Meteorológiai társalgó

Bizony, volt ilyen címû mûsor. Soha nem hagytam ki, mert a meteorológus mindig elmagyarázta a szinoptikai térképen a folyamatokat: hogy mi miért van, illetve lesz. Hasonló okból szerettem a Petõfi rádió 13 óra 45 perckor felolvasott "idõjárás és vízállás jelentését". Éveken keresztül minden nap meghallgattam (kb. 1975-tõl addig, míg megvolt ez a mûsor) Állítom, engem fõleg ez indított el az amatõrködés útján. Rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem így arra vonatkozólag, hogy bizonyos felállásokhoz milyen várható idõjárás tartozik. Tizenéves voltam azokban az években, fogékony korban értek ezek a behatások. A mai napig folyamatosan nyomon követem az idõjárási helyzet alakulását, az érdekesebb eseteket emlékezetemben õrzöm. Az olyan prognózisokat, melyek csak a konklúziókat közlik, sohasem szerettem. Ha nem láthatom az okokat, nem "nézhetek az elõrejelzés mögé", az engem nagyon zavar. Szomorúan tapasztalom a prognózisok szakmai szempontból való gyengülését, "gagyivá" válását a kereskedelmi adókon. Szerencse, hogy még köztünk vannak a "nagy öregek", például Vissy Károly, akit különösen tisztelek és kedvelek. "Meteorológiai iskoláját" mindenkinek ajánlom megvételre és olvasásra. Vissyt azért is szeretem, mert úgy tûnik, õ a "hideg helyzetek" specialistája (talán nem véletlenül dolgozott az Antarktiszon)
Ha feltûnik a képernyõn, tíz esetbõl kilencszer hidegfrontot, lehûlést jelent be.

Teronto! Te emlékszel még a 70-es évekre is? Én még akkor akkor csak tervbe voltam véve, vagy még abba se... Volt, hogy az Ablak nyáron szabadtérrõl jelentkezett és papírra , kézzel megrajzolt elõrejelzést mutattak. Elég vicces volt... Ami még eszembe jut ,az õsrégi Napkeltés idõjárás jelentések Aigner Szilárddal. Minimum óránként jelentkezett Szilárd és egész részletes elõrejelzések kaptunk tõle, már amikor le nem keverték idõhiány miatt... Késõbb fotókat is lehetett beküldeni, de ez talán már a Pártai Luciás idõkhöz kapcsolható.

A "going back to my weather-roots" témánál maradva: az elsõ meteorológiai naplómat /ez egyben szünidei napló is volt/ 1978 nyarán vezettem, 10 éves fejjel. Az idõjárás mint olyan 1977. márciusában kezdett igazán érdekelni, amikor 1 héten belül nyár, majd újra tél volt, 25 cm hóval. Az idõjárás-mániámnak köszönhetem /többek között/, hogy elkezdtem önszorgalomból németül tanulni. Minden este a Zeit im Bild /osztrák Híradó/ után lestem a Carl-Michael Belcredi-féle elõréket /Nyuli számára bizonyára ismerõsen hangzik ez a név/, utána meg gyorsan átkapcsoltam a magyar 1-esre, hogy még idejében elkapjam Vissy Károly elõréjét. Pénteken mindig megnéztem az "5 perc meteorológia" adást Aigner Szilárddal /ez még régen az Ablak elõtt ment!/, suli után veresenyfutót megszégyenítve rohantam haza, hogy elérjem az idõjárás-és vízállásjelentést a Petõfin /így gyakran még az ebédrõl is lemaradtam/. Eredetileg télfanatikus voltam, éjjelenként néha órákig virrasztottam a hideg ablaküveghez tapadva és lenyûgözve néztem, ahogy szakad a hó. Késõbb inkább tavasz- és nyárpártivá váltam, április végétõl szeptember végéig /ha csak lehetett/ sütkéreztem a tûzõ napon (akkoriban még nem volt ózonlyuk), ma már Derick-kel együtt azt vallom, hogy minden évszaknak megvan a maga varázsa, elég nyitott szemmel járni. Egyedül amit nem szeretek, az a makacs téli ködpárna és az utóbbi években a rekkenõ hõségnek sem örülök, ugyanis a felforrósodott panellakásokban, 30 fokban aludni nem lehet, napközben meg a buszokban, trolikban közel 40 fok van és az emberrõl csak úgy szakad a verejték. Annál jobban esik ezért egy-egy frissítõ nyári , ami sajnos az utóbbi 1-2 évben Pozsonyban igencsak hiánycikk volt, így remélem idén lesz részünk legalább egy SC-ben. Kellemes kora tavaszi napot mindenkinek