna árnyalata végig megvolt, azaz alsó hangon is Danjon 1-es.
A fejünk felett lévõ légkör átlátszósága szerintem még a mostaninál durvább vulkános esetekben sem sokat változtat a holdfogyi minõségén, hiszen csillagokra a határmagnitúdó még a Pinatubo hatására is csak pár tizeddel romlott Európából és Észak-Amerikából. A holdfogyik között viszont több magnitúdós a fényességkülönbség, nemcsak a Danjon, hanem a közvetlen fénybecsléseket alapján is. Ez utóbbiak eredményére az Amatõrcsillagászok kézikönyvében -3 és +4 mg közötti értékeket emlegetnek, pedig az összehasonlító csillagok fénye is ugyanazon a légkörön megy át, ergo ez már tényleg csak a Holdon kialakuló fényviszonyok változékonyságát adja vissza.
Ami ez utóbbit illeti: az ábráid nagyon jók, a felhõnyúlványokat illetõen teljesen meggyõztél! A Puyehuye-s esetben a légkörünk déli oldalának sötétsége nyilván a földárnyék déli részét sötétíti el legjobban, a közepét kevésbé, az északi részét pedig egyáltalán nem... de mivel a Hold mérete töredéke az árnyékénak, ezt a különbséget egyetlen fogyatkozás nem mutatja meg. (Elméletben, ha nem centrális lett volna a fogyatkozás, hanem az árnyék déli peremén megy át a Hold, akkor sötétebb lehetett volna, mintha az északi peremén teszi ugyanezt, de ez tényleg csak elmélet.) Viszont ami még érdekes lehet, az pl. a ragyogóan fehér, sima tetejû rétegfelhõzet, hófelszín, jégfelszín a terminátor mentén, ami a fény nagy részét visszaveri a "körvonalba", vagy a vízfelület, ami esetleg hasonlóan viselkedik... érdekes lenne utólag megnézni egyes holdfogyikra a víz-jég-szárazföld arányt, vagy a felhõborítottság mértékét a napkelte-napnyugta vonalában.
Az is egész biztosan igaz, hogy centrális fogyatkozást csak centrálissal szabad összehasonlítani: az árnyék peremén most is nyugodtan becsülhettünk volna Danjon 3-at, ha nem az lenne az "elõírás", hogy a fogyatkozás közepét kell nézni. Annek már nem volt idõm utánanézni, hogy mikor is volt utoljára hasonlóan "precíz" centrális fogyatkozás...
A fejünk felett lévõ légkör átlátszósága szerintem még a mostaninál durvább vulkános esetekben sem sokat változtat a holdfogyi minõségén, hiszen csillagokra a határmagnitúdó még a Pinatubo hatására is csak pár tizeddel romlott Európából és Észak-Amerikából. A holdfogyik között viszont több magnitúdós a fényességkülönbség, nemcsak a Danjon, hanem a közvetlen fénybecsléseket alapján is. Ez utóbbiak eredményére az Amatõrcsillagászok kézikönyvében -3 és +4 mg közötti értékeket emlegetnek, pedig az összehasonlító csillagok fénye is ugyanazon a légkörön megy át, ergo ez már tényleg csak a Holdon kialakuló fényviszonyok változékonyságát adja vissza.
Ami ez utóbbit illeti: az ábráid nagyon jók, a felhõnyúlványokat illetõen teljesen meggyõztél! A Puyehuye-s esetben a légkörünk déli oldalának sötétsége nyilván a földárnyék déli részét sötétíti el legjobban, a közepét kevésbé, az északi részét pedig egyáltalán nem... de mivel a Hold mérete töredéke az árnyékénak, ezt a különbséget egyetlen fogyatkozás nem mutatja meg. (Elméletben, ha nem centrális lett volna a fogyatkozás, hanem az árnyék déli peremén megy át a Hold, akkor sötétebb lehetett volna, mintha az északi peremén teszi ugyanezt, de ez tényleg csak elmélet.) Viszont ami még érdekes lehet, az pl. a ragyogóan fehér, sima tetejû rétegfelhõzet, hófelszín, jégfelszín a terminátor mentén, ami a fény nagy részét visszaveri a "körvonalba", vagy a vízfelület, ami esetleg hasonlóan viselkedik... érdekes lenne utólag megnézni egyes holdfogyikra a víz-jég-szárazföld arányt, vagy a felhõborítottság mértékét a napkelte-napnyugta vonalában.
Az is egész biztosan igaz, hogy centrális fogyatkozást csak centrálissal szabad összehasonlítani: az árnyék peremén most is nyugodtan becsülhettünk volna Danjon 3-at, ha nem az lenne az "elõírás", hogy a fogyatkozás közepét kell nézni. Annek már nem volt idõm utánanézni, hogy mikor is volt utoljára hasonlóan "precíz" centrális fogyatkozás...
Az biztos, hogy a Puyehue NEM járult hozzá az északi félteke fogyatkozási fényerejéhez, azonban bõven jutott fel cucc a Grímsvötn-bõl (15km, sarkvidéken), illetve tõlünk délkeletre meg a Nabro pakolta tele a levegõt. Ahogy néztem, az irániaknál rohadt sötét fogyi volt, a mienknél is sötétebb, bár én megmondom, hogy általam látott fogyik közt messze ez volt a legsötétebb (OK, centrális), sajnos pl. El Chicón vagy Pinatubo utánira nem emlékszem.
Azok az extra sötét fogyik, amikrõl számos leírás van, Tambora, Krakatau után, azok szerintem DURVÁN sötétebbek voltak a mostaninál, ahogy a leírásokat olvastam. 1816-ban képzett amatõrcsillagászok Amerikában szabad szemmel nem látták meg a Holdat az égen, távcsövet a helyére irányítva nagyon halvány derengés volt, na az Danjon skálán a 0. Azért jelenleg ilyenrõl szó se volt, távolról sem, szerintem. Aki gyakorlott s jó megfigyelõ, annak nem kellett fél fok pontossággal tudnia, hol keresse a Holdat... Abszolút amatõr, nem gyakorlott megfigyelõt persze becsaphatott, ahogy több ismerõsöm is mesélte, hogy egyáltalán nem látták a teljesség középidején meg a Holdat (aki csak akkor ment ki és annyit tudott, hogy a DK-i égen alacsonyan kell keresni), elsõsorban amiatt lehet, hogy nem tudják, merre is van DK.
Igazán jó összehasonlítást sztem akkor lehetne tenni, ha lennének teljesen azonos módon készített fényképek elmúlt évtizedek vulkános holdfogyijairól. A Leonidákra jött Danjon becslésekben szerintem legtöbben erõsen alábecsülték, mert még nem láttak igazán sötét fogyit, vagy nem emlékeznek rá, mert nem e szempontból figyelték anno. A másik ugye, hogy mikor láttunk utoljára centrálist? Az összehasonlításnak erre is ki kéne terjednie. Espenak oldalán van sötét kép korábbról: Link
Illetve a mostanihoz hasonló centrális 2000-bõl: Link
Amit írsz, hogy a légkörünk déli oldalának sötétsége az egész Holdra kihat, az szerintem inkább úgy lehet OK, hogy a Hold déli felén sötétebb az árnyék, de lehet, h rosszul látom. Azt viszont, ha felettünk is volt némi anyag, úgy lehetne igazán igazolni, ha a fogyi után a már árnyéktalan (és félárnyéktalan) Holdat is felmértük volna, hogy mennyire fényes egy tiszta levegõs teliholdhoz képest. Ilyen sztem nem történt, legalábbis nem tudok róla. A másik, ami miatt kételkedem igazán a vulkáni anyag szerepében, az az, hogy pont az irániak olyan Tejutakat fotóztak a Holdhoz, hogy az hihetetlen, s ha a felettük lévõ ég lett volna alapban szennyezett (holott SO2 térkép alapján õk a Nabro anyaga alatt voltak), akkor a Tejút is sötét lett volna szerintem. De ezt is adott csillagra jelzett konkrét fényességbecsléssel lehetne megállapítani csak. (Mondjuk ha ez fontos lesz, akkor errefelé tudnék kérdezõsködni a Lat segítségével TWAN-on keresztül.)
A magasba nyúló felhõ esetével egy gond van, az általában elég lokális dolog, így csak kis részét érintheti a Föld körvonalának (mondjuk az ITCZ helyén OK, ill. véletlenszerû nagy viharok esetén máshol is). Képileg:
Összehasonlításul Pinatubo-s légkör:
Ez esetben sokkal magasabbra ment a kitörés és sokkal több cuccot is vitt, mint most. Nem tudok róla, hogy csináltak volna az ISS-rõl olyan fotót, ami hasonlóan ábrázolná a légkör mostani helyzetét, sajnos a légkörileg elhivatott olasz ûrhajós nemrég jött vissza a Földre, nem tudom, h a fentiek közt akad-e olyan, aki hasonlóan õrült fotós és követné az eseményeket fentrõl. A lényeg, hogy míg egy igazán jelentõs, egyenlítõ közeli kitörés esetében az aeroszol tényleg nagy területen terjed szét a sztratoszférában, nem csak egyes szélességi övben, mint a Puyehue esetén most. Csináltam egy kis ábrát:
Természetesen az arányok túlzóak így is.
Szerintem, ha bármi hatása is volt bármi vulkánnak a mostani fogyira, az a centrálisságtól nehezen elkülöníthetõ sötétedést eredményezhetett csak, max. néhány százalék eltérést, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy épp a megfigyelési ponton mennyire volt tiszta az ég (pára, fényszenny), így bár tényleg igen sötét volt, piszok nehéz objektív ítéletet hozni...
Azok az extra sötét fogyik, amikrõl számos leírás van, Tambora, Krakatau után, azok szerintem DURVÁN sötétebbek voltak a mostaninál, ahogy a leírásokat olvastam. 1816-ban képzett amatõrcsillagászok Amerikában szabad szemmel nem látták meg a Holdat az égen, távcsövet a helyére irányítva nagyon halvány derengés volt, na az Danjon skálán a 0. Azért jelenleg ilyenrõl szó se volt, távolról sem, szerintem. Aki gyakorlott s jó megfigyelõ, annak nem kellett fél fok pontossággal tudnia, hol keresse a Holdat... Abszolút amatõr, nem gyakorlott megfigyelõt persze becsaphatott, ahogy több ismerõsöm is mesélte, hogy egyáltalán nem látták a teljesség középidején meg a Holdat (aki csak akkor ment ki és annyit tudott, hogy a DK-i égen alacsonyan kell keresni), elsõsorban amiatt lehet, hogy nem tudják, merre is van DK.
Igazán jó összehasonlítást sztem akkor lehetne tenni, ha lennének teljesen azonos módon készített fényképek elmúlt évtizedek vulkános holdfogyijairól. A Leonidákra jött Danjon becslésekben szerintem legtöbben erõsen alábecsülték, mert még nem láttak igazán sötét fogyit, vagy nem emlékeznek rá, mert nem e szempontból figyelték anno. A másik ugye, hogy mikor láttunk utoljára centrálist? Az összehasonlításnak erre is ki kéne terjednie. Espenak oldalán van sötét kép korábbról: Link
Illetve a mostanihoz hasonló centrális 2000-bõl: Link
Amit írsz, hogy a légkörünk déli oldalának sötétsége az egész Holdra kihat, az szerintem inkább úgy lehet OK, hogy a Hold déli felén sötétebb az árnyék, de lehet, h rosszul látom. Azt viszont, ha felettünk is volt némi anyag, úgy lehetne igazán igazolni, ha a fogyi után a már árnyéktalan (és félárnyéktalan) Holdat is felmértük volna, hogy mennyire fényes egy tiszta levegõs teliholdhoz képest. Ilyen sztem nem történt, legalábbis nem tudok róla. A másik, ami miatt kételkedem igazán a vulkáni anyag szerepében, az az, hogy pont az irániak olyan Tejutakat fotóztak a Holdhoz, hogy az hihetetlen, s ha a felettük lévõ ég lett volna alapban szennyezett (holott SO2 térkép alapján õk a Nabro anyaga alatt voltak), akkor a Tejút is sötét lett volna szerintem. De ezt is adott csillagra jelzett konkrét fényességbecsléssel lehetne megállapítani csak. (Mondjuk ha ez fontos lesz, akkor errefelé tudnék kérdezõsködni a Lat segítségével TWAN-on keresztül.)
A magasba nyúló felhõ esetével egy gond van, az általában elég lokális dolog, így csak kis részét érintheti a Föld körvonalának (mondjuk az ITCZ helyén OK, ill. véletlenszerû nagy viharok esetén máshol is). Képileg:
Összehasonlításul Pinatubo-s légkör:
Ez esetben sokkal magasabbra ment a kitörés és sokkal több cuccot is vitt, mint most. Nem tudok róla, hogy csináltak volna az ISS-rõl olyan fotót, ami hasonlóan ábrázolná a légkör mostani helyzetét, sajnos a légkörileg elhivatott olasz ûrhajós nemrég jött vissza a Földre, nem tudom, h a fentiek közt akad-e olyan, aki hasonlóan õrült fotós és követné az eseményeket fentrõl. A lényeg, hogy míg egy igazán jelentõs, egyenlítõ közeli kitörés esetében az aeroszol tényleg nagy területen terjed szét a sztratoszférában, nem csak egyes szélességi övben, mint a Puyehue esetén most. Csináltam egy kis ábrát:
Természetesen az arányok túlzóak így is.
Szerintem, ha bármi hatása is volt bármi vulkánnak a mostani fogyira, az a centrálisságtól nehezen elkülöníthetõ sötétedést eredményezhetett csak, max. néhány százalék eltérést, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy épp a megfigyelési ponton mennyire volt tiszta az ég (pára, fényszenny), így bár tényleg igen sötét volt, piszok nehéz objektív ítéletet hozni...
Nem konkrétan a mostani holdfogyatkozásra gondolok... de szerintem az már kiderült volna, ha csakis a horizont feletti magasság miatt esnének hol ide, hol oda a holdfogyik a Danjon-skála 0. és 4. fokozata között. (Illetve az összehasonlító csillagokkal, magasan látszó Holdnál végzett fénybecslések is több magnitúdóval változnak fogyatkozásról fogyatkozásra.)
Az egész északi féltekérõl beszélünk, vagy csak a hazai (európai) mérésekre és megfigyelésekre hagyatkozunk? Azért kérdem, mert nem néztem utána. Mert ha ez utóbbi, akkor nyilván a horizont feletti magasság a mérvadó. Ráadásul most még az ekliptikai koordinátái is alacsonyan voltak, szóval jó "laposan" haladt.
Valamiért mégis óriási (3-4 magnitúdó) különbségek vannak egyes holdfogyatkozások fényességei között... További ötlet?
Vagy éppen a nagyobb törésmutatója miatt több fényt juttat a teljes árnyékba... Bár szerintem azért ezen hatások szinte elhanyagolhatóak.
Továbbgondolva: a felhõzet kétélû fegyver lehet, ha sötétíteni akarjuk a földárnyékot... a tornyok nyilván árnyékolnak, de a lapos rétegfelhõzet jó sokat visszaver a lenyugvó nap fényébõl, így a Földnek az a része világosabb lesz, mint felhõ nélkül. Aztán az is számíthat, hogy mennyi a vízfelület a napnyugta/napkelte vonala körül... de vajon sötétít a csekély albedójával (sötét színével), vagy épp plusz fényt ad a becsillanásával (ld. aranyhíd)?
Biztos, hogy 100%-ig marhaság? Ugyebér holdfogyikor a Holdról nézve egy fényes, vöröses körvonalat látnánk a sötét Föld körül. Ez annak a sávnak a fénye, ahol épp napkelte/napnyugta van, és ez adja az árnyékban lévõ Holdnak a sápadt, vöröses megvilágítást. Ha (továbbra is a Holdról nézve) ennek a Föld körüli fényes körvonalnak a déli része elhalványodik, akkor az egész Hold még kevesebb fényt kap, tehát a holdfogyi sötétebb lesz, akárhonnan figyeljük. Rosszul gondolnám?
(Mondjuk ott nekem is sántít a dolog, hogy ez ilyen sokat számítana... szerintem sokkal jobban sötétíti az árnyékot, ha a Földnek a Holdról látszó körvonala tele van magasra nyúló felhõvel. El kéne menni a Holdra néhány holdfogyi alkalmával, megnézni, min múlnak a fényviszonyok.)
(Mondjuk ott nekem is sántít a dolog, hogy ez ilyen sokat számítana... szerintem sokkal jobban sötétíti az árnyékot, ha a Földnek a Holdról látszó körvonala tele van magasra nyúló felhõvel. El kéne menni a Holdra néhány holdfogyi alkalmával, megnézni, min múlnak a fényviszonyok.)
Igen, ez így van, akadálytalanul bepöröghet. (épp ezért is marhaság, amit több helyen olvastam, hogy az északi féltekén ez okozhatta a holdfogyi sötétségét...)