Meteorológiai társalgó

Bizony, nálam ez a "satöbbi" közé került, pedig hát nem volt jelentéktelen információforrás. Itt emlékeznék meg kegyelettel a "térképészkedés" közben salátává lett földrajzi atlaszaimról is...

Nahát... Élvezet olvasni a ma esti bejegyzéseket, egy kicsit mindegyikben rálelek a saját emlékeimre, érzéseimre. Sõt, nem is kicsit... Kezdve a körzetivel, vízállással, az ABLAKkal, keresztül a buzgó térképrajzolgatáson, feljegyzéseken, egész az izgatott hóvárásig, ablakban, ajtóban való zivatarlesig, majd egy-egy közeli találat esetén onnan szívdobogva berohanásig, satöbbi.
Mekkora dolog az is, hogy szinte meg sem értem már akkori önmagam, amikor azt gondoltam, hogy az idõjárás csak nekem ilyen érdekes. Pedig hát százszámra szaladgálnak a rokon lelkek a magyar utcákon is... Milyen jó, hogy ma már ezt természetesnek lehet venni!

Preferencia szempontjából én a "mindenevõk" táborát gyarapítom. Persze az embernek mindig az a szebb, érdekesebb, ami ritkán van, várni, vágyni kell rá: nagy havazás, zivatar, látványos halók, és minden, ami szakmai szemmel csemege lehet, azaz az extremitások. Naná, hogy mindegyikhez társul valami nagyon kedves emlék, még ha hidegrázós, akkor is!
Végképp szubjektív szemüvegen keresztül nézve is csak azt tudom mondani, hogy jó helyen landoltak a mi õseink annak idején. Minden évszakot nagyon tudok várni, talán az õsz kivételével. De ahhoz képest meg banális, hogy néhány sárga-vörös levél meg párás hajnal is simán kiengesztel...