Bioszféra

Az ízletes vargányáról azt írta valaki a net-en, hogy "az erdõ valamennyi íze benne van"
Szerintem közel jár az igazsághoz a megállapítás. Mindenesetre olyan jól sikerült a pörkölt (az alapja enyhén kiolvasztott "öreg" szalonnakocka volt, jó sok pirított vöröshagyma kevés zöldpaprikával, aztán megfelelõ mennyiségû piros(fûszer)paprika, kevés bors és friss paradicsom, kiskanálnyi csípõs 'piros arany', és végül, "megbolondításként", egy csapott kávéskanál kristálycukor) hogy a feleségem nem bírt magával, és fél délután rájárt a pörire. El is fogyott rendesen, de nem bánom.
A galambgombát még nem próbáltam, legfõbb ideje, hogy abból is fõzzek. Nekem pl. a varas zöld a legszimpatikusabb.
Innen jut eszembe, hogy Kóspallag mellett, a kisinóci turistaház mellõl a Nagy Hideg-hegyre induló út mellett tavalyelõtt nyár végén valami elképesztõ mennyiségû gomba termett. Az erdõ talaja tele volt varas zöld és egyéb galambgombával, különféle tinórukkal (köztük elég sok vargánya) Mázsaszám lehetett volna szedni. Én még életemben nem láttam ilyen gomba-eldorádót. Ha megfelelõ az idõ, érdemes ellátogatni erre a fõvárostól nem messze fekvõ területre.

Tinóru volt dögivel, ahogy piros galamb, nem ehetõ tölcsérek, piruló vagy párduc galócák - én sem foglalkoztam veluk, hasonló okokból.
A tejfölös pörki isteni finom lett, asszonynak a vargánya állaga (kissé pacalos, nyálkás -nyúlós fõve) nem jött be, de az össz íz egyben frenetikus lett, õ is eliamerte. A nap meglepetése szamomra a galambgomba: amilyen jellegtelenek tûnik nyersen, a pörköltben igazi kincs: ropogós, hihetetlenül finom! Ezentúl bátrabban gyûjtöm majd, most azért csak 3 lett mert még ezek sem voltak egyforma színûek. Az ellenõr viszont megnyugtatott, hogy ezek ilyenek, nem kell aggódni. Mérgezõ nincs köztük, Max csípõs lehet, azt meg csak meg kell nyersen kóstolni és kész

Sajnos, a jó gombatermû helyek általában bolygatottak. Az én változékony tinórum is a földön hevert, késsel átvágott tönkkel. Megjegyzem, ez a nagy termetû, vastag és kemény húsú, szép tinóru is ehetõ, sõt tõlünk északkeletre, ahol gyakori, árusítják is. Hibája kettõ van: egyrészt gyomor-bél izgató anyagot tartalmaz, azonban ez termolabilis. Nyersen fogyasztva hasmarsot okoz (de milyen bolond eszik nyers gombát?), alaposan megfõzve viszont ártalmatlan.
Másrészt ott van az erõs kékülése, fõzés közben feketedése, ami esetleg, egyesek szerint, nem gusztusos. (Igaz, feketedik pl. a remek vörös érdestinóru is)
A piruló galócát még nem próbáltam ki, és nem is fogom. A galócaalkatúakkal szemben messzemenõ fenntartásaim vannak. Tulajdonképp egyes-egyedül a császárgombát enném meg közülük. A piruló ráadásul nyersen enyhén mérgezõ, ez is alapos sütést-fõzést igényel. A könyv azt írja, hogy csak azokat a példányait gyûjtsük, melyeken egyértelmûen látszik a vörösödés. No hiszen: ennyi a különbség élet és halál között... Nem is értem, ezt a fajt miért ajánlja számos szerzõ fogyasztásra (Igaz, mások kerülendõnek mondják)
A vargányák viszont "kincset érnek", fõleg a boletus edulis, de a rokon fajok is. Ezeket a gombákat a Teremtõ jókedvében csinálta...
Azt hiszem, két hét múlva újra látogatást teszek a káptalani erdõben. Hátha elõjön egy újabb vargánya-hullám.

Na, holnap reggel végre fel tudok ugrani a Budai hegységbe. Többször meghiúsult már sajnos (szerda óta tervezem), azért remélem még nem maradtam le semmirõl, ahogy hallom elég bõ a termés idén mindenfelé, fõleg vargányából