Meteorológiai társalgó

Hát bizony gondolkodni nem árt

Pozitívba lépett a hõmérséklet, erõsödik a szél, dõl befelé a meleg.

Mint tavasz váró mondom, a francnak se kell a szutykos esõ, meg a sár, fõleg így nem, hogy már most is úszik a fél ország, s ha az olvadás esõvel jön, csak még nagyobb lesz a gond. A tavaszban sem a fenti dolgokat szeretem és alighanem vagyunk ezzel így egy páran. De pár hónap sötét és hideg után jólesik kinyitni az iroda ablakát, ha jön egy kis napsütéses enyhe, tiszta idõ a köd, meg a szmog után

Gondolom sokan bosszankodnak, hogy megenyhülünk egy idõre, különösen a télfanok, pedig ezek az idõjárási helyzetek Link Link Link Link Link az 1950-90-ig terjedõ idõszakban sokkal-sokkal gyakoribbak voltak, mint most, mondhatni ezek a nyugati áramlatok Link Link döntõ többségben uralták Európa idõjárását. Ha akkor lett volna MetNet, a télfanok biztosan unalmasabb idõszakot élhettek volna meg.
Az is igaz, amit valaki írt múltkoriban, hogy ezekben a gigablockingos helyzetekben egy idõszakos, 2-3 hetes zonális idõszak gyûjtheti fent északon a hideget, majd a 2-3 hetes zonális blokk után (ami fenntartotta a hideget és nem engedte ránkszakadni) egy újabb anticiklon miatt az egész északi sark a nyakunkba pottyanhat
"Annak idején" ez azért nem fordult elõ ilyen gyakran, mert ha vége is lett egy zonális blokknak, és elindult volna a hideg északról, már jött az újabb zonális blokk, és nyomata vissza a hideget a fenébe. Ha esetleg pár napra le tudott szakadni, akkor volt pár nap tél, ha havat hagyott itt maga után, beállt a hidegpárna, de a következõ délnyugati szél már söpörte is ki és indult újra a mókuskerék.
Ez jellemezte nagyjából az idõjárást, kiszámíthatóbb volt, dinamikusabb, lehetett tudni, hogy éppen milyen helyzet van, mostanában meg az ember néha azt sem érti, éppen honnan vagy mibõl esik, vagy mibõl fúj, annyira keszekusza összevissza nyakatekert helyzetek vannak.