Meteorológiai társalgó

Az nagy élmény lehetett. Irigyellek is egy kicsit, már csak azért is, mert tõlem egyáltalán nem volt messze, úgyhogy simán járhattam volna arrafelé én is akár.

Ponttal jelöltem ahol éppen haladtam, nyíllal a porvihar érkezési irányát.
Link

Utólag nagyon sajnálom ,hogy nem volt elérhetõ közelségben a telefonom és a fényképezõgép, van úgy, hogy az ember érzi, ha még nem látott eddigi élete során ilyesmit, akkor igazából kicsi esélye újra átélni, még ha annyira nem is kívánja.

Az egyik domb szélárnyékában láttam egy kerékpározó idõs nénit,az ütõ megállt bennem, hogy mi van ha kimegy a nyílt területre, vagány vagy inkább vakmerõ volt, bár az is igaz, hogy amikor elindult, akkor még nem számíthatott rá, hogy mi kerekedhet pillanatok alatt a semmibõl.

Itt jelenleg 4,8 fok van, a T esése megszünt, már csak csökkenget. Gondolom a páratartalom növekedett, azért nem zuhan annyira. Bõven fagyos lehet még így is a reggel. A multkor 5 fok körül volt hajnal 1-kor,és fagyott reggel.
Holnap Nyíregyházán leszek olyan 15 óráig, viszem a fényképezõt mindenképp

Délután 18 órakor elképesztõ "élményben" volt részem, nem hittem ,hogy valaha is átélek ilyen idõjárási helyzetet és az ekkora bosszúságot fog okozni.
Autóval közlekedtem és a távoli messzeségben feltûnt egy szürke fal amely a felhõktõl a talajig húzódott, mint egy kavargó felhõ amely sebesen közeledett.Nem tudtam nagy sebességgel hajtani mert az út nagyon rossz minõségû volt, csomagtartó nyitva, új kerékpár bent, gumipókkal kikötve.
Amikor ránktört a porvihar, elsötétült minden és a kocsi motorháztetejéig láttam csak ,a karosszérián lehetett hallani azt a magas zizegést, ahogy nekivágódott a sok ezernyi homokszemcse.
Le kellett állnom, mert nem láttam semmit, de féltem ,hogy lesz olyan õrült akik belénk száll hátulról ,de hála isten mások is megálltak.
Pár percig tartott az egész, utána hazáig gurultam, majd otthon szembesültem vele, hogy az új kerékpár úgy néz ki mintha 5 évet töltött volna szabad ég alatt, olyan helyeken is finom homok lepte el, amelyhez hozzá sem férek, de a csomagtartó egyébként is siralmasan festett.

Fényképet nem tudtam csinálni, ez volt a másik fájó pontom, mivel hátul volt a gép és olyan gyorsan közeledett a förgeteg, hogy nem mertem megállni, csak haza akartam jutni, mielõtt elér.

Én ilyet még nem éltem át, elképesztõ volt, a frissen megmûvelt szántók kiszáradt felsõ rétegét szinte felhõkben hordta a szél, utána pár csepp záporesõ tette még csodálatosabbá a kocsi karosszériáját.

A fórumba linkelt képeket nézve sajnálom csak igazán ,hogy nem csináltam fotókat, nekem is örök "élmény" maradt volna.