Csillagászat és űrkutatás
Á, a média majd csak akkor veszi elõ, ha véletlenül beugrik két hét hûvösebb idõ... :-(
Így van, he-he!
Az írás közben is végig az járt eszembe, ha csak kicsi esély lesz rá a következõ évek valamelyikén, máris mekkora társadalmi hatásai lehetnének (média-effektus).
Az írás közben is végig az járt eszembe, ha csak kicsi esély lesz rá a következõ évek valamelyikén, máris mekkora társadalmi hatásai lehetnének (média-effektus).
Köszi! A Maunder mély völgye után nem nehéz átsiklani a kisebb "bukkanón" a görbén. :-)
Elõbbire még egyelõre nincs esély (majd akkor jöhet szóba hasonszõrû idõszak, ha öt-hat év múlva sem mutatkozik a naptevékenység), utóbbi pedig független a tevékenység milyenségétõl, hisz maximum és minimum idején is jöhet egy erõs korona-kidobódás, csak az esély más.
Köszönöm az építõ észrevételt, bizony átsiklottam felette!
Helyesbítettem a szöveget.
Helyesbítettem a szöveget.
A legaktívabb idõszakban a legnagyobb a konvekcióban okozott zavar, mivel ekkor a legnagyobb a mágneses fluxus (azaz a zavaró mágneses erõvonalak kötegének) sürüsége. Azaz ekkor a legnagyobb a penumbra is.
Gratulálok a cikkhez, klassz lett! Egyetlen aprócska helyesbítendõt találtam:
"Legutóbb a XVII. század második felében jött létre ilyen, ezt Maunder-minimumként ismerjük."
Ezt követõen volt a Dalton-minimum, igaz, nem annyira jelentõs, mint a Maunder, ám ennek ellenére éghajlati vonatkozásában mégis az, hiszen a Dalton-minimum és az õ idején volt Tambora-kitörés együttes hatása rendkívüli idõjárást eredményezett Európa-szerte.
De ettõl függetlenül hasznos, érdekes olvasmány lett, még egyszer gratula!
"Legutóbb a XVII. század második felében jött létre ilyen, ezt Maunder-minimumként ismerjük."
Ezt követõen volt a Dalton-minimum, igaz, nem annyira jelentõs, mint a Maunder, ám ennek ellenére éghajlati vonatkozásában mégis az, hiszen a Dalton-minimum és az õ idején volt Tambora-kitörés együttes hatása rendkívüli idõjárást eredményezett Európa-szerte.
De ettõl függetlenül hasznos, érdekes olvasmány lett, még egyszer gratula!
Többször el kellett olvasnom, de nagyrészt érthetõ, köszönöm!
Még valami: Írjátok többen is, hogy "legaktívabb a napfolt". Ezt értsem úgy, hogy ilyenkor a legnagyobb a kiterjedése? Vagy ilyenkor a "leghûvösebb"?
Még valami: Írjátok többen is, hogy "legaktívabb a napfolt". Ezt értsem úgy, hogy ilyenkor a legnagyobb a kiterjedése? Vagy ilyenkor a "leghûvösebb"?
Nem egészen. A napfoltok hõmérséklete alacsonyabb a környezetükénél (Tnapfelszín 6000°C, Tfolt 4000°C, Tfoltperem 5000-5500 °C), ezért sötétebbek - de ettõl még nagyon-nagyon forróak és rengeteg energiát sugároznak.
A napfoltok a Nap mágneses mezejének zavarai okán alakulnak ki. Kezdetben egy mágneses erõvonalakból álló "köteg" indul ki a fotoszférából a korona irányába; ezek az erõvonal-kötegek akadályozzák a konvekciós cellák mozgását melyek normál esetben a Nap belsejének hõjét örvények formájában a felszínre hozzák. Ezeken a zavarhelyeken elõbb egy kis fáklya alakul ki, majd tõle nyugatra egy foltocska, melynek pórus a neve és pár ezer km az átmérõje. A fluxussürüség a következõ néhány órában 0,1 Tesla fölé nõ, ekkor a fáklya keleti oldalán is pórusok alakulnak ki. A pórusok fokozatosan összeolvadnak, a legelsõ nyugati pórusból pedig egy penumbra alakul ki. A következõ napokban a keleti foltókból is kialakul egy - ellentétes polaritású - penumbra. A penumbrák között egyre több folt alakul ki, melyek azonban a nyugati folt kivételével idõvel feloszlnak, de a megmaradó folt több hónapon keresztül fennmaradhat. A folt vagy foltcsoport a legmagasabb fluxussürüség, azaz 0,4 Tesla elérésekor a legaktívab, ekkor a folt(csoport) körül egyetlen nagy penumbra alakul ki.
A napfoltok a Nap mágneses mezejének zavarai okán alakulnak ki. Kezdetben egy mágneses erõvonalakból álló "köteg" indul ki a fotoszférából a korona irányába; ezek az erõvonal-kötegek akadályozzák a konvekciós cellák mozgását melyek normál esetben a Nap belsejének hõjét örvények formájában a felszínre hozzák. Ezeken a zavarhelyeken elõbb egy kis fáklya alakul ki, majd tõle nyugatra egy foltocska, melynek pórus a neve és pár ezer km az átmérõje. A fluxussürüség a következõ néhány órában 0,1 Tesla fölé nõ, ekkor a fáklya keleti oldalán is pórusok alakulnak ki. A pórusok fokozatosan összeolvadnak, a legelsõ nyugati pórusból pedig egy penumbra alakul ki. A következõ napokban a keleti foltókból is kialakul egy - ellentétes polaritású - penumbra. A penumbrák között egyre több folt alakul ki, melyek azonban a nyugati folt kivételével idõvel feloszlnak, de a megmaradó folt több hónapon keresztül fennmaradhat. A folt vagy foltcsoport a legmagasabb fluxussürüség, azaz 0,4 Tesla elérésekor a legaktívab, ekkor a folt(csoport) körül egyetlen nagy penumbra alakul ki.
A dilemma az: hogy most Maunder-minimum lesz, vagy jövõre ugyanekkor már itt is látszani fog a Sarki fény.
No, én mint abszolút laikus a témában, szeretném kérdezni, hogy hogy kell elképzelni ezeket a napfoltokat? Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy van a Nap, sugározza a hõt, és ahol ezek a napfoltok vannak rajta, azok a felületek nem sugároznak? Vagy csak egy részét sugározzák az eredeti hõmennyiségnek? És miért alakulnak ki ezek a napfoltok? És konkrétan mik ezek? Ha hülyeséget beszélek, javítsatok ki, és próbáljátok elmondani egyszerû, paraszti nyelven, mert érdekelne a téma Köszi!