Usrin gondolatából kiindulva megpróbálom egy kicsit elmagyarázni, mirõl lehet szó. Ezt biztosan sokan ismeritek már, mégis leírom, mert talán nem mindenki van ezzel tisztában. (Az is lehet viszont, hogy ez esetben nem errõl lesz szó, ugyanis amíg ezt nem csinálták meg, addig igazából nem illik semmit még csak megszellõztetni sem, valamiért azonban a cikkekbõl is az jön le nekem, hogy errõl lehet szó.)

Elõször egy hasonlattal élnék: tudtommal a Higgs-bozonról a fizikusok a mai napig nem mondják, hogy "láttuk", hanem azt mondják, hogy "láttunk olyan részecskét, melynek tulajdonságai nem mondanak ellent szignifikánsan a Higgs-bozon elméleti tulajdonságainak". Ez a helyes tudományos hozzáállás.

Szóval, jelen esetünkben:
Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan módszer, amellyel valamilyen szinten sterilizálni tudják a mûszert, de nem tökéletesen. Az is nagyon valószínû (amire Usrin utalt), hogy így a mûszer által felvitt földi anyag mennyisége egy bizonyos értéknél biztosan alacsonyabb (ezt akár önkényesen, szándékosan felülbecsülve is meg lehet határozni, de szerintem a sterilizáló eljárás elméleti végiggondolásával akár egzaktul is ki lehetne számolni erre egy elméleti maximumot).

Méréskor a mûszer /vagy annak adataiból a tudósok, mindegy/ a mintában talált szerves anyag X mennyiségét határozza meg, annak statisztikus hibájával. Mivel a mûszer nem végtelen pontosan mér, ezért X valószínûségi változó, van neki várható értéke és szórása (esetleg magasabb momentumai is). A mérési statisztikus hibát elsõre úgy kell meghatározni, hogy az elsõ mintát többször megmérem, és az X feltételezett eloszlásának paramétereit ezáltal illesztem, majd X várható értékét és szórását meghatározhatom (valamint, mivel az illeszkedés nem lesz tökéletes, azoknak hibái is lesz /a kovarianciamátrixot is érdemes kiszámolni/). Elsõre kijöhet egy olyan eloszlás, hogy X várható értéke ugyan magasabb annál, mint amit a Földrõl felvihetek, de a szórás olyan nagy, hogy mondjuk csak 55% az valószínûsége annak, hogy a szerves anyagot nem innen vitték föl.
Holott mi mondjuk 99(,99(99(...)))%-ot akarunk elérni.

Ha egy megfelelõen kicsi területrõl valamilyen oknál fogva azt feltételezem, hogy ott az X valódi mennyisége nem nagyon változik (pláne, ha egyáltalán nem), akkor a következõt tehetjük:
Vegyünk N darab mintát. Ekkor kapunk N darab várható értéket. Azt mondjuk, hogy ezen várható értékek átlaga legyen a becsült "X-kalap" (nem tudok ilyen karakter írni itt), ami ugyanolyan eloszlású valószínûségi változó, mint az X-ek. Kaptunk emellett N darab szórást is, az X-kalaphoz tartozó szórás pedig a szórások átlagának gyök(N)-ed része lesz.
Tehát ha minden minta kb. ugyanazt az S szórást mutatja, akkor N minta szórása S/Gyök(N).

Valószínûleg az lehet a módszer, hogy találtak egy olyan várható értéket, ami a földrõl felvihetõ maximális mennyiség fölé került. Most azért kell újabb és újabb méréseket végezni, hogy ennek a szórása olyan kicsire lemenjen, hogy az eredetileg általam 55%-nak írt kezdeti valószínûség mondjuk 99% fölé menjen. Ha szerencsénk van, ehhez elég pár mérés, ha nincs (csak kicsivel megy az X átlaga a "felviteli hiba" fölé), akkor viszont sokat el fognak idõzni a méréssorozattal.