Kérdések és válaszok
Infó
Régi adósságunknak eleget téve ezentúl sokkal pontosabb, az esetleges félreértéseket kizáró definíciókat olvashattok a Gyakori kérdések menüpontban az Éghajlati napló feltöltésével kapcsolatban, a 25. pont alatt. Kérünk tehát mindenkit, hogy az Éghajlati naplót a definíciók alapos tanulmányozása után töltse fel és egyben megköszönjük munkátokat :)
Így van! Tipikus véletlen egybeesés. Mármint abból a szempontból, hogy nem a lecsapó okozza az intenzitásnövekedést. Ha ez így lenne, akkor azt a párezer métert a csapadékképzõdés helyétõl a cseppeknek ~10 mp alatt kellene leküzdeni, ami egyszerû számítással is jóval közelebb van a hangsebesség nagyságrendjéhez, mint a válós 4-10 m/s-hoz
Van intenzitásnövekedés villámok hatására, de az jóval késõbb jelentkezik, és nem feltétlen a lecsapó közelében.
Van intenzitásnövekedés villámok hatására, de az jóval késõbb jelentkezik, és nem feltétlen a lecsapó közelében.
Nos, eléggé belekevertem magam ebbe az ügybe Szóval kiderült, hogy rosszul emlékszem arra, hogy ennek a témának a nagy villám biblia ( Link ) szentel egy fejezetet. Hát nem. Így csak arra tudok támaszkodni, ami rám ragadt az elmúlt években a témában.
A megfigyelés az volt, hogy egyes zivatarokban néha szinte csak felhõvillámok (IC, CC, CA), míg másokban a felhõ-föld villámok (CG) dominálnak. Elsõ megközelítésben az elõbbi állítás kicsit "erõsebb", hiszen elõforduhat az is, hogy pl nappali zivatar esetében szinte nem is érzékeljük a felhõvillámokat. Fényét nem látjuk, hangját vagy a környezeti zajok, vagy a kisülés kis energiája, vagy a speciális rétegzõdés miatt nem halljuk. Persz ezek nem olyan gyakori esetek.
Mi kell ahhoz, hogy kisülés keletkezzen? Elsõsorban két töltésgóc. (most a speciális töbpólusú stb esetektõl eltekintve). Másodsorban, hogy ezek között szabad legyen az átjárás a töltések számára. Ez a töltésvándorlás lesz majd tulajdonképpen a villám. Ami biztos, hogy a töltések csak egy dologra összpontosítanak, hogy elérjék a célukat, a kiegyenlítõdést. Ennek megfelelõen a villám minden irányban "bepróbálkozik" Az, hogy végül beteljesül-e a szerelem, a két tartomány közötti légálapottól függ. Nyilván ott lesz nagyobb esély rá, ahol a térerõsség olyan szint felé nõ, hogy az út folyamán végig megfelelõen támogatja a töltésáramlást. A térerõsség pedig attól is, hogy mekkora a gócok közötti távolság. Eze egy nagyon-nagyon leegyszerüsített séma, de látszik, hogy így sem egyszerû.
Akkor most jöhet a kérdés, hogy mik azok a konvektív paraméterek, amik a fenti szereplõk közül bármelyiket is támogatja, avagy gátolja?! Felhõvillám (fõleg) akkor fog keletkezni, ha a fõ negatív töltöttségû régió pl aránylag közel van a fõ pozitívhoz és nincs nagyobb akadálya a töltéscserének annál, mintha a föld felé indulnának el a hordozók. Egy átlag esetben persze mindkettõ bekövetkezik egyszerre, hiszen egy zivatarban tapasztalunk felhõ és felhõ-föld villámot is. Egyik vagy másik akkor jut dominanciára, ha valami "zavar" esetében az egyikre lecsökken az lehetõség. Pl a pozitív töltések a jet nyírása miatt kifutnak messze az üllõbe (persze ez nem megy ilyen könnyen), vagy a magas felhõalap, a kedvezõtlen keveredési arányok és a 0 fok magas szintje miatt a talajtól messzebb tud felépülni a fõ negatív zóna. Ebbõl a két példából is látszik, hogy nem várhatunk nagy korrelációt a villámfajták aránya és bármelyik konvektív paraméter között. Pl CAPE=1000 J/Kg esetén sok olyan töltéselhelyzkedés elképzelhetõ amelyeket más paraméterek alakítanak ki.
Általában a CG-k arányát szokták vizsgálni egyéb mérhetõ paraméterekhez. Úgymint reflektivitás, csapadékintenzitás, LI, VT stb A reflektivitással van összefüggés, hiszen általában az erõsebb és kiterjedtebb reflektivitás esetén nagyobb eséllyel kerül a megfelelõ magasságba a töltésszétválasztás zónája (ezt egyébként általában a 35 dBZ térfogatával szokták prezentálni). A LI is nem annyira meglepõen jól korrelál a lecsapószámmal (nem a CG/IC aránnyal!!!) részben az elõzõ okok miatt. Néhány tanulmányban írják még a TTI-t, hogy aránylag jó közelíthetõ az értéke a CG-k abszolút számával.
Nem sok minden, de ez van...
De most ezen felb..ódtam, szóval addig megyek ameddig nem találok valami mérést, vagy bármit errõl
A megfigyelés az volt, hogy egyes zivatarokban néha szinte csak felhõvillámok (IC, CC, CA), míg másokban a felhõ-föld villámok (CG) dominálnak. Elsõ megközelítésben az elõbbi állítás kicsit "erõsebb", hiszen elõforduhat az is, hogy pl nappali zivatar esetében szinte nem is érzékeljük a felhõvillámokat. Fényét nem látjuk, hangját vagy a környezeti zajok, vagy a kisülés kis energiája, vagy a speciális rétegzõdés miatt nem halljuk. Persz ezek nem olyan gyakori esetek.
Mi kell ahhoz, hogy kisülés keletkezzen? Elsõsorban két töltésgóc. (most a speciális töbpólusú stb esetektõl eltekintve). Másodsorban, hogy ezek között szabad legyen az átjárás a töltések számára. Ez a töltésvándorlás lesz majd tulajdonképpen a villám. Ami biztos, hogy a töltések csak egy dologra összpontosítanak, hogy elérjék a célukat, a kiegyenlítõdést. Ennek megfelelõen a villám minden irányban "bepróbálkozik" Az, hogy végül beteljesül-e a szerelem, a két tartomány közötti légálapottól függ. Nyilván ott lesz nagyobb esély rá, ahol a térerõsség olyan szint felé nõ, hogy az út folyamán végig megfelelõen támogatja a töltésáramlást. A térerõsség pedig attól is, hogy mekkora a gócok közötti távolság. Eze egy nagyon-nagyon leegyszerüsített séma, de látszik, hogy így sem egyszerû.
Akkor most jöhet a kérdés, hogy mik azok a konvektív paraméterek, amik a fenti szereplõk közül bármelyiket is támogatja, avagy gátolja?! Felhõvillám (fõleg) akkor fog keletkezni, ha a fõ negatív töltöttségû régió pl aránylag közel van a fõ pozitívhoz és nincs nagyobb akadálya a töltéscserének annál, mintha a föld felé indulnának el a hordozók. Egy átlag esetben persze mindkettõ bekövetkezik egyszerre, hiszen egy zivatarban tapasztalunk felhõ és felhõ-föld villámot is. Egyik vagy másik akkor jut dominanciára, ha valami "zavar" esetében az egyikre lecsökken az lehetõség. Pl a pozitív töltések a jet nyírása miatt kifutnak messze az üllõbe (persze ez nem megy ilyen könnyen), vagy a magas felhõalap, a kedvezõtlen keveredési arányok és a 0 fok magas szintje miatt a talajtól messzebb tud felépülni a fõ negatív zóna. Ebbõl a két példából is látszik, hogy nem várhatunk nagy korrelációt a villámfajták aránya és bármelyik konvektív paraméter között. Pl CAPE=1000 J/Kg esetén sok olyan töltéselhelyzkedés elképzelhetõ amelyeket más paraméterek alakítanak ki.
Általában a CG-k arányát szokták vizsgálni egyéb mérhetõ paraméterekhez. Úgymint reflektivitás, csapadékintenzitás, LI, VT stb A reflektivitással van összefüggés, hiszen általában az erõsebb és kiterjedtebb reflektivitás esetén nagyobb eséllyel kerül a megfelelõ magasságba a töltésszétválasztás zónája (ezt egyébként általában a 35 dBZ térfogatával szokták prezentálni). A LI is nem annyira meglepõen jól korrelál a lecsapószámmal (nem a CG/IC aránnyal!!!) részben az elõzõ okok miatt. Néhány tanulmányban írják még a TTI-t, hogy aránylag jó közelíthetõ az értéke a CG-k abszolút számával.
Nem sok minden, de ez van...
De most ezen felb..ódtam, szóval addig megyek ameddig nem találok valami mérést, vagy bármit errõl
Szerintem nem pont erre értette, hanem késöbb, a csapadékhullás folyamán, tehát amikor már böven átment a peremfelhö. En is emlékszem ilyenekre, de semmi összefüggést nem látok a teljesen lokális, azaz csak az adott észlelöpontra jellemzö pillanatnyi csapadékintenzitás és a korántsem ilyen lokális "nagy lecsapó" villám között, amit elég nagy területen észlelhetnek közeli lecsapóként, mondjuk legalább 1-1,5 km-es sugarú körben a villám körül.
Mivel a csapadékintenzitás zivatarban ált. igen gyorsan változik, másodpercröl-másodpercre is, így egy villamnak nem nagy kunszt pontosan két intenziv szakasz között "lecsapnia", föleg, ha a kevésbé intenziv szakaszok hosszabbak vagy gyakoriabbak. Ezeket aztán villam ide vagy oda , intenzivebb csapadékú szakasz követheti, így villámlást követöen úgy tünhet, mintha "amiatt" nött volna meg az intenzitás.
De ha valaki tudd jobbat, leirhatja
Mivel a csapadékintenzitás zivatarban ált. igen gyorsan változik, másodpercröl-másodpercre is, így egy villamnak nem nagy kunszt pontosan két intenziv szakasz között "lecsapnia", föleg, ha a kevésbé intenziv szakaszok hosszabbak vagy gyakoriabbak. Ezeket aztán villam ide vagy oda , intenzivebb csapadékú szakasz követheti, így villámlást követöen úgy tünhet, mintha "amiatt" nött volna meg az intenzitás.
De ha valaki tudd jobbat, leirhatja
" nagyobb lecsapok után nemegyszer szinte rögtön hirtelen megnõ az esõ intenzitása."
Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a peremfelho és a vaskos csapadék határán csapkod le a legtöbb villám, így ha megtapasztalod a hirtelen közelben bevágó lecsapot akkor pillanatok kérdése hogy a markáns csapadéksav rádhuzodjon.
De elõfordul az is hogy pont a határán maradasz és megúszod a kiadós erõs csapadékot, ellenben sokáig élvezheted a dübörgõ lecsapokat a közelben.
Na ezt imádom.
Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a peremfelho és a vaskos csapadék határán csapkod le a legtöbb villám, így ha megtapasztalod a hirtelen közelben bevágó lecsapot akkor pillanatok kérdése hogy a markáns csapadéksav rádhuzodjon.
De elõfordul az is hogy pont a határán maradasz és megúszod a kiadós erõs csapadékot, ellenben sokáig élvezheted a dübörgõ lecsapokat a közelben.
Na ezt imádom.
Azt én írtam De igen, este abban is megnézem, hogy mire emlékszek jól/rosszul.
Kíváncsi vagyok. Egyszer azt hiszem, Cauchy írta régebben, hogy több száz oldalas könyvei vannak zivatarelektromosság ügyben, gondolom azokban ott lehet a válasz.
Sziasztok! Nagyon ritkán írok be ide, de az egyik nap morfondíroztam egy kicsit. Lehet nagyon amatõr és lényegtelen kérdést teszek fel, de érdekelne valami.
Miért van az, hogy az egyik zivatar ontja a lecsapókat, a másikban meg csak Cc villámok vannak? Mitõl függ, hogy a lecsapók, vagy a felhõvillámok vannak túlsúlyban?
Én azt figyeltem meg, hogy talán emelt konvekciós helyzeteknél inkább a Cg-k dominálnak, talaj alapúnál pedig inkább Cc-k. Valamint minél melegebb van, annál több a lecsapó, az igazi hõzivatarok gyakran csak recsegõs nyilakat eregetnek. Na mindegy, ezeket csak megjegyeztem. A kérdést az elején megfogalmaztam.
Miért van az, hogy az egyik zivatar ontja a lecsapókat, a másikban meg csak Cc villámok vannak? Mitõl függ, hogy a lecsapók, vagy a felhõvillámok vannak túlsúlyban?
Én azt figyeltem meg, hogy talán emelt konvekciós helyzeteknél inkább a Cg-k dominálnak, talaj alapúnál pedig inkább Cc-k. Valamint minél melegebb van, annál több a lecsapó, az igazi hõzivatarok gyakran csak recsegõs nyilakat eregetnek. Na mindegy, ezeket csak megjegyeztem. A kérdést az elején megfogalmaztam.