Bioszféra

szép bronzos vareszokra vigyázott a párduc!  A galóca amúgy egy jó vargánya jelző ugy általában.  A piruló, a császár , de a gyilkos is. Persze ez az infó inkább az újonnan felfedezni kívánt helyeken adhat fontos támpontot. A császárgalóca, és a bronzos vargánya kifejezetten egy területen található, ilyen vénasszonyok nyara időszakban szinte minden nap kedvem volna keresni őket ha tehetném. A gyilkos galóca sajnos szinte egyáltalán nem válogat , míg az említett fajtársaik a savanyú talajú erdőkben találhatók  , addig gyilkos galócát találtam már mezőségi erdőben is , ahol szinte csak avarbontó gombák vannak, de mezőn, ligetes tölgyes közelében is..! Tehát nem válogat az erdőtalajban,  ez is fokozza a veszélyességét.
Egyébként sokan keseregnek a császárgalóca (császárgomba) védetté tételén. Én nem élem meg nagy veszteségként, ugyan nem vagyok egy gasztronómiai fenomén, de nekem nyersen salátának tetszett csak igazán, a többi , belőle készült étel nekem nem egy nagy szám. Egyébként a termőhely védelem sokkal többet ér a termőtest védelemnél, felénk itt a Bükkalján nem számít egy ritka gombafajnak. Ha a sok nyomorék akácost kiváltanák végre tölgyesre, amik a többi lelőhelyhez hasonló domboldalakon éktelenkednek, többet érne ezer év termőtest védelemnél.

Felénk (Karancs-hegy környéke) szeptember legvégén és október legelején volt értékelhető szezon (vargányából). Október elsején ki is használtam a lehetőséget. Ahogy írtad, fenyő és tölgy határán több példány is a kosaramba került. Íme egy kép arról, hogy a galóca (párduc) és az "Igazi" jól megférnek egy helyen. Link

A szeptemberi esők szerencsére megmentették a gombaszezont, mindenfelé sok most a gomba. A kertemben pl. a kerti csiperke mellett meglepetésemre a lila pereszke is megjelent. A mai napra betervezett bakonyi (Cuha-völgy) kirándulásunkból is végül gombászás lett. Az eredeti tervet megváltoztatva a fenyőfői ősfenyvesben tettünk kb. másfél órás kirándulást. Tapasztalatom szerint mérsékelt mennyiségű őzláb mellett sok a fenyőtinóru. Emellett láttam molyhos tinórukat és szürke tölcsérgombát, piruló galócát is. Meg rengeteg sok kisebb, jelentéktelen gombát, melyeket nem igazán ismerek. Külön érdekességképp elég sok légyölő galócát találtam. Ennek a ritka, hegyvidéki ill. északi gombafajnak a környékemen ez az egyetlen, általam ismert termőhelye. Nem tudtam megállni, hogy egy ilyen szép piros, fehér pöttyös kalapú "mesegombát" szatyorba tegyek (mit szólt volna hozzá a hivatásos gombaszakértő?)
Na, nem megenni  -csak gyönyörködni benne.