Csillagászat és űrkutatás

Így van, csak igen kevés szupernova egyben hipernova is. A hozzánk legközelebbi jelölt, az Eta Carinae a Tejútrendszerben van, kb. 7000-10000 fényévnyire, tömege 120-150 naptömegnyi. Becslések szerint úgy 20000 év múlva kerülhet hipernova-állapotba. A "határ", amitõl kezdve egy csillag SN-esély mellett egyben hipernova-esélyes is, kb. 20 naptömegnél van.

8 naptömeg.
Én nem tanultam ilyesmit, én csak olvasni tudok. :-)

8-szor mi?
8-szor nagyobb tömeg kell a szupernóva elméleti kialakulásához, mint a mi Napunk, vagy 8-szor gyakoribb a "mezei" szupernóva, mint a hipernóva?
Az elsõ esetben talán megbocsájtható, hogy picit mellélõttem, ha azt írtam el, igen régen tanultam már ilyeneket, és bizony felejt az ember. A másodikról hunyásom sincs, hogy egymás közt mi az arányuk.

8-szor. Amikor megismerkedtem a férjemmel, pont ilyeneken vitatkoztunk... (Romantikus beszélgetés a ragyogó csillagok alatt egy augusztusi éjszakán...)

Az a nagyobb felfénylés a hiernóváknál egyszerûen rövidebb, így intenzívebb mint a "mezei" szupernóváknál, vagy hasonló idõtartamú és csak egyszerûen nagyobb tömeg nagyobb fény elve érvényesül? Az arányuk (nem a fényesség aránya, azt az elõbb leírtad, és köszi érte, hanem a gyakoriság) milyen a két típusnál? Gondolom a szupernóváknak csak igen kis része képezi ezt a plazma-jetre képes hipernóvát.

De, a felfénylés a hipernova esetén is megvan, de míg a szupernova esetében ez milliárdszoros nagyságrendben történik (kb. egy egész galaxis fényessége), addig a hipernova billiószoros fényerõsséget ér el, azaz olyan fényességü lesz, mint egy galaxishalmaz. Viszont csak a hipernova bocsát ki a pólusain plazma-jetet, ami aztán a GRB-t okozza, mai tudásunk szerint.

Kösz a választ!
Akkor ha jól értem ezek a speciális szupernóvák csak egy kisebb (vagy nagyobb) részét alkotják ezeknek a "csillag elhalálozásoknak". A szupernóva mint jelenség sem minden csillag utolsó stádiuma, de ezt nyilván sokan tudják, csak bizonyos méretû (a mi napunknál legalább 5-6-szor (?) nagyobb tömegû) csillagoknál játszódhat le ez a folyamat. Ezeknek egy része a hipernóva? Ezek akkor nem is fényesednek sokszorosukra, hanem egybõl összeroskadnak? Ezt a gondolatot tovább folytatva akkor nem látunk nagy fényességet, csak jön a "gamma" észrevétlenül? Ilyet én sem kérnék, nem erre gondoltam... Milyen arányt képviselnek a hipernóvák a szupernóvák között? Van erre valami adat?

Igen, a GRB-rõl Fáradt vagy?

Ja, te a GRB-rõl beszélsz? Na errõl majd késõbb, mert most mennem kell.

Kicsit túlzás ez a gammasugár-villám (de csúnya) dolog. Ez csak az aránylag közel lévõ SN-ra érvényes. Persze a távolabbi robbanáskor is eléri a Földet a gamma sugárzás a többivel együtt, de ennek fluxusa már messze az alatt van ami számottevõen árthatna az ózonrétegnek.
Egy Ia típusú SN gammasugárzásának nagy része az 1 MeV körüli energiára esik. Ennek fluxusa 1000 pc-rõl kb 0,005 J/cm2. Ez kb 1000 nagy energiájú napfler gamma fluxusának felel meg 1 MeV-on. Ráadásul nem perces idõtartamra, hanem 1-2 hónapra. Azonban mint mindig, Gaia törõdik az övéivel (csak mi nem vele) és olyan ózonréteget húzott felénk aminek lerombolásához (fotodisszociációval) ennek a fluxusnak a többszöröse kell. Tehát 600-700 parsec felett viszonylag biztonságban vagyunk. Ezen belüli robbanás esélye az elkövetkezendõ pár ezer évben nagyon alacsony.

A gammasugár-villám egy erõsen fókuszált sugár, csupán néhány fokos nyilásszöggel, ezért akár egy közeli szupernova-robbanás is megúszható gond nélkül, és egy távoli is gondot okozhat. Kiegészítésként az elõzõhöz még annyit, hogy létrejöttéhez egy speciális szupernova-robbanásra, egy ú.n. hipernovára van szükség. A hipernova a szupernova egy "elméleti" típusa; egy hihetetlen tömegü csillag, mely pályafutása végén magába omlik. Ebben az esetben azonban a csillag magja minden átmenet nélkül egy fekete lyukká omlik össze; ennek hatására a pólusain egy extrém energiadús plazma-jet lép ki, közel fénysebességgel. Ezek a plazma-jetek hatalmas dózisban adnak le gamma-sugárzást, jelenleg ezzel van magyarázva a gamma-villám létrejötte.

A Rák-köd, és az ehhez hasonló szupernóva maradványokkal mi a helyzet? Ez a csillag, ami felrobban a nem is olyan távoli történelmi korban lett dokumentálva, több hétig szabad szemmel is megfigyelhetõ volt. Persze nem volt olyan fényes, mint amit írtam, azt csak túlzásnak szántam, de ilyennel is kiegyeznék. Az általam elõbb leírt távolságon pedig jóval belül esett a robbanás. A földi életet befolyásoló "nukleáris holokausztot" pedig nem említik sehol, vagy csak én nem találom?
Link

A szupernóva témában reagálnék, amirõl a légköroptikában beszéltünk:
Sajnos tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen "közelben" játszódó esemény milyen súlyos hatásokat gyakorolhatna a bolygónkra, én nem is úgy gondoltam, hogy a mellettünk lévõ csillag mutasson be ilyet, hanem olyan távolságban legyen, hogy az még szabad szemmel is megfigyelhetõ égi tüneményként ragyogjon. Valahol a galaxisunk távolabbi részén, egy másik "karon" haldokló óriáscsillag utolsó életfázisa talán megfelelõ lehetne. Tõlünk 10-20 ezer fényévre, de még észlelhetõ közelségben. Ilyen esetben is kellene számolnunk ezekkel a végzetes következményekkel? Csupán esztétikai okból írtam, hogy szeretnék látni egy ilyen felvillanást, ha ártalmas lenne az élõhelyünkre, akkor inkább eltekintek tõle...