Bioszféra

Köszönöm szépen a listát!  A szilekből megpróbálok lépcsőt készíteni a kertben, és remélem segít a lista meggyőzni Húgomat is, hogy ez lesz a jó hasznosítás.
Most az átázott talaj remélem, tuskózni is enged majd.  Ilyenkor a többi fa gyökeréért aggódom, meg a közeli szép kis magoncokért, hogy szétásom őket.  Próbálom a tuskókat behasítani, hátha akkor beáznak, és begombásodnak egy kicsit. Komposzttal körbe - kupacolni is próbálom: korhadjon már szét... A tuja, cseresznye, kőris, juhar, vadszilva, som, kecskerágó tuskók két év alatt szépen megkorhadnak és kisvártatva el is tűnnek, a  galagonya és  az előző tulaj által   kivágott  tölgy is, tíz év alatt eltűnt. Az akác és a szil egészen reménytelen, ott állnak 12-14 év múltán is a meredek lejtőn, hiába cibálom - ütöm, meg se rezdül. Nyáron hiába próbálkoztam a csontszáraz, kérge-hántott régi tuskókkal, kiásni egyet sem sikerült. A kert végében a nagy kopácsolásom miatt  viszont felkerekedett a vakond, felköltözött a gyepre és betyárul feltúrta... Csak a vakondtúrásokon látszik, hogy dolgozni próbáltam.

Hát, a platán nálam nem igazán fog előfordulni, tekintve, hogy a fámat telepen szerzem be. Egyszer kerti vágásból származó nyírrel tüzeltem egy darabig. Szépen ég, de a fűtőértéke olyan, mint általában a puhafáké.
Egyébként engem érdekelnek a különleges tűzifa-féleségek, íme néhány:

Link

Nem gyakori tűzifa, de azért óvakodj a platántól! Tavaly hozzájutott egyik cimborám pár m3-hez (parkolót építettek Kazincbarcelonában, és a kivágott fát megkapták a dolgozók...), és volt alkalmam segíteni neki felaprítani.
Egy méteres átmérőjű tekét kb. 40-50 percig tartott szétszedni. Soha semmilyen fa nem szívatott még annyira meg (még az általad felsoroltak sem), mint ez! Horror, nap végére totál K.O. voltam.
Azóta "Óvakodj a platántól!" a mottóm ilyentájt

Még szombaton, kezdtük a kertből kivett, lábon száradt szileket darabolni. A láncfűrész alig vitte el, két élezéssel, csak akkor lett sógor nyugodtabb, mikor egy akác került a lánc alá és szépen vágta. Ugyanez volt a hasogatással is. -  akácra ráütök, háromba esik.  A szilt meg alig vitte a fejsze, féltem hogy a tuskót hamarabb széjjelütöm, mint a felvágni valót...  Ezek U. procera szilek, 0,6 - másfél centis évgyűrű, 2 méteres friss  hajtások, aztán 17-20 évesen elszáradtak... de a fája olyan, mint a vas. Ugyanezen a meredek, agyagos, sovány terepen az akác jó, ha 3-4 mm évgyűrűt tud! - mind a kettő élénken sarjad,  a szilek életrevalósága és a fájuk minősége  mégis csodálatos.  Kár, hogy nem tudnak a mai, vegyszerekkel és aszályokkal terhes világban a szilfák nagyobbra nőni, hogy lehetne ipari fa belőlük...