Bioszféra

Köszönjük ezt a kitűnő, szakszerű leírást! Érdemben nem tudok semmit hozzátenni ehhez, viszont elmesélem két esetemet a sárga csiperkékkel. Az első a Balatonhoz kötődik. Csopak és Balatonarács (B. Füred) között van a Szt. Péter hegy. A hegygerincen tizenéves koromban gyakran végigmentünk, egyik fő kiránduló útvonalunk volt a vadcsapásra emlékeztető, erősen benőtt ösvény ellenére.
Viszonylag fiatal tölgyes van itt sovány, köves talajon, és -ahogy tölgyerdőhöz illik- dús aljnövényzet. Ezen a területen iszonyú sok csiperke szokott néha lenni. Ezek a gombák magas, karcsú tönkűek, kalapjuk nagy és vékony húsú, oldalról nézve kissé szögletes, harang alakú. Messziről is nagyon feltűnőek, a nagy őzlábhoz hasonlóan. Enyhe sárgulás mindig mutatkozott rajtuk, de jól meg kellett nézni a gombát, hogy az ember megtalálja. Illata elsőre kellemes, ánizsos, ami alatt viszont ott lappangott az említett vegyszerszag. Meg kell mondjam, én mint erdőszéli csiperkét azonosítottam.
Egyszer megsütöttünk olajban néhány kalapot, a vegyszerillat ettől sokkal erősebbé vált. Sajnos, ezzel nem törődve ettem a "csemegéből", jött is utána a kis Vuk. Egyetlen esetem  volt az életben, mikor enyhe gombamérgezést kaptam. Megjegyzem, éppen a melegítés hatására felismerhetőbbé váló rossz szag miatt a mikrózást remek ötletnek tartom.
Máskor, még általános iskolás koromban az egyik győri temetőbe kísértem el a nagymamámat. Ott jó, humuszos talajon egy helyütt annyi gyönyörű, dundi csiperkét találtam, hogy még... Szerencsére akkorra már kiolvastam egy gombászkönyvet, hallottam a sárguló csiperkéről. Na, ezek a gombák úgy sárgultak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A nagymamám, szegény, csak a kerti csiperkét ismerte, és persze ehetőnek ismerte. Alig tudtam lebeszélni, hogy hazavigye és elkészítse a "jó" gombát...

Szerkesztési időn túl:

Nem gyakorlom a szakellenőri képesítésemet, egy panel konyhája nem arra való, de ha találkozok valakivel pár szatyor gombával együtt, akiről lerí, hogy szupermarketben szerzett a gombaismerete, "szolgálatba helyezem magam" és több - kevesebb rábeszélés után megvizsgálom a gombákat. Pl. egy Tisza - túra során egy szatyor "csiperkében" egyetlen darab csiperkét sem találtam, de különböző tarló őzláb fajokbólrengeteget, meg néhány őzlábgalócát. A gombapöri csak elkészült.

Több sárguló faj van, mindegyik büdös, "gyógyszertár" szagú. Hamarabb szoktak megjelenni, mint az ehető csiperkék. Az ENYHÉN mérgező (EGYESEKNÉL gyomor - bélbántalmakat, hányingert, hasmenést okozHATnak) sárguló fajoknak a húsa sárgul, legkifejezettebben a tönk aljánál megvágva. Az elöregedett példányok esetében ez nem feltétlen észlelhető, de minek szed a zember elöregedett gombát, különösen, ha meg sem szagolja? 

Az erdőszéli csiperkének a kalapbőre sárgul, a húsa nem. A lemezei fiatalon szürkések, a sárgulóé rózsaszín. Elöregedve mindkettő lemezei sötétbarnák.  Az erdőszéli illata ánizsos, a sárguló fajoké "gyógyszertár" szagú.

Az egyedüli csiperke, amelynek a húsa is sárgul kissé, de csak a tönk tövén megvágva, foltokban és nem teljes keresztmetszetben, a nagyspórás csiperke.

Egy könnyű teszt annak eldöntésére egy csiperke fiatal példányánál, hogy sárguló, vagy sem, a bimbós gombafej  kalap szélét megdörzsölöd. A sárguló fajoknál  AZONNAL besárgul. Az öregebb példányoknál ez nem feltétlen jelentkezik. Később ez a sárga szín eltűnik, tehát ezeket a gombákat AZONNAL a szedés alatt ki kell dobni. A sárguló fajok általában tömegesen, boszorkány körökben jelennek meg. Ha egy körön néhány példányon látod ezeket a kifejezetten sárgulókra jellemző reakciókat, tovább kell állni, az egész kör egyetlen egyed termése. A sárguló fajokat (sárguló, tintaszagú, karbolszagú, stb.) a szedés helyén kell kidobálni - még a kosárba rakás előtt.

Azért sárgul az rendesen a tintaszag mellé. Kezdő gombászként szedtem egy nagy kosár csiperkét mire hazaértem besárgult , mind tintaszagú volt. Kinn nem tűnt föl örültem, hogy végre találtam - szedhettem gombát.
Pénteken én szedtem csiperkét + szegfűgombát is. 

Remek ötlet! Köszi Most úgyis van rengeteg csiperke, kipróbálom a héten (ha tényleg beléjük botlom...)

Amikor egy adag gombás tojásba kerül véletlenül egy darab tintaszagú csiperke... ejj, de bosszantó!